Szia!
Kezdem a (szerintem) pozitívval: van bennünk hasonlóság! :) Én is viszem barátaimat, rokonaimat színházba, és én is sokfélére (voltunk Alföldi rendezésen is, meg Tasnádi Istvánt is néztünk, de még Görgey Gábor darabjára is vittem nagyobbacska társaságot). Az elõtt viszont továbbra is értetlenül állok, hogy immár nem elõször olvasol ki olyanokat korábbi hozzászólásaimból, amik egyszerûen nincsenek bennük. Azt írod, "sportszerûtlennek éreztem, hogy Dr. Petõvárira hivatkozva akarod a véleményemet megalapozatlanná degradálni". Pedig ha visszaolvasol (6-os hozzászólás), láthatod, hogy nem a te, hanem a saját (!) véleményem fölé helyeztem az általam tisztelt, magas tudományos fokozattal rendelkezõ, sok éve/évtizede gyakorló színikritikus írását, véleményét. Szerintem teljes joggal. Ráadásul az õ szavára azért is érdemes lehet figyelnünk, mert kívül áll a politikai játszmákon. Mivel saját honlapján teszi közzé írásait, nem kell senkinek megfelelnie. (Ennek megfelelõen ugyanúgy ír - elismerõ - kritikákat pl. Kulka János fõszereplésével, a Mohácsi testvérek rendezésében a Belvárosi Színházban látható darabról, mint éppen a Vitéz lélekrõl.)
Az, hogy az én 10-esemet is a saját szélsõséges (és részben már megbánt) megnyilvánulásaidhoz hasonlónak érzed, szerintem nem jogos. Ahogyan írtam is, életem egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) színházi élménye volt a Vitéz lélek. Miért adnék akkor 10-nél kevesebbet rá? (Egyébként én a nekem nagyon nem tetszõ Alföldi rendezésre sem adtam 1-est...)
Azt írod, jól mûködõ társulatokat "vertek szét". Kik? Ez szerintem tényszerûen nem igaz. Úgy emlékszem, Dörner pl. egy hónapot adott minden egyes színmûvészének, hogy eldönthesse, megy vagy marad. Mindenki legjobb belátása szerint dönthetett. Ha valakik szétverték a korábbi társulatot, hát leginkább azok, akik ekkora botrányt keltettek és direkt ellehetetlenítették a normális mûködést. Egyébként szerintem egy színész pusztán azért, mert szappanoperában is szerepet vállalt, nem feltétlenül tehetségtelen. (Tán csak nem ítéljük meg pl. Rátóti Zoltán tehetségét is pusztán ez alapján?) Azt írod, nem politikai alapon bírálod az Újszínházat, majd kicsivel késõbb, hogy nem szabadna kizárólag magyar szerzõktõl játszaniuk. Érdekes, szerintem ez kifejezetten politikai érv, aminek nincs semmi köze a színpadon megszületõ produkciók minõségéhez. (Amúgy én is voltam mostanság az Újszínházban, a Szûz és a szörny címû Pozsgai-darabot néztem meg. Teljesen letaglózott. Igen erõs darab - "szappanopera szereplõk" nélkül.)
S végül a Vitéz lélekrõl: minél bõvebben fejted ki nézeteidet, annál világosabb számomra, hogy pontosan jól éreztem már a legelején is: te lényegében a posztmodernt kéred számon Vidnyánszky ezen rendezésén. De milyen alapon? Ki mondja meg, hogy Vidnyánszky minden rendezése posztmodern legyen? Illetve ki mondja meg, hogy (csak) az a jó? Számos, a Nemzetiben most futó darab hozza ezt a bizonyos posztmodern (dedramatizáló, posztdramatikus, nem lineáris történetû, stb.) stílust. Miért kellene mindegyiknek?
"igazából azt mondja ki, hogy eddig ami volt, az mocsok, szenny, magyartalan és értéktelen" - semmi ilyet nem mond! Ugyanúgy ott nem lévõ dolgokat olvasol ki belõle, mint az én hozzászólásaimból... Mindenesetre ez a mondatod igencsak árulkodó: számomra azt üzeni, hogy te (is) csak Alföldihez viszonyítva tudsz erre az elõadásra tekinteni. Ezért kár, önmagában kéne nézni és nem ilyen - politikailag is motivált - adok-kapok szintjére süllyeszteni az értékelést.

Kérem, ne értsen és ne értelmezzen félre. Nem azzal okozott csalódást, hogy hosszan írt, hanem azzal, hogy - ennek ellenére - nem méltatta válaszra kérdésemet. Mint ahogyan most sem. (Ez a hozzászólása pedig szerintem nagyrészt kimeríti az OFF-olás fogalmát, ami igencsak meglepõ Öntõl, aki oly gyakorta emlegeti a különbözõ itteni szabályzatokat.) Mindenesetre ha kölcsönös lenne az a törekvésünk, hogy értelmes emberi kommunikációt folytassunk itt, akkor szerintem kölcsönösen válaszra méltatnánk egymás kérdéseit. Én (a józan ész diktálta terjedelmi kereteken belül) igyekeztem megválaszolni a nekem feltett kérdéseket. (Ez pedig se Önrõl, se szonya1-rõl nem mondható el.)
Amúgy láttam, hogy a Purcãrete rendezte Ahogy tetszik fórumában is felhánytorgatta, milyen sokan kritizálták úgy Alföldit, hogy nem látták az elõadásait. Érdekes, hogy - ha jól látom a helyzetet - saját magával szemben már nem ilyen szigorú és igen kitartóan jár ide hangulatot kelteni _anélkül_ hogy látta volna magát az elõadást. Sok más jel is mutat arra, hogy elég súlyos elfogultság beszél Önbõl. Itt a tényrõl állította, hogy "nem tény", az Ahogy tetszik fórumában az értékelésrõl, hogy "nem értékelés". Összességében úgy látom, hogy Ön csak két félben tud gondolkodni: Alföldiben és az "ellen-oldalban". Az egyik féllel szembeni támadásokat felnagyítja, a mások oldallal szembeniket letagadja, végül a sokszor felemlegetett támadások okait nem vizsgálva az értük viselendõ felelõsséget szétteríti mindenkire, akit az ellen-oldalhoz sorol. Ami persze egyszerûbb, mint igazságosan kiporciózni azt - de nem vezet helyes eredményre. A fentiek miatt alaposan megfogyatkozott a reményem az értelmes eszmecserére vonatkozóan.

Még van 2-3 tippem ugyanott...de jaj, nem ezen a topikon, mert az "konkurencia", inkább privát üzenetben.

Szia Johann! (tényleg könnyebb így)

Távol állt tõlem az ijesztgetés gondolata. Nem vagyok kritikus, bár írok kritikákat és vezetek egy színházas csoportot a barátaimnak facen, akiket viszek színházba, a Vitéz lélekre és a Danton halálára is többen mentünk (mindenképp meg akarom adni a lehetõséget, hogy a saját ízlésüket kialakítsák). Azért írtam csak, hogy akár lehetek kritikus is mert sportszerûtlennek éreztem, hogy Dr. Petõvárira hivatkozva akarod a véleményemet megalapozatlanná degradálni (remélem nem így van). És kacérkodom a kritikussá válás gondolatával. A kort csak azért írtam, mert azt hittem tippeled az enyémet (nem tudtam, hogy utána tudsz nézni), számomra nem perdöntõ. Egy 70 évessel szemben is ugyanúgy vállalom a nézõi véleményem.

Sok elõadást korábban szélsõségesen minõsítettem, ebben is van igazság, de sokat meg is bántam. Igazad van, mostantól hideg fejjel fogok osztályozni, elõtte elszámolok tízig. A Vitéz lélekre talán négyest adnék: a fények beszûrõdése a fák között kölcsönöz valamiféle misztikus jelleget az elõadásnak, Trill Zsolt és Tenki Réka szépen játszanak benne, de el kell ismerned a te tízesed is egy véglet, de ha tökéletesnek érzed, az kellemes érzés lehet. Egyébként ma is voltam az Újszínházban délelõtt, megadtam nekik az esélyt már vagy nyolcszor, de az ottani darabok rendkívül didaktikusak és a színészek játéka pátoszos, gyakran átgondolatlan. Nem beszélve arról, hogy mind a Nemzetiben, mind az Újszínházban egy jól mûködõ és leginkább a Nemzetiben egy kiváló társulatot vertek szét, ahol meredeken felfelé ívelt az elõadások színvonala. Nem politikai alapon bírálom a Paulay Ede utcai teátrumot, de vannak olyan szempontok, amelyek valóban túlmutatnak az egyes darabokon: pl. redukált repertoár (szerintem egy prózai színház játsszon külföldi szerzõktõl is, az igazgató pályázatának színvonala szintén nehezen értékelhetõ), gyenge, szappanoperákon edzõdött színészek, Pokorny Lia, Gyõrfi Anna, Gáspár Sándor és Hirtling István helyett. Szerintem õk a jó szakmai ízlésük miatt váltottak és mert megtehették.

A Vitéz lélek és az értékeit illetõen nem azt gondolom, hogy nem érvényesek, hanem a tálalás zavar. Számomra direkten vannak ábrázolva és nem engedi meg nekem VA, hogy kihámozzam. Ettõl válik régiessé, szájbarágóssá. Ezért gondolom, hogy visszalép a múltba, de nem transzformálja érdekessé a jelenkornak (ott ragad). Ahhoz árnyaltabban kéne fogalmaznia, nem ennyire primer stílusban. A példáid tetszettek, de a Nemzetiben a jövõ építése megállt. Másrészt az a bajom vele, hogy kissé otromba válasz a Mephistora. Nagyon szép akar lenni, de igazából azt mondja ki, hogy eddig ami volt, az mocsok, szenny, magyartalan és értéktelen, de most jön a tisztaság, szépség és az értékek elõtérbe helyezése. Azt állítja, hogy a remény és hit színháza akar lenni, pedig csak egy visszavágás.

Szerintem az értékek Alföldi Nemzetijében is jelen voltak, csak becsomagolva.

Hadd nyugtassalak meg, megtörtént.

De nekem a Nordost legalább annyira tetszett és adott néhány gondolatot egy olyan témában, amit addig talán egyoldalúan ítéltem meg.

Vidnyánszky két Csehov-rendezése fantasztikus a Nemzetiben. Az Egyfelvonásosokat Trill Zsolt viszi a hátán, de a Három nõvér szerintem leginkább a rendezõ érdeme.

Asszem mi nem fogunk "hajba kapni"pl. Alföldin, Bagossyn, Bánfalvin, Dantonon...meg Vitéz léleken sem ("Szemezgettem" a hozzászólásaid között-közül.) A mi osztályunk viszont pótolandó, ha eddig még nem történt meg!

Sajnálom h csalódást okoztam. Most jóváteszem=rövid leszek, tessék választani:

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=44174
http://www.port.hu/vissza_a_jovobe_back_to_the_future/pls/w/films.film_page?i_film_id=8128
http://www.port.hu/vissza_a_multba_back_when_we_were_grownups/pls/w/films.film_page?i_film_id=67088
http://www.ea.com/hu/sims-3-elore-a-jovobe

Ez utóbbi "variációra" sajnos nem találtam filmes linket, bocs. Pedig kellene. Színházban meg pláne elkelne. Addig is: nagyon, de tényleg, nagyon várom azokat a Vidnyánszky- és vendégrendezésû Nemzetis darabokat, amelyek -így vagy úgy, de- legalább annyira lázba hozzák a színházi közvéleményt (szakmát+közönséget), mint az Alföldi-produkciók.

Szervusz! (Mivel az elmúlt bõ évtizedben szerzett fórumozói tapasztalataim szerint itt ez az általános forma, javasolnám a tegezõdéshez való visszatérést. Az idõsebb jogán is. :) )
"Nem is igazán értem, hogy mit akar ezzel mondani." - írod. Miközben a szóban forgó rész éppen a te 28-as hozzászólásod elejére reagált. Amivel meg én nem igazán tudtam mit kezdeni. Nem volt világos, mire akarsz utalni a korábban általam már idézett (és nem is mindig megalapozott) mondataiddal, vagy pl. azzal, hogy "azt sem tudhatja, hogy nem vagyok-e kritikus véletlenül, vagy színháztörténész". Bevallom, sosem értettem, mire jó a sejtetés egy nyíltnak és õszintének induló vitában. Itt már-már ijesztgetésnek hat. :) Ha valóban huszonhat esztendõs "kritikus" (huszonévesen az ember legyen is csak kritikus! ;)) vagy, akkor sok sikert kívánok neked a pályán! És - ezzel a hozzáállással - jósolok is. Jóval ismertebb, sõt akár elismertebb is lehetsz, mint Dr. Petõvári Ágnes. De talán megkockáztathatjuk, hogy jelenleg még nem ez a helyzet. (Egyébként rögzíteném, hogy a korábbi állítás nem Dr. Petõvári Ágnes elismertségére, hanem ismertségére vonatkozott.) Nem gondolod, hogy az itteni hozzászólások száma szignifikáns - talán csak éppen annyira az, mint hogy ki hány éves (amit te hoztál szóba). Persze mindez attól is függ, ki mivel tölti el és ki az adott idõt és felületet. Azt örömmel olvasom, hogy te is gyakran jársz színházba. Az általad írt számadatok alapján még valamivel gyakrabban is mint én. Irigyellek is!! :) Viszont, ahogy látom, igen gyakran adsz 1-es pontszámokat a látott darabokra. Rossz lehet neked, ezek szerint mégsem kell irigykednem. Hm. Néhány viszonylag friss példa alapján úgy tetszik, fõleg éppen olyan produkciókra adsz minimális pontszámot, amelyeket egy politikailag elfogult, a színpadi produkciótól független szempontok alapon (is) ítélkezõ ember is lehúzna (pl. a jelenlegi Új Színház elõadásai, Vidnyánszky elsõ rendezése a Nemzetiben). Érdemes lenne vigyázni ezekre a veszélyes látszatokra... Fõleg kritikusként vagy színháztörténészként. (Persze lehetséges, hogy éppen ez az út vezet az ismertséghez - és az elismertséghez. Ennek megítélését rád bízom. Mindenesetre a látszat - adott.)
"Ön hozott három példát, amiben valaki a múltba lép vissza." Attól tartok, a lényeget nem érted. Nem a múltba lépett vissza. A múlt érdemeit vitte tovább a jövõbe. Miközben minden más megoldás (amiknek kevesebb közük lett volna a múlthoz) nyilvánvalóan sokkal rosszabb lett volna. Ráadásul azt is írod, hogy ezek a példák azt mutatják, valaki nagy vargabetûkkel "akar haladni". Holott errõl szó sincs! A kialakult - rontott - léthelyzet egyik példában sem szándékos.

Jó napot, Tiszelt Johann!

Bevallom, nem néztem meg az ön portos adatlapját, arra sem emlékeztem, hogy én milyen adatokat adtam ott meg magamról. Ugyanakkor még mindig Ön az idõsebb, így ha gondolja, nyugodtan tegezzen, vagy válasszon megszólítási formát! Amikor regisztráltam, 2007-ben még Debrecenben éltem, 2008 óta viszont Budapesten és azóta rengeteg elõadást néztem meg a két városban (havonta nagyjából tízet mintegy öt éven keresztül). Nem is igazán értem, hogy mit akar ezzel mondani. A gondolataimat inkább egy színház témájú blogban szeretem lejegyezni, vagy más színházas fórumokon, ide valóban ritkán írok. De a port szerintem nincs is kikiáltva a legnívósabb színházzal foglalkozó oldalnak, így nem gondolom, hogy az itteni hozzászólások száma szignifikáns. Továbbá nem tartom magamat akkora színházgurunak, hogy úgy gondoljam, hogy minden futó gondolatom zseniális és érdemes arra, hogy bedobjam a köztudatba. A Vitéz lélek nyitódarabja egy korszaknak, ezért írtam most ide is.

Ön hozott három példát, amiben valaki a múltba lép vissza. Ezt nem tartom rossz dolognak, amennyiben csak egy nagy varga-betûvel akar elõre haladni (ahogy a példái is mutatják). A nagyon régi vágású Vitéz lélekkel viszont túl nagyot lépett vissza, a 21. század emberének ez a darab túl pátoszos és didaktikus, ma nem állja meg a helyét. Semmi baj nem lett volna, ha Vidnyánszky Attila nem úgy érzi, hogy ki kell szolgálnia a formailag konzervatív és az izgalmas helyett szépre (de inkább szépelgésre) vágyó nézõket. A megnyugvást nagyon jó dolognak tartom a magánéletet illetõen, de nem a színpadokra való. A darabválasztást elhibázottabb döntésnek tartom, mint magát a rendezést.

Az pedig, hogy Dr. Petõvári Ágnes általam (vagy mások által) is ismert nem jelenti, hogy elismert is lenne.
Minden jót!

Üdvözlöm! (Ha óhajtja, magázódásra válthatunk...) Ahhoz hasonlóan, ahogyan Ön érvel a múlttal kapcsolatban ("nem arra kell haladni") sokan hangoztatják még azt is, hogy "a múltat nem lehet visszahozni". Mások három költõi kérdéssel szoktak felelni ezekre a sommás állításokra: 1) Ha eltévedek egy sûrû, sötét erõdben, de végül visszatalálok a helyes útra, akkor "a múltat hozom vissza"? 2) Ha összeveszem egy régi jó barátommal, de késõbb kibékülünk, akkor "a múltat hozzuk vissza"? 3) Ha elveszítem egy nagyon értékes kincsemet, de aztán megtalálom, akkor a "múltat hozom vissza"? Ha úgy tetszik: a múlt felé haladás mindez? Szerintem ezek elgondolkodtató kérdések. Azt írja, "nem tudom elfogadni, hogy mindenféle ismeretség nélkül azt állítja, hogy én nem ismerem a múltat.". De hiszen én ilyet soha nem állítottam! Kérem, ne adjon olyat a számba, amit nem mondtam! "Ön nem tudhatja, hogy én hány éves vagyok és mióta járok színházba." Ez tény, de sosem állítottam az ellenkezõjét! Egyébként azt hiszem, ezzel kölcsönösen így vagyunk. Egyetlen kiindulópontul a port-os adatlapok szolgálhatnak. Ha munkahipotézisként elfogadjuk az ott feltüntetett adatokat valósnak, akkor körülbelül három évvel vagyok idõsebb Önnél, ugyanabban az évben regisztráltunk itt, az azóta eltelt idõ alatt hozzávetõleg hat és félszer több hozzászólást jegyeztem, mint Ön, és több mint nyolcszor annyi fórumtémát indítottam. Ezen kívül pedig Önnél egy vidéki, nálam pedig egy fõvárosi irányítószám szerepel. De egyáltalán nem biztos, hogy mindez bármint is számít - fõleg a Vitéz lélek megítélésével kapcsolatban... Azt viszont hálásan köszönöm, hogy jelezte, már korábban is ismerte Dr. Petõvári Ágnes írását. (Ezzel is árnyalva azt a korábban itt megfogalmazott állítást, miszerint szélesebb körben kevésbé volna ismert.)

Csalódottá tesz, hogy - miközben eddigi legrövidebb hozzászólásomra eddigi leghosszabb bejegyzésével reagált - nem méltatta válaszra Önhöz intézett kérdésemet (hogy látta-e a darabot és hogy hajlandó-e arról is eszmét cserélni velem). Szerintem jól látható, hogy én örömmel beszélnék magáról az elõadásról, a visszatérésre többször tettem kísérleteket. Ezek után különösen is nemtelennek tartom, hogy - miután elsõsorban Önnek köszönhetõen tértünk el ettõl (Alföldi és a politikai aspektus idekeverésével) - most a darab minõségét próbálja meg lemérni e fórum tematizálódásából és ez alapján összevetni Alföldi és Vidnyánszky mûvészetét. Ez így nagyon átlátszó! Érdekes módon nem említi, hogy a Vitéz lélek itteni értékelése jelenleg 7,7, ami egy durva politikai támadásoknak kitett rendezõ esetében kifejezetten jónak mondható érték. Mindenesetre szignifikánsan jobb, mint Alföldi itt szóba került rendezéseiéi (5,9 és 6,2). Ha már méricskélünk - ahelyett, hogy a Vitéz lélekrõl beszélnénk. A privát-szállal kapcsolatban valóban félreértettem. Talán részben azért, mert tényszerûen és logikailag sem állja meg a helyét, amit állít. Idézi tõlem, hogy "...a kormányoldal számos alkalommal megvédte Alföldit (ez tény), illetve (...) Alföldi tavaly nyáron hatalmas támogatást kapott István-rendezéséhez...". Ez két állítás részemrõl, mindkettõt fenntartom. Bármelyiket megpróbálhatja vitatni. Privátban összesen két hivatkozást küldött nekem, melyek egyazon esetre vonatkozó, politikailag egyértelmûen és egy irányban (Alföldi irányában) elfogult írások voltak, politikai fõsodratú honlapokról... És semmit sem cáfoltak a fenti állítás(ok)ból! Ha ebben az egy esetben a kormányoldal nem védte volna meg Alföldit (szerintem ez sem igaz!), még akkor sem cáfolná ez azt, hogy "számos" esetben viszont megvédte. Én pedig ezt állítottam, mindvégig. És ez tény. (Elemi logika: ha azt állítottam volna, hogy "minden" esetben megvédte, és találunk egy esetet, amikor nem, akkor tévedtem volna, hamis állítást fogalmaztam volna meg. Így viszont errõl szó sincs.) Azt pedig továbbra is õszintétlen dolognak tartom, hogy a port szabályzataira hivatkozik politizálással kapcsolatban, miközben Ön nélkül mindez talán szóba sem került volna itt... (De, mint ahogyan arra korábban éppen Ön rámutatott, nem mindegy, mit értünk politika alatt.)

Tisztelt Johann!

A múltból valóban érdemes táplálkozni, meríteni belõle, sõt építeni rá. De nem arra kell haladni. Azt pedig nem tudom elfogadni, hogy mindenféle ismeretség nélkül azt állítja, hogy én nem ismerem a múltat. Ön nem tudhatja, hogy én hány éves vagyok és mióta járok színházba. Ahogyan azt sem tudhatja, hogy nem vagyok-e kritikus véletlenül, vagy színháztörténész. Én nagyon sok nem általam írt kritikát linkelhetnék be kiváló kritikusoktól, aki nem osztják az Ön véleményét, így feleslegesnek tartom, hogy ütõlapként bedobja Dr. Petõvári Ágnes kritikáját, amit amúgy már ismertem, köszönöm. És nem kell vele egyetértenem. De annak nagyon örülök, hogy Önnek tetszett és az ismerõseinek is, mert nem kívánom a darab bukását, csak nem vagyok róla jó véleménnyel.

Azt gondolom ez az elõadás meseszerû, meseszerû fordulatokkal és végkifejlettel, ami megnyugtató tud lenni, de számomra nem izgalmas az ennyire konfliktusmentes színház. Számomra kissé szépelgõ volt és az tenyérbe mászó tud lenni. Emiatt (is) írtam, hogy unalmas és vontatott. A végét pedig 30 perccel a befejezés elõtt kitaláltam, pedig nem kellett hozzá sok ész. Ön azt írja: "igenis fontos a történet-mesélés". A történetmesélés pedig nem kell lineárisnak lennie, vagy egyfélének, elég csak, ha megnézi Vidnyánszky Attila: Három nõvér-rendezését, ami szerintem kiváló, egyik kedvenc Csehov-feldolgozásom.

Félreértette. Azzal,h ezt írtam: "Még egyszer, utoljára: nem erõltettem és nem erõltetek én semmit." csupán igyekeztem arra utalni, amit ez a mondat jelent, mivel ön többször is használta ezt a kifejezést rám. Véleményt nyilvánítani valamirõl: NEM "erõltetés". Utolsó mondatom ugyanott "A többi néma csend." egy Shakespeare-idézet, mivel a port-on tilos politizálni, az ön által kitartóan és mint látom, másik hozzászóló felé is hangoztatott alábbi nézetét/tévhitét ellenpéldákkal fogom illusztrálni, ezt: "...a kormányoldal számos alkalommal megvédte Alföldit (ez tény), illetve azt, hogy Alföldi tavaly nyáron hatalmas támogatást kapott István-rendezéséhez. Szerintem ez is tény.". Tehát ezen állításait ellenpéldáztam , éspedig,ismételten: a port szabályzata miatt, privát üzenetben. Mert amit tényként állít, az szimplán n e m tény. De TÉNYleg :o) az, h egy törvényesen kinevezett színigazgató kitölthette a mandátumát, az "kormányzati hátszél" meg "kormányzati védelem"?? Nem hozzám intézte ezt a kapitális érvet: "Még az RTL Klub is adta ez az elõadást!", de hadd jegyezzem meg: na és? Szerintem üzleti alapú megfontolásból adták le és tán szponzorálták, más szponzorokkal együtt. "...hátszéllel megtámogatott elõadás..." (István) figyelem: NEM azonos Alföldi hátszéllel való megtámogatásával! Az István, a király "megtámogatása" egy mûvészi produkció üzleti alapú megtámogatása, amit egy szabadúszó (!) rendezõ rendezett, nem mellesleg a szerzõ kifejezett óhajára. Röviden: NEM a kormányoldal támogatta Alföldi színigazgatót (ellenpéldák elküldve), HANEM egy vállalkozói kör támogatta a szegedi-pesti István, a király elõadást. Nagy különbség! Mint szezon és fazon. És még egyszer: semmit nem generálok és fõleg nem politikai színezettel. És tessék csak figyelni: ön is milyen kitartóan foglalkozik Alföldi munkásságával, hogy ne mondjam, rugózik rajta. Miért is? Nem azért-e, mert Alföldi mûvészi munkássága "generál" gondolatokat, véleményeket? Önnél egyfajtát, másnál másfajtát. Nahát, ez a mûvészet célja, Alföldié is valszeg. Mit-mennyit generál Vidnyánszky mûvészi munkássága, beleértve a Vitéz lélek produkciót? Utóbbira pl. itt eddig 2-t: az 1.(lesújtó) és a 2. (dicsérõ) hozzászólást. (Pardon, és az önét.) Nem én leszek a harmadik.

Mivel ez már a többedik itteni hozzászólása azt követõen, hogy arra utalt (hacsak nem értettem félre 13-as hozzászólását, különösen is annak a legelejét és a legvégét), hogy az Ön által itt generált és politikai színezettel ellátott vitát lezárjuk és átalakítjuk privát levelezéssé, engedje meg, hogy nyíltan feltegyem az engem foglalkoztató kérdést - amire egyébként már eddig is utal(gat)tam -: látta Ön Tamási Áron Vitéz lélek címû darabját a Nemzeti Színházban? Vagyis az elõadásét, aminek éppen a fórumában vagyunk? Ha igen, hajlandó esetleg arról is diskurálni velem (és másokkal) itt?

Nem írtam, hogy Ön "csúsztatott". Többedjére ideidézett hozzászólásrészletemben sem azt írom, hogy a "hatalmas támogatást" (egyedül) a kormányoldaltól kapja Alföldi. Azt írom, hogy a kormányoldal számos alkalommal megvédte Alföldit (ez tény), illetve azt, hogy Alföldi tavaly nyáron hatalmas támogatást kapott István-rendezéséhez. Szerintem ez is tény. Fel is tettem a - "költõi" - kérdést, hogy vajon tudunk-e még egy hasonló hátszéllel megtámogatott elõadást mondani az utóbbi évekbõl. (Egyik kedves vitapartnerem sem felelt erre a kérdésre azóta sem...) Még az RTL Klub is adta ez az elõadást! Remélem, ezek alapján már sikerül értelmezni sokszor ideidézett mondataimat és úgy általában a kérdéssel kapcsolatos véleményemet. A feltett kérdésre ("miért probléma, hogy hatalmasat írtam jelentõs helyett?") válaszul: egyrészt azért, mert így nem pontosan (hanem félreérthetõen) adta vissza gondolataimat (mivel Ön sem pontosan értette), másrészt pedig azért volt különösen szerencsétlen dolog, mert éppen csúsztatást emlegetett velem kapcsolatban. Úgy vélem, sikerült igazolnom: megalapozatlanul.
"Aki azt állítja, hogy Alföldit Orbánék támogatják, az átaludta az elmúlt néhány évet." - biztosan ez is egy érv... Szerintem csak az általam sorolt (és egyéb, eddig fel nem sorolt) tények teljes figyelmen kívül hagyásával fenntartható.
A Kõmûves Kelemenrõl pedig csak annyit, hogy az én erkölcsi világképem szerint, ha egy asszonyt tömegesen megerõszakolnak a színpadon, miközben gyerekek is ülnek a nézõtéren... az minimum "kifogásolható". Ráadásul pl. ennek a jelenetnek szerintem nem volt túl sok dramaturgiai értelme, se mûvészi értéke (arról nem is beszélve, hogy mi a viszonya ennek a jelenetnek az eredeti mûhöz).
Az pedig, hogy egy (a kormányoldalhoz közelálló) politikai napilap összességében kedvezõ kritikát ír egy, a kormányoldalhoz több szállal köthetõ intézményben, egy, a kormányoldal (és különösen e sajtóorgánum) által egyébként is támogatott rendezõ elõadásáról - szerintem kicsit sem meglepõ. Sõt, éppen arról árulkodik, amit eddig is írtam, hogy mennyire téves az a korábban itt is hangoztatott gondolatmenet, amiben Alföldit az egyik, Vidnyánszkyt és a Magyar Nemzetet pedig az ellentétes pólusra helyezzük és ebbõl az alapfeltevésbõl vonunk le messzemenõ következtetéseket. Köszönöm az illusztrációt ellenvetéseimhez!
Végül: õszintén csodálkozom, hogy engem vádol - ilyen hevesen - elfogultsággal... És azzal, hogy "annyi ellentmondás van egyéb hozzászólásaiban is". Megjegyzem, minderre egyetlen példát sem hozott.

Deeehogynem, tessék csak türelmesnek lenni-maradni :o) ...én is azt teszem, ld. korábbi hozzászólásaimat-eszmecserénket Johannal itt.

Mi volt részemrõl a csúsztatás? Ismétlem a 12. hsz-ébõl: „a kormányoldal számos alkalommal megvédte Alföldit, aki ráadásul hatalmas támogatást is kapott legutóbbi nagyszabású botránykeltéséhez” Tehát miért probléma, hogy hatalmasat írtam jelentõs helyett?

Abból nagyon elegem van, hogy egy-egy kulturális intézményt olyan szempontok alapján méricskéljünk, hogy csak kormányoldalhoz köthetõ vagy csak ellenzékinek tekinthetõ mûvészek dolgoznak-e benne. Nem az lenne a természetes, hogy vegyesen kaphassanak lehetõséget mindannyian? Azt írta korábban: „az István elõtt Alföldi megrendez(het)te a Kõmûves Kelement is, egy olyan intézményben, amely korábban egészen más irányultságúnak tûnt (és kapcsolatba hozható a kormányoldallal is)” Ez olyan nagy szó? Ne már. Csak azért, mert a jobboldalhoz köthetõ mûvészek IS fellépnek itt? „A rendezés több szempontból kifogásolható - megkockáztatom: botrányos - volt és lényegében nyíltan kormányellenes...” Mitõl volt botrányos? Csak nem azért, mert bírálni merte a kormányt? Tényleg felháborító. Egyébként kíváncsiságból megnéztem, milyen kritika jelent meg errõl az elõadásról a mno oldalán. Úgy látszik, õk nem érezték, hogy olyan felháborító lett volna. http://mno.hu/grund/alfoldi-eleri-a-celjat-a-komuves-kelemennel-1167650
„összességében igenis óriási hátszele van, ez éppen a tavaly nyári István rendezése kapcsán derült ki - legutóbb - fényesen, s ezt részben egyértelmûen a kormányoldaltól is kapja.” Tehát óriási hátszele van kormányoldalról is, de ez nem keverendõ össze a hatalmas támogatással. Értem. Azaz nem egészen.

Aki azt állítja, hogy Alföldit Orbánék támogatják, az átaludta az elmúlt néhány évet. Csak egy apró adalékként idézem, mit mondott Alföldi tavaly a Vígszínház körüli hercehurcával kapcsolatban: „Abszurdum 2013-ban egy demokratikus országban arról még csak beszélgetni is, hogy Eszenyi Enikõnek – aki megkérdõjelezhetetlen mûvésze az országnak és jól vezeti a színházát – lesz-e abból baja, ha engem meghív rendezni„ Mert hogy ez a kérdés komolyan felmerült, és nem is alaptalanul, de ez az abszurd eseménysor már végképp nem ennek az elõadásnak a topicjába tartozik.
Egyébként annyi ellentmondás van egyéb hozzászólásaiban is, és annyira elfogultnak érzem egy irányba a felfogását, hogy részemrõl ezt a vitát aligha van értelme folytatni, úgysem fogjuk meggyõzni egymást.

"De a Vitéz lélek és rendezõje nem válik löttyös indulatú támadások célpontjává." - írja. Ez nyilvánvalóan nem igaz. Ha kicsit is ismeri a honi színházi élet elmúlt egy évét, tudja, hogy milyen durva támadásokat kellett kiállnia...
Azt pedig határozottan állítom, hogy össztársadalmilag kifejezetten káros volt, amit Alföldi mûvelt, mint színházigazgató. (Ennek megítéléséhez nem kell színikritikusnak lenni.) És gyakran az is, amit rendezõként.
Egy olyan korban és helyen, amikor és ahol az indulatok sajnos egyébként is gyakran dagadnak veszélyes nagyságúra, azokat cinikusan tovább korbácsolni szerintem igenis káros. Folyamatosan provokálni a többségi társadalmat, egy szûk kisebbség érdekei és ízlése szerint igazgatni "a" Nemzetit - szerintem igenis káros. Már csak azért is, mert óhatatlanul megszüli az ellentétes szélsõséget is. A túlzott, szélsõséges liberalizmus - tágabb értelemben is - egyértelmûen felelõs a radikális (ha tetszik: szélsõséges) jobboldal megerõsödéséért. Adja alájuk a lovat a durva érzékenység-sértésekkel. (Legyen az akár nemzeti érzékenység, akár más, pl. vallásos - keresztény - érzékenység.)
A politizálással és a politizáló színházzal kapcsolatban viszont igaza van abban, hogy itt pontosításra szorul a "politika" fogalma. Az eredeti görög kifejezés - ha jól tudom - a polisz, a közösség ügyeivel való foglalkozást jelenti. Nyilvánvalóan nem ezzel van a baj. A színháznak ez valóban feladata. Alföldi viszont sok esetben egy adott ideológia szolgálatába állítja mûvészetét. Ez már súrolja a pártpolitikát és az eredeti mûvek szerzõjével szemben is gátlástalan, illegitim lépés. Vidnyánszky Vitéz lélek elõadása szerintem jó értelemben véve politizál, közösségi mû, de semmi esetre se esik a pártpolitizálás hibájába. Ha látta volna az elõadást, szívesen meg is vitatnám ezt Önnel...

Az, hogy nem pontosan idézett, azért volt bántó, mert éppen Ön emlegetett velem kapcsolatban - meggyõzõdésem szerint megalapozatlanul - "csúsztatást". Ha mindebben nem érzi a disszonanciát, akkor ezt valószínûleg kár tovább forszíroznom. (Újra ideidézett hozzászólásomban sem állítottam, hogy egyedül a kormányoldaltól kapja a hatalmas támogatást. Ez valóban csúsztatás lett volna. De összességében igenis óriási hátszele van, ez éppen a tavaly nyári István rendezése kapcsán derült ki - legutóbb - fényesen, s ezt részben egyértelmûen a kormányoldaltól is kapja.)
Inkább rákérdezek arra, amit már elsõ hozzászólása kapcsán se értettem pontosan: mibõl gondolja, hogy "a támogatást elsõsorban Szörényi élvezte, Alföldi csak azért maradhatott a rendezõ, mert Szörényi ragaszkodott hozzá"? Alá tudja ezt bármivel támasztani? Ugyanis ezt pedig Ön említi többedjére, de egyelõre egyáltalán nem gyõzött meg róla. Szerintem számos jel ennek az ellenkezõjét mutatja. (Szörényi és a kormányoldal látványos konfliktusa stb.)
Amúgy annak örülök, hogy Szörényi Levente nevét "bedobta" ide. Már én is majdnem hivatkoztam rá. Az õ személye ugyanis talán ez egyik a legjobb példa arra, mennyire nem lehet egy vágással kettéosztani a honi kulturális életet...
A RaM pedig tényleg több szálon kapcsolatba hozható a kormányoldallal. Pl. Koltay Gergely darabjai mentek ott az utóbbi években, valamint Pozsgai Zsolthoz, illetve a Békéscsabai Jókai Színházhoz köthetõ darabok... Olyan elõadáson is voltam ott, ahol Kassai Lajos lovasíjjász is közremûködött (Honfoglalás)... A tavalyelõtti (Vitézy Zsófia által szervezett) Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik helyszíne is a RaM volt... De persze ettõl még szíve joga, hogy biztos legyen benne (anélkül, hogy ismerné az intézményt), hogy semmi köze a kormányoldalnak Alföldi ottani rendezéséhez...

Rövidítek.
"Nem tudom megítélni, hogy Alföldi mennyire tehetséges. Nem láttam ehhez elég rendezését és (...)nem vagyok szakértõ." - helyes, õszinte beszéd. Én elég sokat láttam és/de nem vagyok szakértõ. Voltak jók és kevésbé jók. Tetszettek vagy kevésbé. Én se vagyok se kritikus se színházi ember. Hogy káros-e, "amit mûvel" vagy sem? Erre nem reagálnék. Már a felvetés is olyan h nem érdemes.
"...a folyamatos és egyoldalú politizálás a mûvészetének beszûkülését eredményezi." Ki állapít(hat)ja ezt meg objektív bizonyossággal? Mármint h ezt teszi. Egyébként, ha a színház (képzavarral élve) a világ -egyik- tükre, akkor vegytiszta politikamentes színház és színmû nincs. Legfeljebb nekem tetszõ/nem-tetszõ, meg neked/neki tetszõ/nem tetszõ színház/produkció. Mondjuk Vitéz lélek vs Mephisto. De a Vitéz lélek és rendezõje nem válik löttyös indulatú támadások célpontjává. Amaz meg igen. Melyik produkció hûbb tükre a világnak? Ki-ki döntse el. Lehet h mind2. Azt sem tudom, kinek-minek akarna õ "kényszerûen megfelelni". Azt pedig tényleg kevesen vitatták h egy egységes, összeforrott színházi csapatot (szoc.szóval: kollektívát) hozott létre,s foszlott szét az múlt nyáron, legfeljebb az volt -még ádáz ellenfelei/kritikusai többsége részérõl is- az ellenérv: jó, de lejárt a mandátuma most jöjjön egy másik...Jött egy másik. Lát. Gyõz? Ki fog derülni. De ki-mi ellen?