Medve és Madár a legjobb barátok, és mindent együtt csinálnak, a piknikezéstől kezdve a tortaevésen át a túrázásig. Kedvenc időtöltésük a felhőnézés. Történeteik igazi életmesék, amelyek a család minden tagjának szórakoztatóak és izgalmasak. Jarvis nagyon érti a gyermekek nyelvét, meséi tele vannak humorral, önreflexióval és belső érzelmek megfogalmazásával. Fontos témákat vet fel, mint a bizalom, a barátság, az irigység, a boldogság…. A történetek állandó velejárói a szívmelengető részletek, melyek a barátságukat jellemzik. A két főszereplő kis konfliktusai segítenek a gyerekeket feszítő kérdések megválaszolásában, és végül mindig elsimulnak, hiszen mindketten arra vágynak, hogy a másik boldog legyen.
Nemes Nagy Ágnes felejthetetlen teremtményének, Bors néninek a 80. Születésnapját meg kell ünnepelni. A születésnapot Lackó, a Játékmester és Titilla, a hűséges macska szervezi meg. Dal, játék, nagyon sok meglepetés. És természetesen Bors néni, akit minden gyerek szeret. Reméljük, Te is. Ezúton küldjük a születésnapi meghívódat. Várunk, gyere!
A Papucsszaggató királykisasszonyok Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán mesedarabjainak sorába illeszkedik. A 2003-ban bemutatott Csipkerózsika annak idején új utat nyitott, amikor a klasszikus mese a magyar folklór világában született újjá. A szereplők magyar népmesei alakot öltöttek, a történetet népzene, népi játék, autentikus tánc és látványos színpadi megoldások vitték közel a gyerekekhez. Ezt a hagyományt folytatta a Tündérmese, amely több ismert népmese motívumaiból épített gazdag színpadi világot. A Papucsszaggató királykisasszonyok ennek újragondolt változata. Jánoska kalandos útját követi, aki a jó Tündér segítségével különös mesevilágba jut, ahol találkozik az Aranylúddal, a papucsszaggató királykisasszonyokkal, tündérekkel, boszorkányokkal, királyi udvarral és a magyar mesék megannyi ismerős figurájával. A darab ereje abban rejlik, hogy a mese nemcsak elhangzik, hanem táncban, zenében, játékban és látványban elevenedik meg. A népi kultúra itt nem díszítőelem, hanem a történet természetes nyelve. Ebből születik a humor, a varázslat, a lendület és az a színpadi világ, amelyben a gyerekek könnyen elmerülnek, a felnőttek pedig újra rátalálhatnak a mesék régi örömére. Az előadás 2026-ban megújulva tér vissza, korszerűbb díszletekkel, jelmezekkel és látványvilággal, de az eredeti produkció szellemiségét megőrizve. A Papucsszaggató királykisasszonyok egyszerre mesés kaland, játékos bevezetés a magyar folklór világába és igazi családi színházi élmény. Előadják: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészei
Mesebalett két felvonásban. Csajkovszkij Diótörője évtizedek óta a karácsonyi készülődés elengedhetetlen része szerte a világban és a budapesti Operaházban is. A korábbi, hosszú éveken át repertoáron levő, mára szinte muzeális változat emlékének adózva, 2015 karácsonyára egy újragondolt, a klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti és látványvilágbeli elvárásainak megfelelő, új kiállítású darab született. A klasszikus zenei anyagra egy igazi Diótörő-specialista, a nemzetközi hírnévnek örvendő Wayne Eagling és a társulatot igazgató Solymosi Tamás koreografált új mesebalettet. A Magyar Nemzeti Balett életében először készített ilyen világszerte elismert művész a társulat tagjaira szabott, a helyi jellegzetességeket is figyelembe vevő koreográfiát, amellyel a karácsonyi varázslat még látványosabb, még táncosabb változatban kerül a közönség elé. Betanító balettmester: Wayne EaglingPróbavezető balettmesterek: Aradi Mária, Balaban Cristina, Kohári István, Mirzoyan Albert, Pongor Ildikó, Solymosi Tamás, Szirb György, Tanykpayeva AliyaA Magyar Nemzeti Balettintézet növendékeit betanította: Chernakova Olga, Kirejko Dmitrij Taraszovics, Kovács Dénes, Radina Dace, Yakushkina NataliiaA gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett Oláh Gusztáv nyomán a díszlettervező: Vavrinecz Beáta Közreműködik a Magyar Nemzeti Balett, a Magyar Állami Operaház Zenekara és Gyermekkara, valamint a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei.
Az irodalomtörténet a magyar népies irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon a János vitézt, de műfaját illetően a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt az elbeszélő költeményt minek tekintsük; egy népmesei motívumokból építkező "műmesének" vagy egy naiv hőséneknek.
Beavatószínház. Családi komédia. Egy olyan figura, mint Tartuffe veszélyt jelenthet bárki számára, aki úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből. A „tartüffök” ezt a hiányt, ezt a vágyat ismerik fel és elégítik ki úgy, hogy közben rabjukká teszik áldozatukat.Molière Tartuffe-je a jómódú Orgont szemeli ki áldozatául. Az isteni hit köntöébe bújva Tartuffe eléri, hogy Orgon minden vagyonát ráírassa, a fiát, Damis-t kitagadja, és hogy a lányát, Mariannet hozzá akarja adni feleségül ne pedig Valérhoz, a lány szerelméhez. Csakhogy Tartuffe Orgon feleségét is meg akarja szerezni. Ez lesz a veszte. De ekkor a család már szétesett, a vagyon elveszett, és ha a bölcs és jószívű Király nem avatkozna közbe, minden így is maradna.Az előadás fókusza a fiatalokra helyeződik, akik nem tudnak, nem mernek, nem tanultak meg kiállni magukért. De az is lehet, hogy a szülők nem tanították meg gyerekeiket erre. Beavatószínházi előadásunk lehetőséget kínál e két szemszögből megvitatni e kérdést. Drámainstruktor: Szilvási Dániel
dunaPart7 Platform in Hungary “I’ve always wanted to talk about my body, the body that speaks for me...” The opening of Ádám Fekete’s stand-up monodrama is an absurdly extended rabbit joke that leads us into the labyrinth of the Hungarian healthcare system, from which, like something straight out of Gogol’s (or Lynch’s?) overcoat, more rabbits and carrots keep emerging. Before long, we find ourselves at hip replacement surgery, around which this fragmented yet engaging autobiographical cabaret, interwoven with fiction, takes shape. Pain as an integral part of identity is laid on the table – or rather, the surgical tray – alongside a critical examination of the everyday experience of disability, sexuality and the overactive male ego. And throughout it all, we laugh a lot. Even at the terrifying operation, which Fekete’s stage persona recounts step by step, with a uncontrived naturalism. Anyone who has been through something similar will likely find themselves involuntarily recalling their own experiences. As for me, I didn’t mind in the end: I was able to take part in taming fear and the paralysing loss of control. The self-vivisection continues, with a succession of funny and/or awkwardly personal episodes and fragments: childhood memories, strange dreams and crushes. Ádám Fekete’s acerbic yet deeply human, sarcastic humour is at its sharpest in this performance. He resorts to one of his favourite creative strategies: throwing the spectator off balance, while avoiding the obvious. Even in speaking about the body, he seeks his own nonconformist narrative. (Judit Böröcz, curator) Writes, directs, performs and also perforates himself: Ádám FEKETERoger: András FEHÉR Sound and light management: Ádám LANGÓ
UTTU a szövés mezopotámiai istennője. Biczók Anna performatív mozgáskutatása olyan köztes térbe invitál, amelyben a jelenlét és rejtettség, a sötét és a fény, a kint és a bent folyamatosan áthatja egymást. Emlékfoszlányok, töredékes és komplex mozdulatok bukkannak felszínre és rajzolnak utakat a térbe és a néző retinájára. Mint a szövés mezopotámiai istennője, Biczók a testbe rögzültet és a térben rekedtet szövi hipnotikus képekké. Tekintete ránk talál, majd átnéz rajtunk, mintha a test, amelyet nézünk, egy számunkra láthatatlan másik térben vagy dimenzióban, egy emlékben vagy rítusban mozogna. Bartha Márk éteri, hullámzó zenéjével kölcsönhatásban jön létre a munka izgalmasan nyugtalanító atmoszférája. „Az UTTU szorosan kapcsolódik szomatikus emlékezettel, a test anyagaszerűségével, valamint [Biczók] személyes és kulturális örökség lenyomataival foglalkozó kutatásához. (Böröcz Judit, dunaPart kurátor) UTTUa rejtett dolgok terea jobb csípőből feltörő emléka bőrön viselt múltbéli seba kint és a bent egységea csontokon áthasító fénya sebek ragyogása Az UTTU egy előadóművészeti kutatás, amely a külön-nem-választottság tapasztalatát vizsgálja a mozgás, a tárgyiság és az érzékszervi érzékelés révén. A munkát Karen Barad intra-akció fogalma inspirálta, amely szerint a létezők nem megelőzik a kapcsolataikat, hanem azokon keresztül jönnek létre. Az UTTU a testet, a tárgyat, a teret és a közönséget nem különálló elemekként kezeli, hanem azt kutatja, hogy ezek miként határozzák meg és alakítják folyamatosan egymást találkozásaik során. Barad gondolatai mellett a munka Carl Jung Separatio fogalmára is támaszkodik, amely az individuációt a differenciálódás és a valakivé válás folyamataként írja le. Bár az előadás gyökerei az összekapcsolódás és a külön-nem-választottság tapasztalataiban rejlenek, arra is rákérdez, hogyan emelkedik ki az identitás, a psziché és a szubjektivitás a megkülönböztetés pillanataiból. Az UTTU így a feloldódás és a formálódás, az összeolvadás és a szétválás közötti produktív feszültségben mozog. Nonverbális. Triggerek: vaksötét.
Karácsonyi cirkuszi utazás a gömbök csodálatos világában: itt, a Földön, a bolygók között és az emberi lélek titkaiban. A porond közepén megszületik egy gömb. Először csak játék: labda, lufi, buborék, hógömb, kristálygömb. Aztán lassan világgá változik: földgolyóvá, bolygóvá, égi szférává, emlékké, álommá és próbatétellé. A GÖMBTÁNC című karácsonyi cirkuszi előadás egy mindig mozgásban lévő világról szól, melyben arra az egyszerű, mégis örök kérdésre keressük a választ: hogyan maradhatunk egyensúlyban egy olyan világon, amely soha nem áll meg alattunk? A produkcióban fellép többek között Ratkóczy Lilla (hullahopp gömbön), az Eötvös család (zsonglőrszám gömbön), Elisa Cussaide (galambszám gömbön), Ksenia Archer (golyónjárás magasdróton), Evgenia Fedkulova (légi gömbszám), Alex Traisci (bohóc), a Duo Kyrios (golyónjárás), a Vavilov’s troupe (lengőpallós szám és deszkaszám), valamint Stefania Grigoryan (zsonglőr gömbön). A labdából bolygó lesz, a porondból pedig az egész világ. A Föld forog alattunk, a szférák keringenek körülöttünk, mi emberek pedig lépésről lépésre tanulunk járni rajtuk – hogy megtaláljuk az egyensúlyt a világban és a lelkünkben.
Fesztbaum Béla zenés színházi estje Régi pesti kabaré és orfeumdalok, legendás előadók, anekdoták, konferanszok, a pesti éjszakából… Benedek Miklós emlékének A zenés színházi est tisztelgés a régi klasszikus kabaré, a pesti éjszakai szórakoztatás legendás előadói, szerzői előtt. „A pesti kabaré a szatíra. Az a cukrozott epe, hitetlenség és finom rosszmájúság öltött benne testet, amely minden pesti emberben bennlakozik, az az okosság teremtette meg, mely ennek a városnak egyik fontos jellemvonása.” – ír a magyar kabaréról Kosztolányi Dezső. Többek között Nagy Endre, Békeffi László, Kellér Dezső konferanszai, Molnár vagy Karinthy iróniája, Zerkovitz Béla, Szirmai Albert, Márkus Alfréd dalai, vagy épp Darvas Szilárd, Kazal László előadói bravúrjai segítettek több generációnak is túlélni viharos évtizedeket. Fanyarul összekacsintva a közönséggel mondták ki a kimondhatatlant, vagy tanítottak olvasni a sorok között. Meglátni a könnyben a viccet, a humorban a tragikumot. Nevetni a világon és önmagunkon még akkor is, ha semmi ok a jókedvre. Zenei munkatárs és zongorán közreműködik: Termes Rita
A kultikus, világhírű regény titokzatos szereplői most a Víg színpadán is életre kelnek. Gatsby, a titokzatos múltú aranyifjú fényűző világot teremt maga körül, hogy visszaszerezze élete nagy szerelmét, Daisy-t. Scott Fitzgerald műve nyomán a színpadi változat zenéjét Kovács Adrián komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit Vecsei H. Miklós és ifj.Vidnyánszky Attila jegyzi, aki egyben az előadás rendezője is. Közreműködik: Adamovich Ferenc, Aranyi András Csaba, Ágoston Krisztina, Bálint Barna, BiczóAnna, Drahota Albert, Fehér Laura, Forrás Adél, Harangozó Boglárka, Kolozsvári Ádám, KóborBalázs, Misik Renáta, Nagy Lili Anna, Nánási Attila, Orosz Gergő, Papp Tamás, Rábaközi Gergő,Rimár Izabella, Safranka-Peti Zsófia, Stohl Luca, Szabó Rebeka, Szigethy Norbert, Tokai Rita,Tóth Brigitta, Viola Péter, Vitárius Orsolya, Zenészek: Balázs Tamás, Bali Gabriella, Báthori János, Bettermann Rebeka, Bille Gergő, BrunnerBence, Cser Huba, Donáth Gergő, Dörnyei Szabolcs, Görbicz Fülöp, Kalocsai Eszter, Kiss-VargaRoberta Izabella, Kiss Vilmos Tibor, Kovács Tamás, Mester Dávid, Paczári Viktor, Pintér Ferenc,Raboczki Balázs, Sárdi Ádám, Standovár Mátyás, Szentgallay Verekedés: Balázs László Sztepp: BÓBIS LÁSZLÓHangszerelés: KOVÁCS ADRIÁN, MESTER DÁVID Elektronikus hangszerelés: TERJÉK GÁBOR
„Mindenki azt várja, hogy elkezdődjön az élete, mielőtt véget érne.” Vissza lehet-e még találni egymáshoz, ha a közös élet már csak rutin és hallgatás? És lehet-e igazán élni, ha közben mindig másokkal vagyunk elfoglalva – saját magunkkal viszont sosem?Audrey Schebat francia író szórakoztatóan okos és meghatóan szellemes darabja egy pszichoanalitikus-zongoraművész házaspár életén keresztül vizsgálja a párkapcsolatot, annak időtállóságát, és azt, hogy képesek vagyunk-e szembenézni az idő múlásával.Juliennek és Maudnak egyetlen éjszakájuk van arra, hogy elváljanak – vagy újra egymásra találjanak. Egy éjszakájuk, hogy újraírják a sorsukat. Maud már nem akar csábítani, csak békét szeretne. Julien zsémbes, mégis esendő figurája egyszerre idézi meg a klasszikus „fáradt férfit” és a szeretetre vágyó embert. Mint egy zongorafutamban – újra és újra nekifutnak, hogy megértsék, kik lettek, hol rontottákel, és vajon lehet-e még bármit kezdeni a romokkal.A Rózsavölgyi Szalon ezt az egészen új művet kifejezetten jutalomjátéknak szánja Kiss Mari és Epres Attila számára Alföldi Róbert rendezésében. Szerző: Audrey Schebat
A 2021-ben megalakult AHA Kollektíva a magyar kortárstánc fiatal generációjának egyik különösen izgalmas alkotócsoportja. Tagjai a salzburgi kortárstánc akadémián, a SEAD-ben végezték tanulmányaikat, ahol számos, mások által vezetett kreációs folyamatban volt alkalmuk közösen alkotni. Kollektívájuk megalakulása óta a saját profiluk megteremtésén dolgoznak, amelynek alapja azonban nem egy rögzített koreográfusi nyelv kialakítása, hanem a kollektív alkotással való folyamatos kísérletezés. Ennek keretében újra és újra megkérdőjelezik saját táncos tapasztalataikat, azaz magas fokú tánctechnikai felkészültségüket nem virtuozitásként mutatják fel, hanem olyan kiindulópontként kezelik, amely folyamatosan elbizonytalanítandó. A Senkiföldje című produkcióban tudatosan visszavonják mindazt, ami a táncos test biztos uralhatóságát, olvashatóságát és jelenidejűségét garantálja. A színpadon megjelenő alakok idegen, kísértetszerű lények és egy olyan térben léteznek, amelynek díszletelemei és időrétegei nem rendeződnek koherens egységgé, s így az előadás következetesen ellenáll a gyors felismerésnek és kategorizálásnak. A lassúság, az ismétlés, a finom ritmikai elcsúszások, a mechanikusnak tűnő mozgások és az időnként szinte rituálissá váló hang- és mozgásstruktúrák egy olyan alternatív időérzékelést hoznak létre, amelyben múlt és jelen, élő és élettelen, jelenlét és hiány határai folyamatosan elbizonytalanodnak. A Senkiföldje egy fiatal kollektíva következetes és bátor munkája, amely sajátos vizuális, koreografikus és dramaturgiai nyelvet teremt. (Czirák Ádám, kurátor)Egy sötét színpad, a nehéz fekete függöny lassan nyílik, a homályból testek bontakoznak ki. A megjelenő alakok mozdulatai egyszerre tűnnek archaikusnak és ismeretlennek. Az előadók a színház elhagyatott terében lépkednek, formációik folyamatosan átalakulnak, mintha egy soha véget nem érő álomban léteznének. A kollektíva tudatosan félreteszi a stílusokhoz és műfajokhoz fűződő konvenciókat: egyszerre lép be a kommersz és a kortárs tánc világába, a történetmesélésbe és az absztrakcióba, teret adva a felfedezés szabadságának. Felidéznek, megidéznek, idéznek. A Senkiföldje álomszerű, nyers és fémes, tele rejtélyes pillanatokkal, amelyek az ismeretlenbe invitálják a nézőt. Egy hely, ahol semmi nincs, de bármi lehetséges. Azt keressük, minek és hogyan adhat táptalajt ez a kietlennek tűnő, mégis lehetőségekkel teli Senkiföldje. Vajon minden, amit látunk, arra vár, hogy dekódoljuk és kategorizáljuk? Vagy létezhet valami önmagáért is, anélkül, hogy jelentést vagy ítéletet kellene társítanunk hozzá? Mindez érdekel minket, ezért a munkafolyamat során az ösztöneinket követjük, teret adva a kíváncságnak, a naivitásnak és annak, hogy a bizonytalanság ne akadály, hanem lehetőség legyen.
Opera három felvonásban, angol nyelven, magyar és angol felirattal. „A Nixon Kínában John Adams eleddig legsikeresebb és – a kortárs amerikai zene egésze felől tekintve – egyik legünnepeltebb operája. Adams dokumentarista alkotásában a híradások szenvtelenségét oldja fel zenei eszközökkel, s noha a mű az amerikai elnök ötnapos kínai látogatásáról szól, a muzsika mégsem politikai üzenet hordozója. Adams zenéjének tragikomikus ereje nagyrészt a két világ és szokásrendszer kontrasztjának megjelenítéséből fakad” – említi találóan Csehy Zoltán operakalauza. A Nixon Kínában éppen az amerikai és a kínai kultúra találkozásának izgalmas témája miatt világszerte népszerű és újabban ismét rendszeresen játszott opera lett. Magyarországi bemutatója is időszerű tehát, amelyhez az OPERA Angol100 szezonja szolgáltat keretet, és amelyet az intézmény művészeti igazgatója, Almási-Tóth András rendez, izgalmas ötletességgel használva ki az Eiffel Műhelyház különleges tereit a Bánffy teremtől a Mozdonycsarnokon át a Járay pályáig.„Nixon olyan, mint egy mai Simon Boccanegra, akinek felesége egy egész felvonást kap, ahogy megismeri a számára új kínai világot. A másik páros, vagyis Mao és feleségének története az ideológia mögött izgalmas párkapcsolatot tár föl egy nagyszabású operashow-ban” – fogalmaz a rendező. Konzultáns (sinológia): Révész ÁgotaFilm: Czeglédi ZsomborMagyar szöveg: Benkő Minka A „Vörös női osztag” című balett szereplői: Abrashina Aleksandra, Joffre Florence, Darab-Fehér Edit, Jónás Roland, Keresztes Patrik, Takács LászlóKözreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
Talking Human is both entertaining and deeply confrontational: through humor and irony, it highlights familiar situations that expose the uncertainty and fears underlying social prejudice. It functions as a kind of “Gypsy for Dummies” class, where the Roma perspective is not an end in itself, but a tool for a shared journey of self-reflection.“More than once I’ve struggled with the dilemma of how Gypsy I actually am as a half-Gypsy, whether I really have enough connection to all this… These are my memories, my own lived experiences, but I think that if there is one thing that truly applies to all Roma people, it’s that we all know what it’s like to live as someone excluded…”(Kristóf Horváth)Kristóf Horváth, known to many simply as “Actor Bob,” examines the social and personal workings of shame in his stand-up performance, structured around memory and the processing of memory. He raises the question of how much individual memories belong to the self, and how much they belong to the collective memory of the Roma community.In his performance Talking Human, which can be seen as a precursor to this piece, Kristóf explored the relationship to his Roma identity that he learned from his mother; in the present performance, he expands this further through the tools of stand-up comedy.
Fabularevü.Aesopusi állatmesék, valamint a meseíró életéről fennmaradt feljegyzések és legendák alapján. Ki ne ismerné a tücsök és a hangya meséjét? A hangya egész évben melózott, mint az állat, és mire eljött a tél, felélte minden tartalékát. Átkopogott hát a tücsökhöz, hogy kölcsön kérjen tőle… vagy hogy is volt? Aesopus, a világ első mesemondója végre Magyarországra látogat, és azt mesél, amit akar! Tudniillik szabad. Egy felszabadított rabszolga. Púposnak púpos, mégis egyenes gerincű. Két lába van, mégis megbotlik. Ha kell, ravasz róka, ha nem, hát ma született bárány. Akárhogy is: nagykutya. Egy fecske, aki nem. Ahhoz mi is kellünk. Ha jól hegyezzük fülünk, és nem ijedünk annak árnyékától, mint a gyáva nyúl, akkor talán megértjük a tanulságot. Vagy annak hiányát, és az est végére tán egy kicsit szabadabb rabszolgák leszünk. Antik stand upba ágyazott állatkodás az emberi gyarlóságról. Didaktikus táncdalest igéző idézőjelekben. Állítva kérdezés, és kérődzve állítás. Más tollával ékeskedés két felvonásban! Az Örkény Színház társulata nem kevesebbre vállalkozik, minthogy egy zenés revü keretében gondolja újra az aesopusi meséket, amelyek háromezer év alatt mit sem veszítettek érvényességükből. A jelmeztervezésben közreműködött Ágfay Míra, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező szakának MA1-es osztályának hallgatói: Döbröntei Klára, Kapareli Kira, Kovács Petra, Kozma Zsófi, Molnár Blanka, Simonyi-Lengyel Mira, Sorosi Eszter, Sziládi Szabolcs A ganajtúró-punk szövegét Máthé Zsolt írta. Pixel mapping: Herpai Máté Klarinét: Bartek Zsolt, Kurucz Levente Ütőhangszerek: Nevelő János, Kárpáti Benedek Hegedű: Zsótér Zita, Kiss-Varga Roberta IzabellaNagybőgő: Fánczi Gábor, Hosszú KristófZenekarvezető: Mester Dávid, Szép András
Baráthy György fordítása alapján. Lucy Kirkwood színdarabja felnőttekről szól. Két nőről és egy férfiról. Atomtudósokról. Világépítőkről. Szülőkről. Munkával töltött dolgos évekről és a munka utáni megérdemelt pihenésről a B oldalon. Révbe ért és zátonyra futott életekről. Jógáról és salátáról. Cigarettáról és a szakadék széléről. Egy szökőárról. Egy atomkatasztrófáról. Gondatlanságról. Privilégiumokról. Eltakarítatlan romokról. Halott tehenekről. Megásatlan és előre megásott sírokról. Felelősségről. Egy váratlan látogatásról. Egy nehéz döntésről. A gyerekekről. Lucy Kirkwood 2016-os színdarabja humorral és élettel telin mesél három hatvan év körüli ember, egy házaspár és régi kolléganőjük váratlan fordulatot vevő találkozásáról. A szülők és a nagyszülők generációjáról beszél, de a gyermekekért emel szót, a sokasodó környezeti katasztrófák korában feltéve a kérdést: milyen világot hagyunk örökrészül nekik? A kortárs angol szerzőnő drámája igazi jutalomjátékot kínál a szerepeket játszó három színésznek, miközben a könnyed felütéstől tart a megrendítő végkifejletig. A színdarab első bemutatóját a neves Royal Court színházban tartották Londonban, ahonnan meg sem állt a Broadway-ig és két Tony-díj jelölésig. 2019-ben a The Guardian a 21. század 3 legjobb darabja közé választotta.
Két komédia, egy est. A Sangria Színtársulat előadásában. Két különös találkozás, két hétköznapi helyzet, amelyek gyorsan kifordulnak önmagukból. Csehov finom iróniával és fergeteges humorral mutat rá az emberi gyarlóságra, a büszkeségre, a félreértésekre és az érzelmek kiszámíthatatlanságára. A Jubileum és a Medve két rövid, lendületes komédia, amelyekben a nevetséges helyzetek mögött nagyon is ismerős emberi természet mutatkozik meg.