Az opera remek, elõadás remek. Rendezés gödör a völgyben.

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
Ötlet-dömping, giccs-parádé, hülyeség-halmaz. A rendezés egyetlen célja: minél több ér-
telmetlen blõdséget összezagyválni a "modernség" köntösében. Vásári szín-orgia, rettene-
tes öltözékek, ízléstelenségi világcsúcs. Természetesen miniautók, vurstli-röpûlõ, hajóma-
kett és ejtõernyõs ugrás. Minta érték nélkül: hiszen bármi megengedhetõ, ha mond vala-
mit és legalább felszínesen segíti a színpadi események kibontakozását, de ha csak a bár-
gyú szóakoztatást szolgálja, megfejelve a látvány kisstílû bárdolatlanságával, nem egészen
érthetõ, mire jó ez az egész?!? A valóban közepes közízlést, ennyire azért mégsem kéne
lebecsûlni... Mindamellett akad üdítõ húzás is: az áriák hangszeres passzázsait tánc-beté-
tek élénkítik, Venekei Marianna koreográfiája több jelenetet is hatásosan színez.
Ám, ha sikerül legyõzni a vizuális viszolygást, zeneileg az utóbbi idõk egyik legjobb produk-
cióját élvezhetjük. Az Oberfrank Péter vezette zenekar autentikus barokk stílusa végre
megfelelõ arányokat teremt az éneklés számára, anélkül, hogy veszítene erõteljes lendü-
letébõl. Handel zenéjének változatossága, karakter- és szituáció-festõ drámaisága mara-
déktalanul érvényesül, amiben elsõrendû szerepe van néhány kiváló aktornak. Egészséges
komikummal hozza figuráját Kálmán Péter, már-már azt hisszük néha, vígoperát látunk. A
recitativok szlenges magyarsága mellett indokolatlan az olasz nyelvû áriázás, illetve a nyel-
vezet avitt hangvétele: valahogy egységesebb lehetne a zeneileg koherens textus. Mély
átéléssel, tragikus poézisû legátókkal gyönyörködtet Wiedemann Bernadett, a minden
regiszterben kiegyenlített hang és az abszolút zeneiség ritka erényeit tárva elénk. Másik
munkásságában kiemelt elismerést érdemel a rendezésben elmarasztalt Kovalik Balázs:
az ifjú operaénekesi gárda nevelésében fantasztikus eredményeket mondhat magáénak.
Ebben az elõadásban két volt tanítványa is jeleskedik, bizonyítván a Zeneakadémián folyó
opera-színészi képzés színvonalát. Fodor Beatrix az éneklésben ugyan néha túlzásokba
ragadtatja magát, de humora, karakterformáló képessége, viharzó mozgása prózai szinpa-
don is megállná a helyét. Sokoldalúságból a Romildát alakító Fodor Gabriella is csillagos
tizesre vizsgázik: énekelve együtt is táncol a balettosokkal, megjelenésben, mimikában is
tökéletes illúziót kelt. Éneklése egyenesen reveláció: nagyon régen hallottuk, még a rö-
vidéletû Mundruczó-opera, a Tisztességtudó utcalány nagyszerûen eljátszott címszerepé-
ben, de ez a minden ízében ragyogó alakítás meglepõ és igen örvendetes csoda! Plaszti-
kus dallamformálása, a hang színgazdagsága az értelmi-érzelmi tartalmak élményszerû meg-jelenitését teszik lehetõvé, az áradó muzikalitás, a megszólalás magától értetõdõ termé-
szetessége legapróbb frázisát is felejthetetlenné teszi. Reméljük, mielõbb láthatjuk-hall-
hatjuk újra, egyszer talán kortárs operában is...

Jó, hogy a rendezés nyit a közönség felé, csak elfelejti jelezni, hogy ez így egy vípopera, ami szerencsére késõbb kiderül. Borzalmasak a ruhák, ha szédületesen tehetséges Benedek Mari vásári giccsre lett kényszerítve. A külcsín egyébként is szörnyen izléstelen, bóvli, randa.A vidámság, "modernség" nem jelentheti az esztétikai mérce feladását! A színpadon minden esetlen, össze nem illõ, szánalmas. A rendezõ ötlet-parádét tart: csapkodnak a jó-rossz gegek villámai, pedig, amúgy, lenne itt humor bõviben... Rossz óvodai szint, petárda, füstbomba, csillagszóró - vurstli-röpülõ, játékautók, csupa hülyeség.
De: jópontok is akadnak bõviben. A táncosok szerepeltetése az áriák átkötõ részeiben szellemes, ja! az áriák olaszul, a recitativók szlenges magyarsággal..., lehetne egységesebb, nem?!?
Nem fontos! - Hunyjuk be a szemünket...és az utóbbi évek zeneileg legjobb produkcióját hallhatjuk!!! Az autentikus zenekar végre engedi a szereplõket érvényesülni, aki soha nem hallott színvonalon énekelnek. Fodor Gabriella eszményi muzikalitással, gyönyörû hangon, mély átéléssel, technikailag is tökéletesen él a színpadon, nagyon tetszett Fodor Beatrix és a komikus színészként is ragyogó Kálmán Péter. Widemann Bernadett karakterben kitünõ, énekben azért nem mentes a túlzásoktól. Összeségében hosszú idõk óta az elsõ elõadás, amit feszült izgalommal tudtunk végignézni. Komolyabb rendezõvel világcsúcs lehetne, a közönség így is szeretni fogja!