Sziasztok! Én is imádom ezt a sorit, nagyon jó! Nem tudná nekem elmesélni valaki, hogy mi volt a mai részben?Lécii! Sajnos nem tudtam megnézni :( Eõre is köszi:)

Sziasztok!
Nem tudjátok hogy hány részes a sori?
Nemrég kezdtem el nézni, és kiváncsi lennék hol tartanak most :) azt tudom, h ma volt a 100. rész :)

Zorro vagy Diego? Nekem mindkettõ :)

Zorro vagy Diego? Nekem mindkettõ :)

Zorro vagy Diego? Nekem mindkettõ :)

Zorro vagy Diego? Nekem mindkettõ :)

Zorro vagy Diego? Nekem mindkettõ :)

Buenos días, chicas :)

Egy pár ébresztõ kép, hogy jól induljon a nap! :)

DB – 108
2009 01 23 – HAJNALI 2 :00
Altamira
Cecilia sírdogál Lorenzo mellett - Nem hagyhatsz magunkra, Marisela-nak nagyon nagy szüksége van rád! Most hogy mondom ezt el neki?

EL MIEDO
Barbara – Neeeeeeeeeeeeeeee!- sikítja Santos (eddig nem látszott, hogy ott lenne az ágyban) felugrik – Barbara, valami bajod van? Barbara – Estaquia-nak - Lorenzo-val álmodtam, borzalmas volt.

ALTAMIRA - Marisela még alszik, belép Cecilia sírva. Marisela felébred, s látva Cecilia-t azt kérdi – Apa? Felugrik, átrohan Cecilia szobájába, ráborul az apjára – Nem, nem! Apa, válaszolj! Apa ne hagyj egyedül ezen a világon! Apaaaaaaaaaaaaa! - zokogja, miközben az arcát simogatja.
Cecilia megkéri Gracilda-t a konyhában, hogy azonnal menjen Antonio-ért, aki értesítse Santost – Lorenzo meghalt!
ANTONIO-éknál teljes a létszám, mindenki a ház elõtt áll, amikor megérkezik az egyik munkás és közli a gyászhírt velük.
El MIEDO – Santos a fiúkkal készen áll a szökésre a hallban – ránéz Barbarára, és megkérdi – Mi van veled, Barbara? – de az már nem tud válaszolni, megérkezik Antonio a rossz hírrel – Santos! Meghalt Lorenzo… Santos elsõ gondolata – Istenem! Marisela! - elrohan.
Ezalatt Barbara megint látja Lorenzo-t – Azért jöttél, hogy megfélemlíts, te gazember! Lorenzo válaszol – Nem. Búcsúzni jöttem hozzád.

ALTAMIRA – Marisela az apjához – Mondd, hogy nem mentél el! Bejön Altamira összes fehérnépe gyászba öltözve a szobába. Cecilia kérleli – Gyere velem, kérlek!
Marisela – Nem, nem megyek el innen, mondja zokogva , össze-vissza puszilgatva az apját. – Hagyjatok békén! Vele akarok lenni!
El Miedo – Barbara – Ez az aljas gazember nem fog bírni velem! Estaquia – Szegény Marisela egyedül maradt! Barbara – Egyetlen választása maradt! És én elintézem, hogy azt meg is tegye!
Megérkezik Santos, Cecilia zokogva mondja neki – Meghalt! Mellettem! Santost csak egyetlen dolog foglalkoztatja – Hol van Marisela? Azonnal menjünk hozzá!
EL MIEDO – PINCE - Gonzalo kifakad – szegény Marisela szenved, én meg itt ücsörgök. Belép DB, és egy rakat pénzt nyújt át neki. Gonzalo megkérdi, miért? – Barbara pofátlanul közli, hogy vigye el innen jó messzire a kislányát, és kezdjenek egy jobb életet, ez a pénz elegendõ lesz rá.

ALTAMIRA – Marisel zokog va mondja Lorenzo-nak – kivártad a születésnapomat, hogy nagykorú legyek. De még szükségem van rád, hiába vagyok felnõtt, apa! Most mi lesz velem? Belép Santos.
Marisela – Santos!
Santos – Kislányom, Napsugaram!
Marisela – Teljesen egyedül vagyok.
Santos – Ne mondd ezt! Sohasem leszel egyedül!
Marisela – Nem igaz! Te vele vagy, és én nem számítok!
Santos – Ne mondj ilyet! Te mindig a szívemben leszel, te vagy számomra a legfontosabb! Õ (mármint Lorenzo) nagyon szeretett téged, és én is szeretlek, nagyon szeretlek.

EL MIEDO – Gonzalo-hoz – a lány elmegy magával.
Gonzalo – Miért olyan biztos ebben?
Barbara – Mert én elintézem.

ALTAMIRA – Santos Ceciliához – Maradj légy szíves Marisela-val, nekem intézkednem kell a temetésrõl. Cecilia Marisela-nak – Vegyél be egy gíógyszert, hogy ne légy annyira ideges. Marisela azt mondja, nem vagyok ideges. Nagyon szomorú vagyok.
Santos a fiúkkal kint szervezõdik. Megkéri Antonio-t, hogy azon nyomban hívassa a papot, a legjobb temetést szeretné ott Altamira-ban, ahol az egész családja pihen. Antonio megkérdezi õt – És te hogy vagy Santos? Santos – Pont úgy , mint amikor a szüleim haltak meg.
Cecilia sírva mondja Santos-nak – Beleszerettem elsõ látásra
Marisela a szobájában fekszik, belép Barbara – Nagyon sajnálom, mondja.
Marisela – Ne legyen cinikus, maga folyton a halálát kívánta! Miért jött? Gúnyolódni?
Barbara – Nem. Ajánlatom van a számodra, amit el fogsz fogadni!
Marisela - Azt akarom, hogy hagyjon békén! Tartsa tiszteletben a fájdalmamat!
Barbara – Menj el Gonzalo-val! Az lesz neked a legjobb!
Marisela – Maga nem akar nekem jót! Csak magára gondol! El akar takarítani az útból! Mi van magában, szív! Vagy egy kõdarab?
DB benyit Lorenzo-hoz és hallja a halott hangját - MEGBOCSÁTOK NEKED! Megrémül.
Marisela az apja fényképéhez beszél még mindig az ágyában fekve, amikor bejön hozzá Santos – Meg kell beszélnem veled valamit – mondja. Marisela azt válaszolja – Gondoltam.
Santos – Õ az égbõl vigyázza minden lépésedet továbbra is. – Összeölelkeznek.
Mindenki gyászban áll Lorenzo mellett és emlékszik az utolsó, búcsúszavaira.
Cecilia –nak azt mondta – Szeretlek.
Santos a tükör elõtt állva emlékszik – „Te erõsebb vagy nálam, Santos, te megerõsödve távozol ebbõl a kapcsolatból, hogy új, boldog életet kezdhess azzal, akit mindenkinél jobban szeretsz”
Marisela visszaidéz minden szót, amivel elbúcsúzott tõle az apukája.
Santos szól Marisela-nak – Gyere!
Viszik a koporsót – Santos eszméletlenül jól néz ki öltönyben, napszemüvegben, mint ahogy már láttuk egy-két képen elõre  Elkezdõdik a temetés, a pap már befejezte, Marisela beszél az apja koporsójához, amikor berobog Barbara teherautóval a helyszínre. Mindenki ledöbben ekkora pofátlanság láttán. Odalép Marisela-hoz – Sajnálom, lányom!
Marisela – Santos! Tûnjön el innen ez a nõ! Most rögtön!
Barbara – Jogom van itt lenni!
Santos odalép hozzá – Megvédelek, ha van rá ok, de most nincs, úgyhogy menj, légy szíves!
Barbara szót fogad.
Marisela – te voltál a legjobb, a legszeretõbb édesapa a világon! Santos odalép hozzá, és átöleli.
Megjön Pernalete – már csak ez hiányzott!

EL MIEDO
Barbara a dadának – El kell ûznöm Lorenzo szellemét! Gyertyákat gyújt. Estaqui – A halottak veszélyesebbek, mint az élõk, Barbara! Barbara idegesen válaszol – Életében nem bírt velem, most sem fog!

ALTAMIRA
Cecilia a konyhában sírógörcsöt kap, és magában beszél Lorenzo-hoz – Lorenzo bocsáss meg! Nagyon szerettelek! Ekkor a háta mögött megjelenik Antonio, döbbenten hallgatja, és azt mondja – szóval õt szeretted! Cecilia azt válaszolja – sokkal elõtted ismertem meg õt. Te ezt nem értheted, mert irántad szerelmet érzek, iránta pedig a legtisztább szeretetet. Õ volt a világon a legjobb és a legszomorúbb ember egész életében – Antonio megenyhül, Cecilia a vállára borul.

Marisela az apjához beszél a sírnál – Tudom, hogy el kellett volna fogadnom a birtokot, de DB azért jött, hogy behajtson egy adósságot.
MOST JÁTSSZÁK BE A BESZÉLGETÉST, AMI KÖZTE ÉS BARBARA KÖZÖTT ZAJLOTT A SZÜLETÉSNAPJA ELÕTT.
„Barbara – A születésnapodon neked ajándékozom a birtokot, de te Santos és mindenki elõtt visszautasítod!
Marisela – Miért tenném, hiszen az enyém!
Barbara – Mert különben a börtönbe juttatlak!
Marisela elképed - Miért? Hiszen magát védtem, önvédelem volt! El fogom mondani.
Barbara – 20 év börtön!
Marisela – Nem érdekel, mert ez az igazság!
Barbara – Akkor apádat megölöd vele! „
Marisela – Lorenzo-hoz - Apa, miattad nem fogadtam el, hogy ne szenvedj! A saját anyám börtönnel fenyegetett. Bocsáss meg apa, hogy nem mondtam el neked, nem engedhettem meg, hogy fájdalmat okozzon neked ez a nõ! Ez a nõ képes volt gúnyolódni, szórakozni velem.
FOLYTATÓDIK AZ ELTITKOLT PÁRBESZÉD
„Barbara – Gondolj az apucikádra!
Marisela – sohasem volt semmim, de most sem kell semmi magától!
Barbara – De jó! Akkor semmi gond…
Marisela – Tiszteletet! „
Marisela – Apa, ez az aljas azt hittem, hogy szeret, hogy feláldozza magát értem, de nem! Apa, segíts, hogy ne gyûlöljem, hogy tudjak megbocsátani.
Gonzalo beront a házba, hangoskodik, Marisela-t keresi. A többiek helyreutasítják, halkan beszéljen, tisztelje Marisela fájdalmát!

EL MIEDO
Barbara – Estaquia, zárj be minden ablakot, nehogy bejöjjön Lorenzo – miközben meggyújtja a gyertyákat. De hiába, megérkezik Lorenzo a Szalon minden oldalán megjelenik és beszél hozzá –
Minden áldott nap meg fogsz hallgatni, Barbara!
Barbara – Tûnj innen!
Lorenzo – Nem tudok, hiszen ez az én házam! Magányosan fogsz meghalni, Barbara.

ALTAMIRA
Marisela tovább beszél az apjához, nem veszi észre, hogy a háta mögött megjelenik Santos, és hallgatja minden szavát!
- Apa, Santos vele van! Belehalok! Nem tudom nézni, ezért el kell mennem! Nem akarom az esküvõn látni õket, sem azt, hogyan teszi az a nõ tönkre Santos-t. Apa, egyedül maradtam!
Santos – Egyedül? Én nem számítok? Nem azt mondtad, hogy szeretsz? És elmész innen miattam? …. Finito, de csak mára…