Hát ez jó szar. Annak idején kihagytam. De így utólag, jól tettem. Értelmetlen, céltalan, totál unalom.

[Nyomokban spoilert tartalmaz] Nagyon érdekes, hogy az általam trenírozott C.GPT szerint „egy modern bűnbánati történet, technológiai álruhában: a bűn nem marad következmény nélkül még az álomban sem (és tényleg). A film alapkérdése nem az, hogy mi valóság és mi álom, hanem ez: Vállalom-e az igazság fájdalmát, vagy inkább egy hazugságban élek tovább? Ez a bibliai–filozófiai tengely, amelyre az egész film felfűződik. A kulcshiba nem az autóbaleset, hanem, ami előtte történik: David tárgyiasít, manipulál, nem képes elköteleződni, mindent birtokol, de senkit nem szeret igazán. Ez klasszikus hybris és bűn (biblikus értelemben): az ember önmagát teszi istenné. A baleset következmény, nem ok.
A bibliai megtérés íve majdnem végig ér. A Szentírásban a megtérés (tesúvá / metanoia) nem érzés, hanem folyamat:
1. Bűnben élés (önistenítés, „Mindenem megvan, semmire sincs szükségem.” Jel 3:17 - Ez David "laodiceai" állapota.)
2. Törés / ítélet (a baleset nem véletlen, hanem ítéleti pillanat, a bűn belső logikája csapódik ki: „Amit vet az ember, azt aratja.” (Gal 6:7). A szépség elvesztése = identitás összeomlása.)
3. Felébredés (A film kulcsszava: „Wake up.” „Ébredj fel, aki alszol.” Ef 5:14)
4. Bűn felismerése és kimondása („I lie to myself to be happy.” Ez biblikus bűnmegnevezés: önmaga becsapása. Ez a metanoia előszobája.)
5. Döntés az igazság mellett (ez a film erkölcsi csúcspontja: „Igaz életet akarok” Ez üdvös igazság-választás. „A világosságra jött, hogy cselekedetei nyilvánvalóvá legyenek.” Jn 3:21)
6. Visszatérés a valóságba (Az ugrás: nem önpusztítás, hanem kilépés a hazugságból. Ez hasonló a tékozló fiú lépéséhez, aki „felkelt és elindult”. A film itt megáll.)
7. (Isten kegyelme) – ezt a film már nem ábrázolja, a megtérés emberi oldalát mutatja meg /1–6-ig eljut/, a kegyelem pillanatát már a néző hitére bízza.”

Ott szerencsére rém rossz a szinkronhang, úgyhogy úgy hallottam először, hogy „Száz kérdésből kilencvenkilencre a válasz: a bűn.” Így bölcsebb, sokkal jobb lenne, mint a „pénz”.
„Egy másik életben elmondom – amikor mindketten macskák leszünk.” A feltétel nélküli, időn túli szerelem egyik legszebb filmes mondataként elmenne, kár, hogy egy divatossá vált, de annál félrevezetőbb, igazságot mellőző vallási elméletre építik.
A szerelmi életnek tényleg tipikus tanulsága, hogy az aranyifjú beszopja: mert Julie-t csak használja, Sofíát pedig idealizálja. Ezért veszíti el mindkettőt.
Az „Every passing minute is another chance to turn it all around.” – egy veszélyes féligazság, dehogy mindent: a múlt bizony marad, a következmények rendszerint megmaradnak, pont erre is rámutat a film. A döntési jog viszont tényleg adott.

(P.S.: Az ilyesmi személyes emlék nagyban növeli a filmélményt: bizsergető plusz, hogy a David lakásának falán lévő Van Gogh-ot közben láttam eredetiben a Metropolitan-ben.)
8/10

Kicsit lopkodtak a Matrix filmből, de ez megbocsajthato, sok mas filmben is ezt teszik.
Jobb filmre szamitottam, Tom C altalaban ellenszenves, ez most is igy volt, talan ezért sem tetszett ugy igazan a film.

nekem ez zűrös eléggé

Régen többet gondoltunk erről a filmről,nem öregszik jól, ellenben Tom Cruise-zal.

Millivanilicsillivilli... vagy tukacsincsilla? Bolyhos nyuszitappancs.

Bizony-bizony, nem mindenkinek.

Hát igen. De azért Jennifer Lawrence nagyon bomba nő.

Jennifer Lawrence nem szép nő? 🤣

Az eredeti jobb volt szerintem.

Tinédzserkorom egy kedves filmje. Nyilvánvaló, hogy nem olyan jó film, mint ahogy emlékeztem rá hosszú időn keresztül, ha most látnám először összességében talán a 6-osban, legfeljebb 7-esben állna meg. Akkoriban viszont képes volt olyat adni, ami akkor, ott fontos volt, még a maga egyszerűbb és csöpögősebb módján is, az elgondolás abszolút megragadott benne és az tetszik még ma is. Bár van amikor túlzásokba esik és kicsit együgyű módon érzeleg (de még ilyenkor sem feltétlenül a boldog vég felé halad az "érzelmi hurrikán"), viszont vannak benne komorabb, egész ötletes momentumok, akad benne pár a mai napig elég jól működő jelenet. A fantázia és az álomvilág határán mozog, ami mindenképpen szimpatikus.
Tudom, hogy bűncselekmény, meg minden ilyesmi, de nekem fél fokkal még jobban is tetszik, mint az Abre los ojos.

Időközben már a film IMDb-s idézetei (Quotes) között is rég ráleltem a helyes válaszra:
,
ami láthatólag nem az ananász (piña), és főleg nem az ñ mássalhangzó diakritikus felső jele és szűrés (colada) nélkül.

pina

Spoiler!



A pénz

Köszönettel fogadnám, ha leírná nekem valaki, aki látta ezt a filmet, hogy:
"Mi az az egy szó ami 99 kérdésre válasz?"
Tom Cruise feleletként ugyan kimondta azt a szót, de a pocsék szinkron épp akkor úgy besustorgott, hogy én ötször visszatekerve sem értettem jól.

Egyébként pedig ...

Furcsa élmény arról, hogyan butítanak le egy filmet. Pár éve azért néztem meg, mert ígéretes volt a címe, de óriási csalódás volt, 20 percnél tovább nem bírtam (csupa unalmas klisé), később meg is feledkeztem róla. Pár napja láttam azt a filmet, ami ennek az eredetije (Nyisd ki a szemed). Ez életem egyik legjobb filmje. Olvastam, hogy van ennek egy pár évvel később készített változata, derengett, hogy belenéztem korábban, de semmi emlék. Érdeklődve megnéztem újra a Vaníliát... Tom Cruise színészi játéka kimerül abban, hogy ábrándosan néz és elbájolóan mosolyog, Penélope Cruz ellenszenves, míg ugyanebben a szerepben a másik filmben egy édes, vidám lányként jelent meg. A többi szereplő jellegtelen, egyéniség nélküli. A zenék nem illenek a jelenetek hangulatához. Az egész film egy kliséfüzér, míg a másik filmben nincsenek klisék, s mindez pontosan ugyanazokkal a jelenetekkel. Nagyon nem mindegy, ki a rendező (és a színészek). A Nyisd ki a szemed rendezője olyan zseniális alkotásokat készített, mint a Belső tenger vagy a Más világ.

Érdekes jelenet a film végén mikor Kurt Russel „lebukik” mint nem valós létező. Az már nem tetszik viszont, hogy olyan jelentéktelen dologgal le lehet buktatni, hogy nem tudja megnevezni a saját gyerekeit. Ennél pszichológusként sokkal bonyolultabb dolgokra is képes volt, szóval ez olyan érthetetlen számomra.
„én létezem….én létezem!” Az jutott erről eszembe, hogy pont így „létezünk” mi is ebben a világban….anélkül, hogy tudnánk bármit is.