1. A valóság elõtt behunyhatjuk a szemünket, az emlékek elõtt nem.
2. Óvakodj a humortalan bolondtól!
3. Aki szemellenzõt hord, gondoljon arra, hogy a készlethez zabla és ostor is tartozik!
4. Mikor valamit szétesés fenyeget, szögesdróttal tartják egyben.
5. Adjatok nekem diliflepnit és normális emberként szólalok meg! (S.J. Lec)
1. Minden kormányzat legnagyobb erõssége a gyönge ellenzék.
2. Az én szocializmusom nem egyenlõséget akar, hanem igazságot. ( Juhász Gyula)

Sõt, ez a kereskedelmik által befolyásolt világ arrafelé halad, hogy a hülyék igazolva is látják magukat, az okos meg szégyellni kezdi, amiért balek, hogy élhetetlen, hogy rég kiveszett, kihalt eszmékért lelkesedik.

Persze a 825-öst értelemszerûen nem magamnak válszoltam, hanm a római császárnak.

Más részt számomra (is) a szerénység az egyik
legrokonszenvesebb tulajdonság. Tegyük hozzá abszolut hiánycikk!

De, mint ha kissé túlzásba esnél. . .

Minden szavadhoz csatlakozhatom, "mint ha én írtam volna",
vagy inkább fogjuk szerényebbre: "én se tudtam volna
pontosabban megfogalmazni"
Éljen Alinda!

"Én nem fogalmaznék ennyire keményen, mondjuk inkább úgy, nincs igazad"
Tudom Kedves Proktor, két dolgot tanultam meg az életben, és ebben ez a fórum is megerõsített, hogy soha nincsen igazam, és, hogy soha nincsen igazam.
Csak néha a sorrendet tévesztem el, így nem olyan unalmas.
Szokratésszal szólva:Tudom, hogy semmit sem tudok.

Visszatérve a mûsorra.
Én nem vagyok bölcsész, újságíró, médiaszakember, esztéta, kritikus, három diplomás megmondóember, csak egy szimpla "kisember", nagyon kicsi.Csak egy fogyasztó vagyok, aki elõszeretettel fogyasztja ezt a mûsort.Ez látszik talán a hozzászólásaim tartalmából és a mûsorra adott pontjaim számából is.Egész egyszerûen leülök a képernyõ elé, végignézem az épp sorra kerülõ beszélgetést, és szerzek egy benyomást.A mûsor valamilyen hatással van rám, kialakul bennem egy kép.Ez a kép lehet árnyalt, lehet felszínes, a kép kialakulását nagyban átrajzolhatja a diskurzus tartalmassága, mélysége, bensõségessége, információ gazdagsága, mindez sokban függ a beszélgetõpartnertõl is, hisz Alinda ugye adott.Hogy még jobban elrugaszkodjak az objektivitástól, a megítélést még a saját hangulatom, épp aktuális kedélyállapotom, vagy szellemi befogadóképességem is befolyásolhatja, vagy akár az aktuális vendég iránt érzett közönyöm, netán ellenszenvem.
Könnyebb "alannyal" könnyebb a párbeszéd is, néha elég egy jó kezdõlökés, és máris gurul a csevely, ellenben jó "alany" esetén az a nehézség, hogy sokat is várunk, ám az igazi szép feladvány a "nehéz eset".Ilyenkor néha a legjobb szándék, a legkitûnõbb felkészültség ellenére sem lehet "megnyitni" a meginvitált személyt, mert ezt õ sem akarja.A másik verzió, ha a volna fogadókészség, csak valahogy félresiklik a beszélgetés, és "döcögössé" válik.A két szituációt semmiképpen nem venném egy kalap alá.
Egy szóval nem állítom egyébként, hogy a Marozsán Erikával folytatott beszélgetés érdektelen lett lett volna, csak rám tett egy olyan benyomást, ami a hozzászólásom megírására késztetett.Soha nem írok olyan adásról, amit nem láttam, természetesen sem bíráló sem védõ szándékkal, de ha véletlenül bírálok is, azt csak a saját önzõ érdekembõl teszem, még jobb beszélgetéseket akarok látni.Egyszerûen telhetetlen vagyok.Ráadásul ha kicsit mégis korholok, akkor abban csak jobbító szándék vezérel, mert szeretem a mûsort, sõt töredelmesen bevallom kifejezetten kedvelem a vezetõjét is.Persze eszembe sincs abba az illúzióba ringatni magam, hogy az általam leírtak bárkit is érdekelnek, vagy befolyásolnak, de hát a grafománia is egy betegség.
Egyébként miután ez egy végtelenül szubjektív mûfaj, lehet, hogy nem is helyesek a meglátásaim, ellenben pont az ebben a szép, hogy itt nincsenek feltétlenül helyes meglátások.Vannak nyilvánvaló szakmai alapszabályok, és ezek betartása mellett végtelen a mozgástér.Egy-egy beszélgetést tíz különbözõ ember tíz különbözõ szemszögbõl láthat, értelmezhet.Csodálom is Alindát, hogy hétrõl-hétre ennyi különbözõ habitusú, vérmérsékletû, különbözõ intellektusú, és legfõképp különbözõ pályán, különbözõ szakmában tevékenykedõ emberrel képes legtöbbször nagyon is érdekfeszítõ párbeszédet folytatni.
Abban teljesen egyet értünk, hogy tökéletesség nincs, és ha valaki mégis nagyon törekszik a "tökéletességre", a nagy igyekezet a végeredményt legtöbbször görcsössé és keresetté teszi, elveszik a természetesség.
A "baromi" jelzõben nem fogunk egyességre jutni, én pongyolának tartom, élõ nyelv ide vagy oda, és nincs is ellene kifogásom, ha a Lilu nevû szõke démon használja valamelyik korszakalkotó "mélyinterjúban" egy valósághõssel, ám ez a mûsor pont az igényességével lóg ki a mai magyar átlagból, hát had legyek ebben kicsit finnyás.
Sok olyan élõ nyelvi kifejezés van, ami nem képernyõképes, vagy legalább is megfontolandó a használata, fõleg többször, több adásban is.

Mindent egybe vetve ez persze egy "marha" jó mûsor! :)

Az "Alindizmus" vádja egyébiránt engem is joggal érhet, annyit firkálok ide. :D

„nem elõször hallom V. Alinda szájából egy igényes televíziós mûfaj keretein belül, hogy "baromi jó"..., szerintem ez nem fér bele, legalább is nem ide való.Vagy csak régimódi vagyok, és rettenetesen öregszem”

Én nem fogalmaznék ennyire keményen, mondjuk inkább úgy, nincs igazad,
a „baromi” ellen szerintem nem lehet kifogás, az élõ nyelv viszont ebben az
esetben is pozitivan pártolandó sztem.
Csak emiatt álltam neki választ írni.
De ha már belekezdtem. . .
Alig merek már írni erre a topicra, rájöttem, hogy ez kívülrõl nagyon úgy látszhat, hogy
valami „alindista” vagyok. Pedig errõl nincs szó, nem ismerem személyesen, nagyon jó
reporternek tartom, a mûsorát párját ritkítóan kiválónak, de egyáltalán nem istenítem.

MarozsánErikát én is kedvelem, a beszélgetést sajnos nem láttam, lehet,
megpróbálom pótolni. Az, hogy esetleg „döcögõs” volt, sztem nem Alinda
hibája lehet. Jónéhányszor bemutatta, hogy színészekkel is
remekel(hiertelen Kern jut eszembe, vagy Töröcsik),ez azonbab
még sem egyszemélyes mûfaj, Marozsán számomra legalább is,
meglehetõsen visszafogott a mûvészetében is,
s talán nehezebben „myitható”.
Azt meg szintén nem gondolom, hogy egy hivatásos kérdezõnek
mindenkit meg kell nyitnia, úgy lenne, ha tökéletes lenne,
de hát pl. mûvészetekben a tökéletesség sokszor zavar,
tán éppen azért mert igazán nincs is. Egészen végleteket
említve én pl Tolsztojban, Goethében is találtam gyarlóságokat,
lehet, éppen ettõl nagyok. Mondom, hogy helyén való volt
azzal kezdenem, hogy nem istenítem Alindát, de kell is,
hogy ne legyen a szinvonala egyenletes.
De még egyszerûbb arra hivatkozni, hogy nem egyszemélyes mûfaj,
ott volt pl. a rettenetes MartonÉva esete.

Ledves Bip-bi8p!!!

"Fantasztikus?
Ezt azért nem mondanám."

Pedig nyugodtan mondhatnád!

Én a hsz-omat kifejezetten PercelAndrással
való beszélgetésre írtam, elég fura lett volna,
ha Alinda nekiesik a cigányok bûnözésérõl faggatni.
Azt,hogy te megtetted volna akár ezt is, azt,
ahogy elnézlek erre-arra, nem kétlem.
Olyan vagy, mint a vicc-béli Móricka,
akink mindenrõl AZ jut eszébe!!!

Juszt is!

Elõször is szögezzük le, hogy Marozsán Erika egy gyönyörû, vonzó nõ, szimpatikus személyiség, és remek színésznõ.
Talán ezért is ültem neki a beszélgetésnek nagy elvárásokkal.Ám csalódtam.
Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy a mûvésznõ, lassú, hezitálással teli, idõnként nyögvenyelõs, általánosságokkal megtûzdelt válaszai mögött mi rejlik: egy kis szemérmes affektálás, védekezés a túlzóan mély lelki matatás ellen, netán a kellõ önkifejezéshez szükséges szókincs hiánya.Nagyon egyenes, nagyon direkt, egyszerû kérdésekre is csak jöttek vissza a sablon válaszok, vagy hosszú sóhajtások közepette..., "a hát nem tudom" panel folytatólagos ismételgetése.
Ha egy tudóssal beszélget V.A. tulajdonképpen elég, ha a beszélgetés nagyon informális és érdekes, ám ha egy mûvésszel, akkor én szeretnék sok bensõségességet látni, mélységet.Ez valahogy hiányzott, akadozó beszélgetés zajlott, és valljuk be, egy kicsit unalmas.A mûsorvezetõ is érezte ezt idõnként, mert ez szemmel látható volt, de nem igazán tudta elõregördíteni, legfõképp pedig nem tudta tartalmasabbá tenni a párbeszédet.A felütés, a "húspiac" feszegetése, ráadásul taktikai hibának bizonyult, mert rögvest feszélyezettséggel reagált rá M. Erika, erre bizony rá kellett volna érezni, és közben gyorsan tematikát váltani.Így a mûsor elsõ harmada gyakorlatilag a magyar színésznõ, mint "árucikk", és a magyar mûvészek, mint "árucikkek" a nemzetközi piacon, és az ezzel kapcsolatos marketing tevékenység boncolgatásával telt.Ez az indítás sem annyira személyes jelleget nem tudott kapni, sem annyira eredetinek nem tûnt, hogy ennyi idõt kellett volna rá pazarolni.Valódi válaszokat sem kaptunk.
Az utolsó harmad, már oldottabbnak bizonyult, ám a kezdeti görcsösség valahogy rányomta a bélyegét az egész diskurzusra.Szemmel láthatóan zavarba jött például, mikor utólag érezte meg a mûvésznõ, a "sikertelen" színészekkel való együtt játszás légkörét elemezgetve, hogy a használt kifejezése pestiesen szólva kicsit necces.
Mint ahogy necces az is, hogy nem elõször hallom V. Alinda szájából egy igényes televíziós mûfaj keretein belül, hogy "baromi jó"..., szerintem ez nem fér bele, legalább is nem ide való.Vagy csak régimódi vagyok, és rettenetesen öregszem. :)
Mindettõl függetlenül a mûsort, és vezetõjét továbbra is nagyra tartom, több ilyen kéne, Marozsán Erikának pedig további sok sikert kívánok a nemzetközi és a magyar "porondon" egyaránt.

Sokkal egyszerûbb hazaküldeni egy beteget azzal,hogy tavaszi fáradtság,pihenjen, minthogy megmondjuk õszintén rákos és kezdetét vegye egy borzasztó kétséges kimenetelû, hosszas, doktornak,betegnek egyaránt fárasztó, hosszú-hosszú kezelés...

A rendõrség csak annyit tehet,amennyit a mögötte álló törvények engednek.
Úgy tudom, azért nincsenek adatok (elvileg) a roma bûnözõk számáról,mert nálunk a törvény nem engedi,hogy feljegyezzék az illetõ fehér,fekete,roma vagy sárga...