Virginia Woolf azonos című műve, személye és szövegei nyomán. Virginia Woolfot 1928-ban felkérték, hogy egyetemi kiselőadást tartson a Regény és a Nők címmel. Ebből a kiselőadásból született Saját szoba c. esszéje. Most, 2025-ben, egy lecture formájában megidézzük ezt az előadást, kizárólag a tényekre hagyatkozva, mindenféle személyességet nélkülözve. "Mert meggyőződésem, hogy ha még száz évig élünk, és meglesz az évi ötszáz fontunk meg a saját szobánk; ha szokásunkká válik a szabadság és a bátorság, hogy azt írjuk, amit gondolunk, ha szembe merünk nézni azzal a ténnyel, mert tény, hogy nincsenek oltalmazó karok, amelyekbe belekapaszkodhatunk, hanem egyedül megyünk, és hogy nemcsak a férfiak és nők világához van közünk, hanem a valóság világához is – akkor eljön az alkalom, hogy a halott költő, Shakespeare nővére újra felöltse testét, melyet már annyiszor le kellett vetnie." V. W.
Az előadás során három nőalak, Anya (50), és két lánya, Nővér (32) és Gréta (30) sorsának közösen haladó, szétváló, majd újból összeérő fonalait fejti szét. Mindhárman utaznak: Anya a múltjába temetkezve próbálja igazolni önmagát Gréta előtt, aki Budapesti élete elől menekülve szökik el Olaszországba, pszichedelikus ámokfutásában hazáját, kultúráját, neveltetését próbálja lerázni magáról. Itt, a mediterrán ország legdélebbi, édeni csücskében él az emigráns Nővér, akit a szirakúzai kikötőbe érkező, ott veszteglő menekülthajó jelenléte indít egy utolsó utazásra, belső mentőexpedícióra. A három nő hangja néhányszor összesimul, de leginkább egymásnak feszül, szavaik vagy harcmozdulatokként vágnak egymás irányába, vagy elviselhetetlen szeretetükbe temetik el a másikat. Minden rosszra fordul, és végül mégis mindenki megmenekül, a maga módján. A vallomás létrejöttében a hallgatóság is nélkülözhetetlen szerepet játszik. Ezért kérjük az Isteni Közönség tagjait, hogy lehetőleg fehér, de mindenképp világos ruhában érkezzenek. Zene: Gyulai Sámuel Ruhák: Káldi Rózsa Művészeti közvetítő: Milovits Hanna Zenei közreműködő: Gyulai Sámuel, Molnár Barnabás
Dumaszínház est. Felkértek, írjak ismertetőt az új estemről. Richard Feynman mondta, hogy "aki azt hiszi, van fogalma a kvantummechanikáról, annak fogalma sincs a kvantummechanikáról." Aki azt hiszi, össze tud hozni egy ismertetőt a majd estéről estére, asszociációkból felépülő műsoráról, az nem tud majd összehozni egy estéről estére, asszociációkból felépülő műsort. A politikát érintem majd. Minden bizonnyal. Főleg a dán mezőgazdaság gondjait veszem górcső alá. Meg hogy ami a Folketingben megy, az egy vicc. És hogy valami bűzlik Syddanmark régióban. Hadd ne részletezzem. Szörnyű. Egy biztos: a dán királynak mennie kell. Hisz tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk. Nem értek egyet azzal, hogy egy standuposnak nem kellene a politikával foglalkoznia. Szerintem Adolf Hitlernek és Joszif Visszarionovics Sztálinnak nem kellett volna a politikával foglalkoznia. Az élet azonban túl rövid, értékes, szép és borzalmas egyben, hogy leragadjunk a dán közigazgatás ezer nyűgénél. Lesz szó bőven másról is, nem csak Koppenhága levegőjének a minőségéről. Terveim szerint. A többit majd meglátják! INNEN MÁR CSAK GURULUNK