Első közéleti élményemnek talán azt mondhatom, amikor egyszer egy általános iskolai tanórán – mivel éppen a kormány, az ellenzék és a politikai pártok fogalmairól volt szó – önkéntelenül is kiszaladt belőlem a vallomással is felérő kijelentés: – Pfujj, ______! – és mondtam az egyik politikai párt nevét.
Mit olvasson az Ember gyermeke? Jókait, Wass Albertet, Zrínyit? Kosztolányit, Salingert, Tolkient? Talán a legjobb, ha hagyjuk barangolni abban a végtelen könyvtárban, amit Borges bábelinek nevezett, tudva, hogy sem ő, sem mi nem fogunk a végére érni. Lectori salutem! Ez Buddy Endre első posztja.