Az ember időnként hajlamos túlpörgetni magát. Sok a munka, a főnök egy rabszolgahajcsár, a gyerekekben is túlteng az energia. Úgy telnek el napok, hetek, hónapok, hogy már azt sem tudnánk megmondani, mi történt velünk előző nap.
Aki eddig csak áhítattal, magasztos és mély mondanivalóval teli elemzéseket hallott, olvasott a 19. század festészetéről, kiemelkedő művészeiről, és esetleg eközben ásítozni támadt kedve (ejnye!), az feltétlenül olvassa el Christopher Moore könyvét.
Sokan csak képernyőn láttunk háborút, és ha azt halljuk: diktatúra, néhány rettegett nevet és elborzasztó tettet tudunk felsorolni. De nem tudjuk, milyen az, ha nem mondhatjuk ki, amit gondolunk, és azt sem tudjuk, milyen, ha halál jár egy rossz helyen kimondott szóért.
Biztosan sokan vagyunk időutazók. Van pár porosodó fénykép a fiókunkban családról, régi nyaralásokról, nevetésekről, vicces nagybácsikról, fontoskodó nagynénikről.