Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Virtuózok

Spoiler
Sorozatfüggõ 2014 dec. 05. - 09:33:22
(64/104)
Nagy örömmel olvastam a gondolataidat. Csak pár szót fûznék hozzá: hidd el, hogy az úgymond mostani nagyok egyszer ugyanilyen zseniális kicsik voltak. Csak nem tudtunk róluk, mert nem volt rá alkalmunk megismerni õket. A továbbjutásról nekem is az a véleményem, hogy van benne bizonyos mûsorpolitika.
Válasz
Cordelia 2014 dec. 04. - 11:03:57
(63/104)
a józan észt én kikapcsolnám, mert félreviszi az embert. Meg lehet tanulni hangszeren játszani, heti két alkalom kell hozzá és biztos találsz rugalmas tanárt, aki igazodik a napirendedhez. Ne hagyd ki az életedbõl. Mindig sajnálni fogod. Igen, tudom, könnyû mondani, de nem szabad mindig csak a kötelezõt, a bölcs dolgot cselekedni, mert frusztráltak leszünk tõle. Egy idõ után az ember lenyírja a 8 centis füvet is. Minek?
Válasz
Cordelia 2014 dec. 03. - 21:43:19
(62/104)
miért nem akarsz most megtanulni hangszeren játszani? Minden zeneiskolában van lehetõség felnõtteknek is tanulni. Kicsit többe kerül, mint a kölyköknek, de egyáltalán nem vészes. Mondjuk 30 ezer per félév, vagy ilyesmi.
Válasz
Sorozatfüggõ 2014 nov. 29. - 14:28:07
(61/104)
Ha beírod a google keresõbe Gyöngyösi Yvett nevét, ontani fogja a vele kapcsolatos információkat, érdemes elolvasni. Szerintem õ az egész tehetségkutató legkiemelkedõbb zenésze. Ám féltucat rangos nemzetközi versenygyõzelme, MÜPA-beli önálló estje stb ellenére is csak a szûk szakmai kör ismerné, ha el nem indult volna ezen a megmérettetésen. Enélkül egy lenne a sok hihetetlenül zseniális, ámde a széles nagyközönség számára ismeretlen fiatal tehetség közül. Szerintem hosszú évekbe telt volna, hogy valaki egyáltalán azt mondja a neve hallatán, hogy jé de ismerõs. Jól tette, hogy benevezett, én neki szurkolok ezerrel. A többi zongorista is remek, nem véletlenül vagyunk zongorista nagyhatalom. Tényleg szörnyû nehéz lehetett dönteni a zsûrinek, legjobban a klarinétos lányt sajnáltam. Õ már most kirobbanó tehetség. Az énekes fiúnak viszont még szüksége van jó néhány évre, mire ugyanerre a színvonalra felnõ. Hihetetlenül jó színészi képességei vannak, ez manapság már elvárt követelmény és fél siker az operaszínpadon. Korához képest bámulatos a hangja, de még túl éretlen, kamaszos. Egy bariton sokszor 30 éves korára éri el hangilag azt a kiteljesedést, amit egy szoprán már 20 évesen. Szóval én még adtam volna a fiúnak pár év haladékot egy ilyen továbbjutáshoz. Mindenesetre 10 év múlva szívesen megnézném, mint Don Giovanni-t!!!
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 29. - 12:46:04
(60/104)
Tippelek három gyõztest. :-)

Boros Misi
Lugossy Ali
Gyöngyösi Yvett
Válasz
olahmiki1959 2014 nov. 29. - 10:31:51
(59/104)
Igen, a zongorista kislány egészen elképesztõ, minden szempontból.
Szerintem, ha szerencsésen alakul az élete, - jól menedzselik, megfelelõ szerzõdéseket kap, és persze még tovább tanul, a legjobb magyar és külföldi tanároknál, - akkor õbelõle hamarosan egy világhírû, nagyon jelentõs zongoramûvész lehet, olyan csodálatosan játszik már most is, ilyen fiatalon.:D
Mindig arra gondolok, amikor ezeket a szinte még gyerek mûvészeket hallgatom, hogy hogy lehet, hogy ennyire éretten, a zenét és a darabokat ennyire értve-érezve játsszanak, - a technikai tökéletesség az szinte már említésre sem méltó alap náluk (nekem legyen mondva, iszonyatosan sok munka, hihetetlen mennyiségû gyakorlás van mögöttük), - egyszerûen, ha lehunyod a szemed, azt hallod, hogy egy érett, tapasztalt, kortalan, igazi mûvész játszik, akinek súlya van, aki mondani akar valamit, aki úgy tudja interpretálni a sok száz évvel ezelõtt meghalt zeneszerzõ mûvét, hogy a saját egyénisége is megjelenik a zenedarab elõadása közben.
Elképesztõ, hatalmas élmény...:)
Tudod, talán nem tartozik ide szorosan, de idõnként az is eszembe jut, hogy ezekkel a zenei teljesítményekkel a könnyûzenei tehetségkutatók színvonala - a megkérdõjelezhetõ tisztaságú énekesekkel, az extravagáns, valódi teljesítmény nélküli sztárocskákkal, a nagyképûséggel, a beképzelt, öntelt figurákkal - mennyire nem összemérhetõ, már a puszta összehasonlítás ténye is mennyire megmosolyogtató...:)

Már elõre félek - ha lehet ilyet mondani, - hogy a végsõ fordulóban, a döntõben vajon ki lesz a gyõztes, és hány, vele egyenrangú színvonalon játszó fiatal lesz csalódott, aki úgy fogja érezni, hogy õ ugyanúgy megérdemelte volna a gyõzelmet, mint az elsõ helyezett...

Ez a mûsor talán arra jó, hogy egy egész ország - és persze a szakma is, - megismerhet ennyi tehetséges fiatalt, és lehet, hogy a legkülönbözõbb helyekrõl, szimfonikus zenekaroktól, kamaraegyüttesektõl fognak szerzõdési ajánlatot kapni, ami elõsegítheti a karrierjük alakulását.:D
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 29. - 09:15:57
(58/104)
Kicsit nekem is csalódás volt a tegnapi adás. A harmonikás fiúnál folyamatosan hegyeztem a fülem, hogy csak a harmonikát halljam, de állandóan azt éreztem, hogy a hegedûk "elviszik" a mûsort. Vannak darabok, amit egy adott hangszerre írnak, de ez nem kõbe vésett, gondoljunk csak Paganini Campanellájára, amit Liszt ugyanolyan zseniálisan dolgozott fel zongorán. Szóval nem tudtam csak a harmonikára koncentrálni. Ez az érzésem állandó a gitárosok játékánál is, most is teljesen elnyomta a zenekar a fiút. A múltkori, tangót játszó gyerekkel is ez történt, pedig óriásit játszott (szerintem).
A két énekes fiúnál nagyon erõsen kiütközött a kontraszt. Nem leszólom Miroszlávot, eszemben sincs, csupán azt akarom mondani, mennyire érezhetõ hogy mit jelent, ha valakit képeznek, tanítanak. Klasszisok választják el egyelõre Danitól.

A vásárosnaményi kislány egy csoda. Ilyenkor arra gondolok, hogy van a rendkívüli tehetségeknek egy õrangyala, aki nem engedi õket elkallódni. Hogy fedeznek fel egyáltalán egy kislányt Vásárosnaményban? Hol találkozott egyáltalán zongorával, a zongoránál olyan emberrel, aki észrevette, hogy ezt a kislányt nem szabad elengedni? Szívesen olvasnám a történetét. :-)
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 29. - 09:08:25
(57/104)
Köszi megnézem, meghallgatom õket! :-)
Válasz
olahmiki1959 2014 nov. 29. - 00:09:07
(56/104)
A mai adás egy egész pici csalódást okozott, - no nem a produkciók tekintetében, azok lélegzetelállítóak voltak, - sokkal inkább a szisztémát éreztem kissé problémásnak, és a döntésekkel sem értettem egyet 100 százalékban.
9, egymástól teljesen különbözõ zenei teljesítményt, hangszeres produkciót versenyeztetni egymással... Sõt, még énekeseket is bevonni a versenybe, és mindezek után csak hármat továbbjuttatni közülük... Hááát...
Az utolsó, elképesztõen jó zongorista lány továbbjuttatásával teljes mértékben egyet értettem, viszont Demeniv Mihály, és az énekes srác produkciójával egyenértékû teljesítménybõl volt legalább még három, akik nem jutottak tovább.
A klarinétos lány, a szaxofonos fiú, és a legelsõ, elképesztõen virtuóz zongorista srác mindegyike megérdemelte volna, hogy bejusson a következõ fordulóba (döntõbe?).
Sajnáltam õket, mint ahogy a dadogó, de énekléskor tökéletesen teljesítõ szlovák énekes fiút is.
(Neveket azért nem írok, mert a harmonikás srác kivételével, sajnos, nem jegyeztem meg õket, elnézést...:)

A vendég, külföldi hegedûs sztár produkciója a zenekarral meg azért nem tetszett, mert bár a 9 fiatal kitûnõen együtt muzsikált, és teljesen profi hangzást nyújtottak, pont a vendég, a nagynevû hegedûs játékából nem lehetett szinte semmit sem hallani, mert a zenekar egyszerûen elnyomta, úgyhogy ez egy elhibázott koncepció volt, nem gondolták át elõre, hogy mi fog történni, ha megszólal mögötte egy erõs hangzású zenekar.

Vérzett a szívem a kiesett versenyzõk miatt, az viszont igaz, - amit már régebben írtam, - hogy komolyzene tekintetében világhatalom vagyunk, és ezek az adások csak még inkább megerõsítik ezt a véleményemet.:D
Válasz
olahmiki1959 2014 nov. 28. - 23:28:54 Előzmény lilalibaláb
(55/104)
Miután Pablo Casals 1973-ban meghalt, a felvételek elég régiek, és nincs is túl sok fent a neten. Azonban még ezekbõl is kiderül Casals hallatlanul magabiztos, súlyos, megkérdõjelezhetetlen mûvészi színvonalú, kristálytiszta játéka, sokan õt tartják a legnagyobb cselló (gordonka) mûvésznek, - én is, - és a mai nemzedék ismert mûvészei közül nagyon sokan nála tanultak, többek között az általam is említett Perényi Miklós.

www.youtube.com/watch?v=VhcjeZ3o5us

Ez Pablo Casals szerintem nagyon szép, emelkedett hangulatú felvétele, az oldalon van még néhány, nekem ez tetszett a legjobban, van egy másik, ahol tanít, az is nagyon tanulságos.

www.youtube.com/watch?v=cudGzFqi-ac

Ez pedig Perényi Miklós, az õ esetében jobban állunk, neki sokkal több felvétele van fenn, itt magát az oldalt linkeltem be, ahol magad is válogathatsz a felvételek közül.
Üdv.
Válasz
pneklara 2014 nov. 27. - 10:29:50
(54/104)
Gondolom, a közönségigény kényszeríti ki, hogy a klasszikus hangszeresek szakítsanak a hagyományokkal, a "komoly"zenével. Mert kik mennének be egy kétcsellós estre? Már a plakát olvasásakor is ásítanának. De ha híre megy, hogy ezek felrobbantják a színpadot, elnyûnek egy este 3 vonót, meglovagolják a csellót, na, akkor ott a helyünk! Volt már itt a Vanessa Mae az elektromos hegedûjével, meg a hegedû trió/vagy kvartett, meg több hangszeres szólista, aki halad a korral, s kihasználja a tömegigényt. Lehet, hogy egyetemista évfolyamtársaik lenézik õket, de a pénzt emezek zsebelik be. Lehet a szimfonikus zenekar fagottosát hallgatja 60-100 ember egy este, de az ilyen extrém figurákra egy világ felfigyel. És van, aki élvezi az olyan "mûvet", ahol a partitúrában az áll: most 3 másodpercig óra csörög, 10 másodpercig üvegtörés, alatta lábdobogás - és a karmester kezében pálca mellett stopper is van. És vannak, akik ezt élvezik is:)
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 27. - 06:02:16 Előzmény olahmiki1959
(53/104)
Tudsz nekem linket betenni hogy meghallgassam õket?

Közben eszembe jutott, hogy az is zavar a Two chellos-ban, ahogy a hangszerekkel bánnak. Igaz, hogy Liszt több zongorát szétvert egy hangverseny alatt, de a jellemzõ azért nem ez. A legtöbb zenésznél azt látom, hogy egy a hangszerével, a társa, a szerelme. Nem tudom elképzelni, hogy például a lentebb említett félig orosz (ukrán?) harmonikás fiú üsse a hangszerét.

Egyszer voltam kortárs hangversenyen, nem szándékosan. A zenekar tett egy kísérletet, mondván, hogy szoktatni kell a közönséget a kortárs zenéhez, így az egyik meghirdetett darab helyett lejátszottak egy Lutoslawskijt. Életem egyik legnagyobb rémálma volt. Egyetlen hangszert sem arra használtak amire való, ütötték, verték õket, vizet facsartam a szék karfájából mire szünet lett. :-) Akkor viszont úgy rohantam ki, hogy azt mondtam, ilyenre még egyszer csak erõszakkal visznek, de ellenállok az utolsó csepp véremig. :-)
Utána Dvorak 9. szimfóniáját játszották, de még az sem tudta azt a görcsöt feloldani bennem. Nem voltam ezzel egyedül, a szünetben elég sokan mondták ki ugyanazt, amit én gondoltam. :-)
Válasz
olahmiki1959 2014 nov. 25. - 17:19:03
(52/104)
Csellóban nálam Pablo Casals az etalon, de Perényi Miklós is ott van a topon.:D
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 25. - 16:53:28
(51/104)
Nem tudtam így megfogalmazni, csak valahogy motoszkált a fejemben, hogy valami nem stimmel velük. :-)
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 25. - 16:52:52
(50/104)
Köszönöm!

Tehát nem egy Rostropovich vagy Julian Steckel kategória. :-)
Válasz
olahmiki1959 2014 nov. 24. - 21:27:29 Előzmény lilalibaláb
(49/104)
Nna...

A kedvedért - meg persze a saját kíváncsiságom okán is, - meghallgattam egy csomó felvételt a Youtube-on, amit találtam a két csellós srácról.
Véleményem szerint két nagyon okos, nagyon dörzsölt fiúról van szó, akik megtalálták azt a területét a zenének, ahol sztárok lehetnek.
Technikailag természetesen képzettek, - a Wikin fenn van, hogy milyen iskolákat végeztek, sokfelé megfordultak, sok helyen tanultak - és nagyon pontosan ismerik a határaikat a képességeiket.
Soha nem kockáztatnak, mindig csak annyit vállalnak, amennyit ezer százalékosan teljesíteni tudnak.
Igazán nehéz, nehezen lejátszható darabokat, bonyolult, virtuóz futamokat nem hallottam tõlük, a számaik nagy része abból áll, hogy egy egyszerû zenei motívumot 500-szor lejátszanak, lobogó hajjal, teátrális mozdulatokkal, azokat a motívumokat azonban valóban nagyon gyorsan, hatásosan, magabiztosan, a közönségnek tetszõ módon játsszák le.
A show elemek - a szétrongyolt vonó, a rockzenekari számok feldolgozása, a cselló megpörgetése - erre még "rátesznek egy lapáttal", mindenki azt hiszi, hogy két õrült zsenirõl van szó, pedig ez koránt sincs így.
Nem zsenik, de két tehetséges, nagyon dörzsölt, minden média-lehetõséget maximálisan kihasználó fiatalemberrõl van szó, akiknek a konkrét hangszertudása semmiben nem haladja meg egy jól képzett zenekari csellós tudását.

De természetesen a saját hang, a saját stílus megtalálásához is kell egy bizonyos tehetség, ebben pedig ez a két srác kétségtelenül nagyon jó.
Válasz
Túrin 2014 nov. 24. - 17:33:16 Előzmény lilalibaláb
(48/104)
Saját fejemmel és ízlésemmel azt mondanám: komoly (vagy legalábbis jó) technikai tudással rendelkeznek, de igencsak híján vannak a muzikalitásnak.
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 22. - 20:16:19 Előzmény nappalitv
(47/104)
Nálam is õ a favorit, nagyon várom, mit mutat a jövõ héten.
Válasz
lilalibaláb 2014 nov. 22. - 20:09:00
(46/104)
Nem nagyon értek a csellóhoz (szakmailag). Segítsen valaki hozzáértõ, mert nem tudom magamban elhelyezni a Two chellos-t. Valóban virtuózok, rendkívüli tehetségek, vagy "csak" a show "viszi el" õket?
Válasz
pneklara 2014 nov. 22. - 06:49:03
(45/104)
Az ámulat jogos! Különösen, ha azt nézzük, hogy ezt a tudást valamikor meg kell szereznie a 9-12 éves gyerekeknek. Tehát nem csorog a fejükbe az éjszakai pihenés során. Minden ilyen virtuóz futamot ki kell gyakorolni, százszor nekifutni. S mivel gyerekek, iskolában töltik a nap jelentõs részét, csak alvással töltenek naponta vagy 8 órát, s a fennmaradó órákban gyakorolnak. A felnõttek akár napi 6 órát. A gyerekek talán nem, tehát csak valami isteni adottsággal lehetnek ilyen hatékonyak. S mindegyik kotta nélkül játssza a mûvet, a 6 éves is!!
Két esetben maximálisan egyet értettem a zsûrivel: a zongorista kisfiú, és a Meditáció-t hegedülõ fiatalember továbbjuttatásához kétség sem fér. A hárfás kislányéhoz sem, de az õ helyére még másik négy is érdemes lett volna. Pláne, hogy a hangszerek adottságaiban is van különbség: én is csak ámultam-bámultam, ahogy "füstölt a furulya" a kissrác kezében, vagy a bõgõs, aki nem éppen bõgõre elképzelt tételt szólaltatott meg. Na és a cumis kislány!Szerintem õ hegedûvel a kezében jött a világra. Nemigen játszottak sokan negyedes hegedûn Monti csárdást.
Hát ilyen gyerekek is vannak. Meg olyanok is, akik megverik a tanárt, felgyújtják az iskolát, bedrogozzák magukat a 2. óra elõtt. Még szerencse, hogy az integrált oktatás lehetõséget nyújt, hogy felhúzzák magukhoz a tévelygõket ezek a kis virtuózok;)
Válasz