A maradék feszültséget is megöli az, hogy egyrészt naaaaagyon hosszú üresjáratok vannak (gagyiba fulladt lassításokkal), másrészt pedig pontosan tudjuk, hogy mi fog történni: a morcogás után összejön mindenki, aztán majdnem veszítenek, de megjön a deus ex szupermen meg egy "bepörgök az apukám gondolataitól" csöpögés. Az unalomban pedig a kelleténél több thanoskodást kapunk, ami arra nem elég, hogy az ultrabossnak saját személyisége legyen, de arra igen, hogy a hosszú filmben azt várjuk, hogy majd vele is meg kell küzdeni. Idő még lenne is rá, de mégsem fért bele ebbe a filmbe.
Ha már a gonoszok: bosszantóan üres karakterek. Gépzombi űrlények, akik a világ és az élet ellen harcolnak.....ööö... és ennyi. Motiváció, karakterrajz, mimika? Ugyan, minek az. Nyoma nincs annak az ultraboss kifejtésnek, amit Thanosnál kapunk, a mitologikus ellenségnek, ami Dormammu volt és nem mertek kicsik sem lenni és kivételesen nem egy univerzummegsemmisítő ultrabosst kiállítani.

Ha nem lenne elég nyilvánvaló Superman visszatérte, kínosan sok lojszléjnjelenetet tolnak az arcunkba... amikben nem történik semmi. Ez eleve baj lenne, de egy négyórás filmben ez már kínzásnak számít. Hasonlót eddig csak Tarantino követett el a Once upon a time in Hollywoodban, ahol egy teljes film megy úgy végig, hogy Margot Robbie összes szerepe az, hogy mereszti a lábát és eljátssza, hogy ő a buta csaj, akit több sztárférfi is hazavitt (valamikor régen).
Ráadásul Lojsz egyetlen szerepe, hogy az ösztönszupermenből érzékeny, emberbarát szuperment csinál, de arra sem jut idő, hogy kiderítsük, ez miért sikerül olyan jól. Szupermen mindenkit meg akar ölni az egyik pillanatban, a másikban meg olyan üdvözült mosollyal áll a gabonaföldön, mint Rákosi Mátyás.

A negyedik óra végén pedig megígérik nekünk, hogy a főfőgonosztól a dzsókeren keresztül a kopaszig aztán minden főellenség vissza fog térni. De miért is? A főfőgonoszt órákon át néztük, nincs semmi poén már benne. Megjegyzi, hogy "akkor most támadunk". A kopaszt végig emlegették, tudtuk, hogy az epilógusban ott lesz a feje, de róla is csak annyit tudunk meg, hogy hirtelen meg tudja csinálni azt, amit eddig... ja nem. Csak elmondja, hogy mi Batman civil neve. Húha, ez aztán a durva információ.
A Dzsókert pedig szintén bedobják, a többi jelenethez hasonlóan két percben próbálják megépíteni, hogy miért kellene, hogy érdekeljen minket... de igazából csak lóg a levegőben. Az egész epilógus egy csalamádé. A nagymamád, aki megvette az összes happymealt a mekiben és eléd cseszte a figurákat, hogy "tessék, örüLY".

Vicces módon a film időnként a saját butasága tudatában bevág teljesen fura jeleneteket. A sápadtra deszaturált, sötét filmben legalábbis teljesen érthetetlen fordulat, amint Gal Gadot egy drágán divattervezett fehér ruhában, piros rúzsban, napsütéses teremben resturátorkodik fél percig. Hirtelen rájössz, hogy ez a nő valójában gyönyörű tud lenni, csak ráadtak egy túlságosan képregényes hacukát a maradék négy órában.
Hasonló Aquaman is, aki a karakterét bevezető jelenetekben legalább háromszor vetkőzött neki, hogy bimbit villantson.

Jokeres jelentet nem értettük! Mi volt ez, egy párhuzamos világ vagy álom? Ahogy a végén megjelenő izéről sem tudtunk meg semmit, még úgy sem, hogy a film közepén is láthattuk egy pillanatra