Szia!

Igen, Eva Green-nel nekem ez volt az elsõ élményem, de azóta én is láttam vele más filmeket (Perfect Sense, Cracks, Camelot (sorozat), Arséne Lupin és még valami amire nem emlékszem), és engem zavar, hogy folyton ezt az ún. "ijesztõen fura" karaktert játssza. Valahogy úgy látom, hogy belesüllyedt ebbe a "nem vagyok átlagos, ezért különösen kell viselkednem" szerepkörbe és el kéne vállalnia másféle szerepeket is, mert bár karakterszínészként zseniális, én a harmadik film után már untam, hogy ilyen. A Womb-ban lenyûgözött és teljesen meg voltam véve, ma hajnalban néztem meg harmadjára és még mindig falhoz nyom, remélem nem sértelek meg a véleményemmel. :)

OFF

A Cracksben amúgy kifejezetten nem szerettem, szerintem az a film nem ad semmi pozitívat a nézõknek és azt bizonyítja, hogy a komiszságot meg lehet úszni.

ON

Szép napot!

:OFF:

Kedves Mike!
Nagyon köszönöm az észrevételed, tisztában vagyok vele, hogy kissé lekezelõ a stílusom lentebb, de miután végigolvastam mind a hetven-akárhány hozzászólást, nagyon dühös lettem és nem tudtam kedvesebben írni. Sajnos néha elõfordul velem, hogy elvetem a súlykot és a magas lóról beszélek, amihez persze semmi jogom és igazad van, azért, mert valaki nem ért valamit, nem kéne leszólni, majd dolgozom ezen a jövõben!

Az én dühöm a rosszindulatú hozzászólóknak szólt és néhány kifejezetten irritálóan ostoba megszólalásnak, de amiért én is dühödten és lekezelõen írtam, lehet, hogy negatív képet ültettem ezáltal magamról valóban azoknak is a fejébe, akik amúgy kedvelték volna a véleményem.
Sajnos eltanultam ezt a hülye versengési kényszert egy barátnõmtõl még kisebb korunkban, illetve egy enyhe perfekcionizmussal küzdök, amit édesanyámtól örököltem, de már küzdök (!!!), és ez is jó - kezdetnek.

Most már sokkal higgadtabb vagyok, és tudok józanul fogalmazni, nem a méreg beszél belõlem :)
Szép napot Neked, remélem tetszik a válaszom!

artangyal

:ON:

Hát nekem elég nagy a tûrõképességem a filmek szempontjából de most egyet kell értsek parduccica-val. Valóban egy unalmas, egyszer nézhetõs fajta melyet csak akkor tekintsünk meg ha tényleg nincs mit nézni, máskülönben kerülendõ. Pedig eleinte még érdekesnek gondoltam meg hogy majd beindul de nem. A végén meg nos
***Spolier***
nem történik semmi érdekes, pedig vártam volna valami érdekeset. Az meg hogy 18-as a film kicsit vicces mert nincs benne vér, az egyedüli komolyabb rész meg ami esetleg megkövetelné ezt az is csak a végefele van de az sem durva annyira, ennyi. Én akkor már inkább nézek egy O sztorival megáldott CGI filmet de az legalább szórakoztat és leköt...

Felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, elolvastam az utolsó 15 hozzáírást és még rosszabb lett :) Nagyon tetszik a film nem szokványos, nem sablonos képi világa. Nagyon jók, igényesek, egyediek és gyönyörûek a kameraállások és a beállítások. A színészek jól játsszák a karaktereiket. Az alaptörténet érdekes, felkeltette az érdeklõdésemet, a cselekményvezetés már kevésbé tetszik. Ez egy kifejezetten lassú cselekményvezetésû mû, ami önmagában még nem lenne baj, de a holt idõt nem sikerült mindnehol az egydi képi megvalósítással kitölteni, kompenzálni. Két spoilermentes dolog nem tetszik a filmben: a Thomast alakító színész számomra kifejezetten antipatikus, bele tudtam volna rúgni az arcába, eme érzés sajnos a film végére sem csökkent. Valamint a filmben irreálisan keveset beszélnek, a fõszereplõ mégis csak egy nõnemû egyed és nem egy ókori spártai ideális katona, akinek fõ erényei, hogy ritkán beszél és teszi a dolgát.
***SPOILER***
Egyéb problémám eme alkotással, hogy a film alaptörténete, mely az egész film konfliktusát okozza szerintem tudatosan, ember által kreált probléma. Ha egy ember nagyon szeret egy másikat, de az meghal akkor miért lenne megoldás, hogy a halott klónját kihordja?
A klónba nem biztos, hogy ugyanaz a lélek költözik be, tehát ha a test nagyon hasonló is, az még igencsak kevés. A meghalt szereplõ anyja kiválóan megfogalmazta a dolgot, a férfi szereplõ halála elõre elrendelt, ez a felvállalt feladat, a karma része. Tehát elfogadni kell és nem a megváltoztathatatlan múltat megpróbálni visszahozni, amit amint a film vége be is mutat, nem lehet. A következõ problémám, hogy ha már mindenképpen klónozni akarja, akkor nem õ kellett volna kihordja. A film nagy dilemmája számomra is az, hogy a nõ genetikailag nem rokona a gyereknek, de érzelmileg az anyja. Ha igazán szerette volna a férfit, akkor nem hozta volna ilyen helyzetbe. Van egy nõ, aki az anyja és akihez fiatal felnõtt férfiként erõteljesen szexuálisan vonzódik, ami ráadásul igencsak kölcsönös. Majd születni fog egy gyerek, akinek a bátyja és az apja egy azon személy, gratulálok, nem csak egy, hanem így már két ember élete van elrontva.
Végszóként annyit tudok még megjegyezni, hogy attól hogy logikus amit leírtam, az ember irracionális lény, tehát hozhat és sajnos szokott is hozni ilyen hibás döntéseket.
***SPOILER VÉGE***

Egyetértek Veled. egy unalmas baromság, alig vártam hogy vége legyen.

A film teljesen lenyûgözött, ugyanakkor kaptam már ebben az elmúlt két évben két sci-fit, ami hasonlóképpen közelíti meg a sci-fi világát (Another Earth; Never let me go), de mivel mindkét film magával ragadott, így harmadikként még bõven befért ez is, nem tudom meddig lehet még elmenni a stílusban, hogy klasszikus filmdrámát keverünk sci-fivel, mindenesetre addig mindenképp kellene folytatni, míg elsõre senkinek sem az ûrhajó jut eszébe a sci-firõl.


OFF!

artangyal!
Én teljes mértékben egyetértek veled abban, amit a filmrõl leírtál, ugyanakkor a stílusod pökhendi.
Persze sokan vannak úgy vele, hogy nem értik a magyar filmeket, de ettõl egyáltalán nem butábbak a többi embernél, nincs bennük semmi difi, nem hiányzik belõlük az ég egy adta világon semmi, csak a türelem, mert hogy türelem az kell a magyar filmhez s persze akarat, hogy megértsd, ugyanakkor ez a film totálisan egyértelmû volt. Szóval én soha, de soha nem degradálnám azt, aki nem érti a magyar filmeket ill. aki nem is akarja megérteni õket. A hozzászólásod elsõ felébõl tökéletesen kirajzolódik az, hogy te büszke vagy saját magadra azért, hogy felbírtad dolgozni ezt a filmet s az is, hogy lenézõen tekintesz arra, akinek ez a film egyáltalán nem tetszett, aki nem érti, aki kiakad már magán a sztorin stb. No, ez az amitõl pökhendinek tûnsz.
Szóval remélem nincs harag, csak szerettem volna felhívni erre a figyelmed, hogy ez bizony ellenérzést kelthet még azokban is, akik egyébként egyetértenek veled.
Ja, s az offtopic az az a topic, amiben bármirõl lehet beszélni! Ha egy meghatározott témájú topicban beszélsz a témától eltérõen, akkor azt off-olásnak szokás hívni vagy szimplán off-nak.

ON!

Artangyal!
Szerintem Eva Green is fantasztikusan játszik, én eddig három filmben láttam,és nagyon szeretem a szinészi játékát!Különleges szerepeket játszik el. És mind a három film nagyon tetszett(Perfect Sense, Cracks, Womb)

És a Tamarát láttad?

Ez egy beteg film, ha sci-fi, ha nem.

ok

de.

ez nem egy Matt Smith film?

Hmm, nagyon érdekes elolvasni a kommenteket, rengeteg az offtopic hozzászólás; volt, hogy már nem is volt türelmem végigfutni azokat a hsz-eket, amik csak az egymás feletti diadalra mentek ki, meg arra, hogy "komolyan most jól a sárba tiporja A B, vagy B A véleményét".
Offtopic és panaszkodás vége.

*Spoiler alert*; Aki nem látta és érdekli, az azért olvassa csak el!

Nagyon megdöbbentem, hogy emberek itt hiányolják a katarzist. Úgy látszik, senki sem fogta fel az itt fórumozók közül, hogy a film retrospektív (a magyar nyelv kedvelõinek érdekében definiálva: a végével kezdõdõ, mint ezer meg ezer más alkotás mostanában...), és ebben a rövid kis jelenetben a (még fõcím elõtt) kiderül, hogy Rebecca várandós (itt már rövid a haja, vagyis az _idõs_ Rebecca az, nem pedig a fiatal, aki még Thommyt várja. Vagyis, gyengébbek kedvéért Thommy még adott neki egy végsõ ajándékot, és ezért mindig "vele lesz".
Csõlátású embereknek, akik képtelenek egy kicsit is elszakadni a valóságtól, semmiképpen nem ajánlom ezt a filmet, hiszen olyan mély értelmû és olyan fantasztikus, hogy meghaladná a morális befogadókészségüket, illetve olyan mértékben nem értenék meg, hogy utána csak utálkoznának - akár évtizedeken keresztül - csupán azért, mert nem jut el hozzájuk a legmélyebb jelentése - mint ahogy nem jutott el egyikõtökhöz sem pl. a "csattanó", akik itt 67 hozzászóláson keresztül "értekeztetek" a filmrõl.
Bevallom, nekem is csak másnap reggel esett le, de leesett, és ez a lényeg. Úgy mellbe vágott, hogy csak na. És nem tegnapelõtt néztem meg a filmet, hanem jó egy hónapja. Még mindig elbûvöl, amikor csak eszembe jut; még mindig falhoz nyom. Engem nagyon meggyõzött Bence az igazáról, és én egyet értve Bolond Pierrot-val, szerintem ez egy ízig-vérig magyar alkotás, hiszen az operatõr, az író és a rendezõ magyarok (Fliegauf úr írta, le a kalappal elõtte egy ilyen történet megírásáért!).
Az persze egy dolog, hogy a szereplõk nagy része nem az, de szerintem egy olyan magyar színészt nem tudnék most ide beszúrni, aki el tudta volna értelmesen játszani ezeket a szerepeket - leszámítva talán a gyerekekét és az idõsekét. Thommy apukáját (vagy Rebecca nagypapáját) amúgy magyar színész játszotta, már nem emlékszem, melyiküket.
Szerintem nem kell mindent teljesen feketén-fehéren venni ebben a témában, mert az "Egy igazi anya szerelmes a fiába" mondat átvitt értelemben értendõ, errõl talán még tanult mindenki a középiskolában. A szerelem régen nem csak a mai értelemben vett szerelemre vonatkozott, hanem minden fajta szeretetre. Pl volt olyan, hogy a "szeretett cimborám" helyett "szerelmes barátomat" mondtak a jóemberek; és nem úgy értették, hogy a barátjuk szerelmes valakibe, hanem hogy õk szeretnek valakit.
Ezzel a kis magyarórával arra szerettem volna felhívni a figyelmét a tisztelt vadul fórumozó hordának (tisztelet a kivételnek!), hogy itt sem úgy értjük a szerelmeset, ahogyan azt a mai nyelvben szokás érteni.
Igen, egy igazi anya szerelmes a fiába, de nem vonzódik hozzá szexuálisan, nincsenek ilyesfajta gondolatai, de szerencsés esetben egy anya annyira szereti a gyerekeit (legyen szó fiúról vagy lányról, a neme nem is feltétlenül lényeges), hogy mindent megtenne értük, szó szerint.
Ne felejtsük el, hogy Rebecca semmilyen genetikai kapcsolatban nem áll Thommyval, és lévén a klónját hordja ki, õ csupán a kihordás részét veszi ki a dolognak, illetve felneveli a legjobb barátja/szerelme pontos genetikai mását - akinek így értelemszerûen Thommyétól teljesen eltérõ személyisége fejlõdik ki, más benyomások érik; amiért azonban teste és Rebecca teste kémiailag (is) szorosan kötõdtek, õ is kötõdni fog hozzá szexuálisan, noha nem is érti, hogy ez miért van tulajdonképpen. A vége is tulajdonképpen egy olyan dolog beteljesülése, ami teljesen normális és értelemszerû, ha nyitottak vagyunk, és elfogadjuk a film játékszabályait.
Amikor Thommy dühös lesz a biológiai anyja látogatása után: ez szintén _teljesen_ érthetõ; hiszen a teste, a sejtjei felismerik a hasonlót, a szülõjét, de nem tudja, hogy miért kötõdik egy ismeretlenhez - bármilyen elõzmény nélkül.
Szerintem Matt Smith tökéletesen játszotta el mindkét szerepét a filmben, a valódi és a klón Thommy-t egyaránt; szépen megjelentek a két karakter közti különbségek, és a klón Thommy zavarodottsága is teljesen érezhetõ volt, nagyon szépen játszott (hozzáteszem, ezután a film után a kedvenc színészeim közé sorolom õt).
Eva Green-nel ez volt az elsõ film, amit láttam és szerintem õ is tökéletesen a szerepbe illett - azóta volt alkalmam más filmjeit is megnézni, de sajnos azt vettem észre, hogy valamiért nagyon egyféle karaktertípusra megy rá, és az összes szerep, amit elvállalt hasonlít egymáshoz, így õt már annyira nem tartom fantasztikusnak, de elsõre nagyon megfogott, és igyekszem azért objektíven ítélni. . .
Na jó, regényt írtam és megpróbáltam mindent tisztázni, gondolom egy csomó gondolatomat támadások fogják érni a közeljövõben; de végre én is összefoglaltam õket, és boldog vagyok, hogy írhatok errõl a remekmûrõl.
Úgy gondolom, a magyar film él, és én eddig halottnak hittem - boldog vagyok, hogy tévedtem! :)

Teljesen egyetértek! :)

Na végre! A Sylt-szigetekrõl már egy olyan filmet hozott Benedek, amely tökéletesen kielégítette a az eddigi hiányomat a munkáival kapcsolatban.
Páratlanul hangulatos, lustán elnyújtózó, festõien megkomponált, leginkább mélységes nyugalmat árasztó képeivel engem levett a lábamról, bármikor szívesen nézem a filmet hang és felirat nélkül is. Gyönyörûen illeszkedett a film képi világához a kevés szóból, dialógusból sokat kihozni képes forgatókönyv, ami így nagyban támaszkodott a színészekre, akik az arcukkal és a testükkel is játszani voltak 'kénytelenek', s remekül teljesítettek.
A mondanivaló, annak morális, érzelmi, gyakorlati súlya szinte végig tetten érhetõ, és egyértelmûen érthetõ bárki számára.
Szerintem a rendezõ nagyon jó úton jár, mindig vérkomoly témákat boncolgat vérkomolyan. A film számára az önkifejezésnek a terepe, ahol folyamatosan fejleszti önmagát, nagy kedvel és alázattal kísérletezik. Remélem, sok van még a tarsolyában! Ez bejött. 10/9

Tetszett. Csak kicsit lehetne több/lehetne egyáltalán humorérzéke Benedeknek. Hallgattam az éjjeli õrjáratban, ott is látszott hogy nincs vicces kedvében, és azóta se volt...mi ez a borzasztó komolyság? Így a filmje sem életszerû, bár majd megnézem a többit is. De komolyan!...ne legyen ennyire komoly!...így hogy vegyem komolyan? Most így utólag van egy kis ghost in the shell utánérzése a Womb-nak. Az is az egyéniségrõl filozofál, ugyanilyen stílusban. Ott sincs semmi vicc. Csak merev tekintetek, szép képek, és elgondolkodtató üzenet. Én nem így képzelem ezeket a szituációkat, emberek vagyunk nem gépek...Vagy ez már annyira a jövõben játszódik, hogy már az emberek által kifejlesztett kiborgok lakják a bolygót, és itt most azok kezdenek el klónozgatni, és ismerkedni ennek a következményeivel? De ennyi erõvel akár futószalagon is gyárthatnák magukat! Ennek nincs semmi értelme. Vagy viselkedjenek emberien, vagy legyenek robotok. Szerintem a rendezõnek el kellne egy ellenpont. Mint John Cleese mellett Terry Jones.

Miért hiszi azt mindenki, hogy a jó filmet a beteges gondolatok, az unott vájkálás az aberrációban, a sivár képek és a hosszú, "elgondolkodtató" (valójában tök üres) snittek teszik? Ez a mentalitás már a nyolcvanas években lejárt lemez volt, és Bergman, Tarkovszkij, meg a többiek már mindent kifacsartak belõle!
Semmi új, semmi mély, semmi értelme az egésznek.

A nagy távolságtartás unalomhoz vezet. A téma módfelett izgalmas, remekmû is készülhetett volna ez alapján, a rendezõt azonban mintha nem igazán foglalkoztatta volna, inkább csak egy erõs szituációt látott benne. Szépen van fényképezve, van benne sok-sok eredeti beállítás, de a film akkora kihagyásokkal dolgozik, hogy szinte nem is marad más, csak hiány. Egy-egy feszültebb jelenet, amiben történik is valami, és más semmi. Kár érte, úgy érzem Fliegaufot sem a karakterek, sem a történet nem igazán érdekelte, mintha mindent pár kiemelt epizódra hegyezne ki.

Szerintem ez a film teljesen jó volt, se több se kevesebb mint ami, nem feszegeti túl ezt a témát, olyan világ végi kietlen helyre tette a rendezõ a helyszint, hogy ott bármit el tudok képzelni nem lepõdök meg semmin. A táj, a képek gyönyörûek. Imádtam hogy ilyen lassú és vontatott mellette a halk zene. Pont jó. 10/9
Azért 9 mert a fiú barátnõje nagyon gagyi volt nem illett oda.