Eszméletlen szép képsorok, számomra tökéletes elmesélésben! Bízom a folytatásban, mert igazán világszínvonalú, és a miénk! Gratulálok a filmhez!

áá még az is kevés lenne.Akkor már inkább 10 000 térgörbítés Magyarországon:)

10000 elefánt, vagy zsiráflépés:)

Te kész vagy.Magyarország egyik legnagyobb országjáró és ismeretterjesztõ sorozata volt a Rockenbauer Pál vezette és rendezte
Másfél millió lépés Magyarországon, és a késõbb készült ..És még egymillió lépés...Is!De hogy te honnan vetted ezt a 10 000 lépéses címet azt nem tudom!

Helló:)

Mielôtt még valaki ízekre szedi tdk-t, beszállok mellé a ladikba. Talán így nehezebben süllyed el...
Nagyjából egyet értek minden szavával, de szeretném kiegészíteni.
Kulka János már Dr.House szinkronhangjaként is megbukott.Szakácsi Sándornak a nyomába sem ér. Olyan hangon "búg", mintha óvodás gyerekeknek tartana mesedélutánt.Az embert a hideg rázza.Nem örömében.
A napokban láthattuk a láthatatlan madárfotóst, s hallhattuk Rudolf Péter narrátori munkáját. Az sem volt átlagon felüli, de egy sokkal jobb választás lett volna. Sajnos Végvári Tamás, minden idôk egyik legjobb természetfilmes narrátorhangja eltávozott közülünk, de Sinkó László például ma is az egyik legjobb választás lehetett volna. Van egy nagyon régi filmem a Dráva árterületérôl, melyben Zsurzs Kati nyújtott fantasztikusat.
A filmnek volt 2 kiemelkedô jelenete.A "szarvaslányok tánca" és a balinok násza. Sajnos utóbbi elég rövidre lett vágva a filmben, de szerencse a neten fellelhetô egy valószínûsíthetôen teljes verzió errôl a nem mindennapi természeti csodáról.A szarvasokról hasonlót pedig még sosem láttam, pedig kismillió szarvasos filmet tekintettem meg már életemben.
A TV-ben szinte nem sugároznak semmilyen természetfilmet, ezért gondolom sokan ha meglátnak a képernyôn 10 méternyi zöldet, meg 3 madarat, akkor már elájulnak:) Ôket kérem, egy kicsit objektívebben ítélkezzenek a filmrôl.
Török Zoltán elôtt mindezek ellenére le a kalappal!
Ne feledjük: ez a film külföldi megrendelésre készült. Azaz az eredeti 42 perc körüli verzió. Gondolom kivágni nem lehetett belôle, csak hozzátenni. ìgy született meg a mi 52 perces verziónk, ami így kissé felemásra sikeredett.
Majd egy órányi filmanyaghoz több hónap, néha több év munkája szükségeltetik. Esôben, hóban, hidegben, melegben, szélben, szúnyogok(brrr) közt, vízben állva.....stb.Nem semmi munka.Néha akrobatikai mutatványnak beillô testhelyzetekben filmezve. Órákon át, mozdulatlanul. Elismerésem!
Bízom benne, hogy e film DVD és BR eladásai olyan (megérdemelt) anyagi helyzetbe juttatják a stáb tagjait, hogy nemsokára egy olyan új filmnek örülhetünk, amelyben a rendezô végre nem rendelésre, hanem saját szívére hallgatva készíthet valami marandandót!
Hazánk állatvilágát átfogóbban bemutató film, ezelôtt majd negyed évszada készült.A 12 részes "12 hónap az erdôn" 1988 táján került adásba.
Sokan emlegették még Homoki Nagy István "Gyöngyvirágtól lombhullásig címû munkáját. Birtokomban van Homoki Nagy István 14 filmje, melyek közül 6 darab 1 órát meghaladó hosszúságú!
Ajánlom e filmeket mindenkinek szeretettel. Igaz ezek a filmek egy más technikai színvonalat képviselnek, de aki ezen túl tud lépni rájön, hogy mára sem veszítettek semmit az értékükbôl.

porthuuser

Ilyen szõrszálhasogató, szinte csak negatív elemekbõl álló "kritika" olvasása után a készítõk helyében biztos feltenném a kérdést magamnak: "Érdemes volt?" Ne érts félre, nem az nem tetszik, hogy ízekre próbálod szedni ezt a nyomorult 50 percet szinte képkockáról képkockára, hanem a túlzó negatív "kekec" szemlélet.

Most estem haza, hulla fáradt vagyok, ma ennyi telik tõlem. Biztos fogok még ide írni a napokban, ha lesz több idõm, de erre reagálnom kellett, ha még ilyen röviden is...

Ezt a filmet nem fogom hsz nélkül hagyni, az biztos!:)

Én is azok közé tartozom, akik többre számítottak. Elõször is, nem tudom, miért, de úgy voltam, hogy ez nem egy narrált, hanem a képekkel és zenével elmesélt történet lesz. Talán a vadkacsás kép miatt, amit láttam róla korábban a neten. De nem is néztem jobban utána, úgyhogy ez a része amolyan magamra vessek dolog. Viszont Kulka mint narrátor nem biztos, hogy a legjobb választás volt. Itt kicsit ugyan más a hangja (kicsit hallatszott, hogy egy "helyiségben vették fel"), de azért õ alapvetõen szomszédokos asszociációkat kelt az emberben. :) A meseszerûség sem tetszett túlzottan. Dokumentumfilmnek indul, de elõjönnek a gyerekeknek kitalált szövegek (pl. "a holló szeret játszani a jéggel").

Emberek szerintem sem kellettek volna, erre aztán tényleg végképp nem számítottam. Messzirõl mutatva még beleférne, olyan távolságból, amennyi még az állatoknak sem lenne ijesztõ, de teljesen közelrõl, ráadásul olyan "tájidegen" figurával, mint a tetkós halász, szerintem már egyáltalán nem. Ahogy írta más is, úgy még rendben volt, hogy a gyerekek lábai látszódtak, de szerintem az is túl közeli volt, jól kivehetõek voltak a modern élet jelei/kellékei. A lékelõ fickót is messzebbrõl lett volna jó mutatni, majd közelrõl az eredményt (bár a megoldás tetszett, hogy felülrõl volt véve). Jut eszembe, ezek a víz alá merülõ felvételek ötletesek voltak, csupán egy helyen tûnt életszerûtlennek: ahol a motorcsónak még csak épp elhúzott, de a felszín alatt már ott nyüzsögtek a halak. Gondolom, ez egy trükk volt. Talán ez félrevezetõ lehet a gyerekek számára. Viszont képileg ez is jól mutatott.

A busójárók a csónakban viszont jók voltak, ott nem volt olyan zavaró a közeli felvétel, mivel ott "nem tûnnek" embernek, illetve mert a vízen voltak, ott épp "ahhoz tartoztak". De lehet, hogy oda is jobban illene a távolabbi kép.

A strandolók tényleg nagyon rosszul mutattak. Mintha valami propagandafilm lett volna a nyolcvanas évekbõl, esetleg fotorealizmus-téma a keleti blokkból (ez most úgyis aktuális még). :)

A filmben egyébként érzésre összességében kevés olyan felvétel volt, ami igazán egyedülálló, aminél érzõdött, hogy ki kellett várni (persze nyilván mindegyikre várni kellett, csak voltak "biztosan bekövetkezõk"). Mintha inkább a legkorszerûbb technikának köszönhetõ látványos felvételek lettek volna többségben, pl. olyanok, mint amikor szuperlassításban a sas kifog egy halat. Ezt azért ellensúlyozták az olyan remek megoldások, mint amikor a kirepülõ fecskét a fészek-lyukból vették fel, vagy a szürkemarhákat a föld alól (a hanggal együtt), vagy pl. nagyon jó volt az elején az is, ahogy a tetemen marakodtak a madarak (csak ott meg kicsit híradós feelingje volt a képnek). Egy másik nagyon emlékezetes kép az, ahogyan a sok rovar menekül a zöld ár felszínén, és amikor a szarvasokat mutatják utána az erdõben.

Azt hiszem, jobb lesz még egyszer megnéznem, hogy jobban összeálljon a fejemben ez a film. Mindenesetre így elsõre azt mondom, emberek nem kellettek volna bele, narrátornak jobb lett volna más, és lehetett volna kicsit nyugodtabbra venni a tempót, hosszabb jelenetekkel (de itt a végsõ hossz nyilván adott volt, a költségvetésrõl nem is beszélve).


ui: Ma lesz a Tíz kenu a Duna TV-n, kíváncsi vagyok, hogy az milyen.

Talán még jó is, hogy nyilvánosságra került... Sok sikert és BÚÉK!

Valóban nagyon klassz film! Eddig hasonlót (hasonló színvonalút) csak külföldi csatornákon láttam. Gratulálok a film készítõinek! Gyönyörûek a képek! (...és igen, valószínûleg azért is ennyire kedves számunkra, mert a mi országunk természetét mutatja be.) Kár, hogy csak egy részes. (Vagy vannak további részek/hasonló filmjeink?) 10/10

Talán a történetvezetés még csiszolható, talán a narrált szöveg még finomítható lenne, de az operatõri munka, kérem, az világszínvonalú. Ez, és hazánk gyöngyszemei nagyszerû kikapcsolódást jelentenek a nézõnek. Sok ilyet még! 10/10

mi a baj?
adsz pénzt, hogy csináljak dokut? én csinálok akkor.
ha nem látnád, ezek itt mind konstruktív kritikák, segítenek, és õszintén, nem hinném, hogy bárki is rosszindulatból sorolná a hibákat,
mi szeretjük ezt a dokut, mert rólunk szól.

amit még mindenképpen megjegyezni kívánnék, hogy bár az emberek kizökkentõen, van egy pillanat, ami nagyon szép: méghozzá a csikós kép a madarakkal:
http://m.blog.hu/ma/mandiner/image/1112/vm.jpg

nyilvánvaló, hogy ez állatléptékû szemszög, ezért nem zavaró, és nem kizökkentõ; üzenem ez execute producernek, hogy ne szóljon bele a alkotói folyamatokba

és hogy hiába tartja iparosnak magát a rendezõ, sokkal inkább filmmûvész, mint a hivatalosan kikiáltott "filmmûvészek" itt vad Magyarországon.

Na, akkor rajta emberek neki lehet állni természetfilmet csinálni ,megmutathatjátok milyen legyen egy film
Sok sikert minden fikázónak! :-))))))))
Ja, majd én megmondom mit kellett volna csinálni, hogy jó legyen! :-))))))))))))
Értek hozzá ,hidd el! :-)
Akinek nem inge... :-)
WRJ HSC

:)
Nekem sem tetszett az, hogy emberek is megjelentek a filmben.
A másik, amit nagyon szerettem volna hallani, az a gólyák kelepelése. Sajnos annyira hangos volt a zene, hogy semmi sem hallatszott belõlük. :(
Az állatok csodálatosak voltak. Szívesen néztem volna akár több órán keresztül õket!

Na fasza, kell nekem borozgatva olvasgatnom kommenteket, ezt jól beégtem, kedves stampo, mert ez kurvára nem lett privát üzenet, hahaha. :)
Na, szóval, lesz ez még jobb is, addig is mindenkinek boldog új évet!
Z.

Szia!
Nyilvánvalóan nem szólok hozzá nyilvánosan a vitához a film (Vad Magyaro.) rendezõjeként...
De így privátban: köszi a kritikát...
Annyi csak, hogy nem filmmûvész vagyok, hanem iparos, aki a megrendelõ kívánalmainak tesz eleget (médiakurva na :))
Szóval a filmjeim megrendelésre készülnek és ha kéri az executive producer, hogy legyen benne pusztaromantika, akkor bizony lesz. :)
Persze lehet hadakozni (és hidd el még sok mindent sikerült kiszerkesztenem. :)) de egy szinten túl elég nehéz azt mondani a fizetõ ügyfélnek, hogy ezt nem akarom.
Viszont képzeld el, ha van benne még dombság akkor mennyire ugrálós lenne! Ezért van az alcím: A vizek birodalma.
DE: KÖSZI MÉG EGYSZER a hozzászólást!! Azért tanulok belõle. Végül is a közönség számít, nem az exec. prod.
Üdv. Z.

Szép film, bravúros jelenetekkel. Összességében mégis csalódott vagyok, többet vártam. Valószínûleg a beharangozó (és a nagy felhajtás) az oka. Elõször is: ez nem "egész estés" film. Aztán: nem Magyarország, hanem néhány tájegység természeti szépségeit mutatja be. (Ráadásul ezekbõl néhányat - például a Balatont - csak érintõlegesen.) Úgy rémlik, hogy ebben az országban dombvidékek és hegyek is vannak. Na, a filmbõl ez nem derül ki. Nekem kifejezetten tetszett, hogy idõnként emberek is megjelentek: a filmkészítõk nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy bármerre nézünk is, csak az érintetlen természetet találjuk. Ami viszont egyáltalán nem tetszett, az a hortobágyi "pusztaromantika". Nem igazán értettem, hogy mikor és miért ugrálunk egyik helyszínrõl a másikra. Elvileg a sasokat követtük, de - ha nem olvasom korábban - magamtól rá nem jöttem volna. Szóval: kedves Török Zoltán, õszintén becsülöm az elkötelezettségét és a tehetségét, de nagyon remélem, lesz ez még jobb is!

igazad van