Fekete István azonos című regénye alapján. Kedves fiatal barátom! Lehet, hogy Neked a Tüskevár nem sokat mond. De ha megkérdezed a szüleidet, meg fogsz lepődni, hogy milyen lelkesen mesélnek az ő fiatalkoruk legendás ifjúsági regényéről. Mert a Tüskevár valóban egy egész generáció legkedvesebb története volt, s reméljük, hogy hamarosan Neked is a kedvenceddé válik! A Pesti Magyar Színház zenés előadásában megismerheted Tutajos és Bütyök, a két fővárosi nyolcadikos csodás nyári kalandjait. A két jó barát először jár vidéken, mégpedig a varázslatos titkokat rejtő Kis-Balaton mellett. Eleinte minden idegen a számukra, de Matula bácsi – aki kicsit olyan, mintha mindannyiunk nagypapája volna – megismerteti őket a táj titkaival, a végtelen nádas különleges állataival és növényeivel, a vidéki élet szépségeivel. De ennél is fontosabb, hogy megtanítja őket a természet szeretetére és tiszteletére. S amikor Tutajos és Bütyök ősszel visszatérnek Budapestre, a suliba – már egészen másként tekintenek a világra, mint addig. Kedves fiatal barátom! Mi, itt a Pesti Magyar Színházban azt reméljük, hogy Te is másként fogsz tekinteni a világra, miután megnézted a Tüskevár különleges előadását.
Történetünk kezdete egyszerű, egyszerű, ahogy a fiatal Krabat múltja is az volt. Az volt, amíg álmában meg nem jelent előtte egy Fekete Malom, benne fekete varjakkal, és a feketemágia félszemű Mesterével. Krabat követi álmait, beáll a malomba, kezet fog a Mesterrel, de ez az egyszerű kézfogás megpecsételi sorsát, a Fekete Malmot nem hagyhatja el többé. Az egyszerűséget kiszorítják a titokzatos, megmagyarázhatatlan történések. Lassan világossá válik, hogy a Malomban Feketeiskola működik, és a tanítványok a munkájukért cserébe különleges képességeket kapnak. Krabat és barátai, a tanítványok megtapasztalják képességeik határait és az árat, amivel fizetniük kell érte. Krabat lázadni, harcolni kezd a szabadságért, de Mesterével szemben tehetetlen. Tehetetlen, hacsak az a titokzatos, tiszta lelkű kántorlány nem segít, akinek a nevét soha sem szabad kiejteni - nehogy a Mester tudomást szerezzen róla - akinek az utolsó próbához be kell mennie a Fekete Malomba, hogy Krabat kijuthasson. Bejutni egyszerű, de kilépni vagy egyikük sem, vagy csak együtt tudnak. A német ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb műve, Otfried Preuβler Krabat című regénye lebilincselően izgalmas történet barátságról, közösségről, varázslatról és felnőtté válásról. A filmen és színpadon is többször feldolgozott, klasszikus történet vadonatúj bábszínházi adaptációját Kali Ágnes és Hegymegi Máté írja. Dramaturg konzultáns: Gimesi Dóra Mozgóképtervező: Varga Vince
„Ki vagyok, mi vagyok, én döntök vagy csak sodor az élet, kiért és miért élek? Küzdök és vágyom, bántok és bántanak, öröm és bánat, a boldog lét hol marad? Mit ad nekem a haza, és én neki mit adok? Elvesznek mindent, de én még élni akarok!” Kazinczy Lajos 29 éves, a nyelvújító író Kazinczy Ferenc legkisebb fia. 1848-49-ben honvéd tiszt, egy napra a Magyar Honvédség utolsó főparancsnoka. A szerelmes, bohém, szegény és céltalan ifjúból a szabadságharc hőse lesz, aki csaták sorsát dönti el, szuronyrohamot vezet. Az aradi várban Haynau foglya lesz, ítéletre vár. A tizenhárom vértanút már kivégezték. Mi lesz az ő sorsa? A III. Madách Musical Pályázat győztes műve, amely 52 pályamű közül nyerte el az első díjat, forradalmian új hangvételű musical, melyben a kor magyar dallamvilága keveredik XXI. századi zenei formákkal. Szerelem, szenvedély, küzdelem a hazáért, a magam igazságáért, az életért. Háromgenerációs, nagyszabású, magával ragadó, látványos előadás. Gyerek Kazinczy / Énekes fiú: Gyetvai Martin/Holló-Zsadányi Norman/Vida BálintŐr: Czakó Ádám/Fellegi LénárdKatona: Fellegi Lénárd/Ruzicska LászlóValamint: a Madách Színház zenekara, tánckara és kórusa.
A Lemons Lemons Lemons Lemons Lemons jóval több, mint egyszerű romantikus komédia. Nagy sikerrel játszák Londonban ezt a színészi jutalomjátékot, ami a Karinthy Színházban is bemutatásra kerül 2024. februárjában. Sam Steiner igazi érzelmi hullámvasútra ülteti a nézőt színdarabjában. A két szereplő love storyjának darabkái alaposan össze vannak keverve az időben, ami a hagyományos történetmesélést egy sokkal izgalmasabb dimenzióba helyezi át. Vajon hogyan segít az igaz szerelem legyőzni azt a nehézséget, ha az ember száját naponta mindössze 140 szó hagyhatja el? Fénytervező: Pusztai Béla
“Mert sok időn át sok nyelvet kell megtanulnia az embernek, a háborúk nyelvét, a válságokét, a holttestek jelbeszédeit az utcán és a díszes vagy dísztelen vagy átvitt értelmű temetésekét, míg rájön, hogy a halottak életfontosságúak. Szükségünk van rájuk. Antigonénak igaza van: a temetés nemcsak kötelesség, hanem jog is. Jogunk van a saját halottainkhoz, (…) Magunkat védjük, ha őket védjük, mert – ez magától értetődik – nekünk nem halottak.“ Nemes Nagy Ágnes: Antigoné | Metszetek 1982. Poros nagyvárosban, háború után. Egy lány nem hallgat, nem nyugszik, nem törik meg. Egy király a városát félti, démonok gyötrik, gyöngeség. Fiatal nő, ha túlél, szülhet. A nép néma, a nép parancsszóra énekel. Fiút apa nem ért. Tiltott dolgokat látnak az őrök, gyerekük halálhírét hallgatják anyák. Olvastuk, tanultuk, ismerjük, fölismerjük az Antigonét: a játékot, amely két és félezer éve sürget, nyomaszt és emlékeztet arra, hogy eljön a pillanat, amikor el kell dönteni, mert muszáj, hogy egy igazság van-e, kettő, vagy millió. Zenei közreműködő: Kákonyi Árpád és Termes Rita.
„Oh Hamlet! mi volt ijedésed,Mikoron megláttad atyád lelkét,Ahhoz képest, amint megijedtA helybeli lágyszívü kántorfeleségének látásán?” A helység kalapácsa Petőfi Sándor első könyve volt, 1844 októberében jelent meg (a Versek című, amely a költőnek igazi hírnevet szerzett, csak pár héttel utána, és ekkor fog hozzá a János vitéz írásához, amely visszavonhatatlanul a legnagyobbak közé emeli majd). A tiszteletdíjként 40 pengő forint járt, amit a költő azonnal elküldött szorult anyagi helyzetben lévő szüleinek. A Petőfi által hőskölteménynek nevezett mű nem aratott sikert, a kötetből még évek múlva is voltak fölös példányai a kiadónak, 1847-ben az összes költeményekből is kihagyta. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a komikus eposz nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében. Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közöség. Már a szereplők megnevezése is mosolyt csal az olvasó és a leendő néző arcára: Erzsók ötvenötéves bájaival, Fejenagy, a kovács, vagy mint őt a dús képzeletű nép költőileg elnevezé: a helység kalapácsa, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja, a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakolója, A lágyszívű kántor és „amazontermészetü” felesége, Márta. – A mű minden bája és humora mellett ez az előadás a beregszászi társulatról is szól, arról, hogy a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze. Nem hangoljuk át Petőfi művét, de abból indulunk ki, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon. A színen megjelenő Petőfi az Útilevelek kárpátaljai passzusaiból idéz, és hazagondolunk… Játékos, szabad színházat kínálunk, ezzel az előadással csatlakozva a Petőfi-emlékévhez, amelyben a költő születésének 200. évfordulóját ünnepeljük. Továbbá: Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna
Bölényekről és férfiakról... és arról, hogy mi rejtőzik a maszkulinitás mögött, arról, ahogyan azt megélik, és ahogyan táncolják. „A bölények hatalmas monstrumok, sugárzik belőlük a nyers erő, de valójában növényevők, és inkább zsákmányállatok, mint ragadozók." - magyarázza Marco Da Silva Ferreira, az előadás koreográfusa. A Teatro Municipal do Porto fiatal társművésze, a Hur(r)mano és a brother című előadásai után, most a - kapcsolatainkat és személyiségünket alapjaiban meghatározó- nemi identitás kérdéskörét veszi górcső alá és az ezzel kapcsolatos rejtett igazságot vizsgálja. A hip-hop műfajából érkezve kívülről fújja a férfisztereotípiák jellegzetes mozgásformáit. A hat táncos ezeket a sztereotípiákat igyekszik lerombolni, a társastánc és a kabarék mozgásformáit alapul véve, ahol a nemekhez egyértelműen különböző típusú mozgásminták vannak rendelve. A koreográfus célja, hogy táncról táncra megszabadítsa előadóit a hiper-férfias mintáktól, hogy hozzáférjenek valódi identitásaikhoz és megleljék a belső igazságaikat. A nemek határai elhalványulnak, helyet adva a zord, sebezhető és gyönyörű létezésnek. Az előadásban Ferreira a belső és érzékeny "én"-t kérdőjelezi meg. A táncosok megpróbálnak egy csoport részévé válni, anélkül, hogy elveszítenék saját identitásukat, és anélkül, hogy beskatulyázódnának. „A Bisonte egy olyan munkám, amit inkább életrajzi és önéletrajzi jellegű tapasztalataimra építettem, sokkal inkább, mint tudományos vagy konszenzuális tudásalapra.” Da Silva Ferreira a nagyvárosokban élő fiatalok körében egy bizonyos hiper-férfias attitűdöt azonosít. Ugyanakkor a jelenlegi generáció egy jelentős része feministaként és queerként azonosítja magát. Mit tekintünk ma férfiasnak? Mit tekintünk nőiesnek? Mit mond ez arról, hogyan gondolkodunk a testről, a nemekről és a hatalomról? Marco da Silva Ferreira (1986, Santa Maria da Feira) táncos, koreográfus és a Pensamento Avulso művészeti vezetője. Az afroamerikai hatású urban táncstílusok hatására és azokból inspirálódva, autodidakta módon vált hivatásos koreográfussá. A fiatal portugál alkotó már második munkájával(brother) bekerült az Aerowaves művészei közé, a kortárstánc egyik feltörekvő csillaga. Művészeti vezetés és koreográfia: Marco da Silva Ferreira Előadók: Anaísa Lopes, Duarte Valadares, Eríc Santos, João Reis Moreira, Leo és Marco da Silva Ferreira Művészeti rendezőasszisztens: Pietro RomaniTechnikai rendezés és fénytervezés: Wilma MoutinhoZenei rendezés: Marco da Silva FerreiraEredeti zene és hangtervezés: Rui Lima és Sérgio MartinsDíszlettervező: Fernando RibeiroJelmezek: João RôlaHangtechnikus: João MonteiroRendező: Mafalda BastosProdukciós vezető: Mafalda Bastos, Joana Costa SantosProdukció: Pensamento Avulso - Associação de Artes Performativas
Janik László, eredetileg bábjátéknak íródott mesejátéka emberjátékká transzponálódik színészeink és a színpadra felözönlő, virágot, állatot, sárkányt és napocskát megszemélyesítő gyerekek által.
A Csongor és Tünde nem pusztán dramatizált népmese, hőse nemcsak szerelmesét, a maga boldogságát, de az emberekét is keresi. A hármas út vidéke az emberiség fóruma.
Az oroszlánkirály meséjét lehet, hogy sokan ismerik már rajzfilmről. Most azonban a történet eredetijét láthatja a közönség, mely szereplőiben hasonló, mégis egy kicsit más. A gyermekek megismerkedhetnek az afrikai szavanna állatvilágával, és a zeneszerző remek slágereivel, melyeket a történethez komponált.
Öt órai tea felnőtteknek, akik számára fárasztó a napi rutin vagy éppen a semmittevés. Akik vágynak hozzájuk hasonló kultúremberek társaságára. Akik szívesen festenek, rajzolnak, miközben zenét vagy ahhoz illeszkedő verset hallgatnak.A Stúdió K Színházban Németh Ilona közel húsz éve foglalkozik gyerekekkel, akik nagy mesterek vetített képei kapcsán, együttesen fedezik fel a művek érdekességét, majd maguk is létrehoznak bámulatosan eredeti alkotásokat. Azóta ez a generáció felnőtt, az akkori szülők talán nagyszülőkké lettek, de nem akarnak megöregedni, jól éreznék magukat értelmes, alkotó, laza társaságban.Kreatív időtöltést ajánlunk egy tea mellett (később talán egy-egy résztvevő hazai rágcsálnivalót is hozhat, de ha nem, az se baj). Cseveghetünk arról, hogy festményeket nézegetve milyen versek jutnak eszünkbe, írásokat olvasva milyen képek jelennek meg előttünk, és hogy ezekhez milyen zenék szólaltathatók meg. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila, Tóth Árpád és Debussy, Bartók, Vivaldi, Mozart mellett Picasso, Van Dyck, Rouault, Turner, Matisse, Gulácsy Lajos, Sisley, Manet, Matiss Teutsch, Velázquez, Giotto, El Greco, van Eyck, Rembrandt?tovább is van, mondjam még?
Opera három felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal. „Hunyadi Jánosból világot jelentő harangzúgás lett, Hunyadi Mátyásból az igazság mesés, reneszánsz szobra – Hunyadi Lászlóból "csak" opera. Opera, amely lényege szerint öccséről, az utolsó nagy magyar királyról, legalábbis az ő uralkodásának előzményéről szól. Jelen erőfeszítésünk mégsem László "feltámasztását" célozza, aki tragikus előjátéka, indoka és magyarázata is lett Hunyadi Mátyás trónra kerülésének. Igaz, most, a majd’ kilencven év után első ízben újrahallható eredeti partitúra remek alkalmat kínál, hogy megszólaljon a fiatalon kivégzett vitéz szólama is. A Hunyadi László őskottája ugyanis kincsesbánya, de a zsebekbe nem minden fér. Erkel Ferenctől persze minden, csak az nem, amit maga is húzott. De már a szövegnél dönteni kell: Egressy Béni hullámzó nívójú és több helyen avult szófordulatai helyett úgy választunk átdolgozott verziókat, hogy közben a dráma nem fakulhat, nem szűkülhet. Jelen produkciónk feladata színre vinni egy magasabb nézőpontból ábrázolt korhű darabot, és vele bemutatni az újranyitott Operaház művészi és technikai lehetőségeit. Mert nyitó operapremier csak egy van” – mondja az operát rendező főigazgató, Ókovács Szilveszter. Animációtervező: Czeglédi Zsombor Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane Közreműködnek: a Magyar Nemzeti Balett művészei és a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves prózai színművész osztályának előadása. Színész szegény nem tehet róla… Rá írtuk a filmet. Szegény színház!A növendékek vígjátéka.Akik még élnek.
Élettan egy felvonásban. Margarída asszony: szétszórt, riadt, erőszakos, perverz, akarnok, szeretetre éhes, komplexusokkal teli, szerencsétlen nő. A „biológia” órának a nézők is részesei, hiszen ők a diákok. Kegyetlenül pontos, mégis groteszk a tükör, amiben látnunk kell önmagunkat: Margarídát. A zseniálisan megírt, humorral teli groteszk dráma egy boldogtalan asszony vergődése a minket körülvevő, egyre őrültebb világban. A Karinthy Színház előadásának meghatározója a színésznő, Balázs Andrea.
A premier buli minden egyes létrejövő színházi produkció rendkívül fontos eseménye. Ilyenkor az utolsó meghajlások után újra összegyűlik a teljes stáb, hogy megünnepeljék közös munkájuk gyümölcsét, megerősítsék az egymáshoz fűződő kötelékeiket, és folytassák az örökké változó előadáson való munkát, most már a premier közönség reakcióit is figyelembe véve. Ez a munka jó esetben felszabadult és örömteli, ugyanis a létrehozás első gesztusán túl van az alkotói közösség, és a nehéz munka után jár egy kis jól megérdemelt pihenés – és alkohol és tánc és bódulat – is Különösen akkor fontos ez, amikor a munkafolyamat nem volt feltétlenül felhőtlen. Amikor van sok egyéb más is, amit ki lehet és kell beszélni közösen. A Premier Bully színházi dinamikákról szól. Emberi kapcsolatokról színész és rendező, színész és színész, rendező és dramaturg, rendező és látványtervező, tehát színházi művészek és kollégák között. A ’bully’ szó az angolból ered: elsősorban iskolai szleng, amely olyan fiatalt jelöl, aki hatalmaskodik osztálytársai felett, üldözi a közösség szélére sodródott gyengébbeket, és önző indokból – gyakran félelemből – visszaél hatalmi helyzetével. Lehetne remek vezető is, ha szem előtt tartaná beosztottjai, csapattársai érdekeit és szempontjait is… Ugyanígy a kreativitás és az ihlet is lehet egyszerre szép és fenséges, a biztonságos színházi játék pedig olykor bizony kevésbé izgalmas, mint a lüktető, inspiráció által hajtott, bátor és vérre menő harc a színpadon.
A Komp Kollektíva előadása.„Öreg csont, ifju csont Rajta-rajta-rajta”Tóth András és Antóci Dorottya zenés utazása Weöres Sándor szimfóniáin keresztül.Weöres Sándor, egyszerre tud mindenkihez szólni és mindenki nevében megszólalni.Gyermek, nő, férfi, nemtelen létező egyszerre tud lenni. A zene segítségével szeretnénk megnyitni az utat ezeknek a gyönyörű, nagyobb lélegzetvételű verseknek, hogy egészen a lelkünk legmélyére jussanak.A dalok saját szerzemények, egy közös műhelymunka eredményei, Vitus Eszter zenei vezetésével.Az elhangzó versek: Első szimfónia, Második szimfónia(részlet), Harmadik szimfónia, Kilencedik szimfónia(részlet), Tizenegyedik szimfónia(részlet), Galagonya, Tündér A dalok között Tóth András beszélget a versekről, magával és a közönséggel.„Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke, szánalommal tekints sziklákra, rögökre: mért vannak örökre, mikor csak a mulandó lelhet örömökre?”Zeneszerző: Vitus Eszter
Politikai kabaré. Mózes és Jézus találkoznak a Margitszigeten. Jézus azért jött Pestre, hogy megnézze mi lett a kereszténységgel, Mózes pedig arra kíváncsi, mit csináltunk a Tízparancsolattal, vajon eleget teszünk-e a mózesi törvényeknek. Közben ők ketten azon vitatkoznak, melyikük adott többet az emberiségnek.. Fontolgatják melyikük népszerűbb, melyiküket tiszteli jobban a mai világ. A vita eldöntését egy pesti újságíróra bíznák, aki viszonzásul tájékoztatja Mózest és Jézust, hogy mi újság a mai Magyarországon.
A „Főtitkárok” elé Három és fél évesen a szüleim társaságában esténként a zölden pislogó, varázsszemes Orion világvevő rádió mellett a Rajk-per közvetítését hallgattam; akkor tanultam meg azt a mély hangrendű, borzongató szót, hogy „áruló”. Tízéves koromban osztálytársaimmal együtt névre szóló meghívót kaptam Rajk és társai újratemetésére, mert az egyik osztálytársunk apját is akkor temették újra; az iskolaigazgató megtiltotta, hogy elmenjünk. 57 januárjában a nagyszünetben a másodikon azt kiabáltuk, hogy „ruszkik haza”; a diri felrohant és könyörgött, hogy ne csináljuk, meghallják a közeli Nyugatiban az oroszok, és halomra lőnek. Fél év múlva mindnyájan úttörők lettünk, és a választható angol helyett megint kötelező lett az orosz. 58 júniusának közepén mélyen megrázott, amikor a rádió két napos késéssel bejelentette Nagy Imre és társai kivégzését; határozottan azt éreztem, amit a magyar társadalom túlnyomó többsége, hogy ezt már nem kellett volna. Váratlanul jöttem rá 2019 végén, hogy Kádár János, akinek a XX. század második felének magyar történelmében végig fontos, időnként pedig meghatározó szerep jutott, feltétlenül színpadra való. Úgy döntöttem, hogy a szereplőket elsősorban a saját eredeti szövegeikkel fogom jellemezni. A történészek és a levéltárosok sok évtizedes feltáró és elemző munkája nélkül nem boldogultam volna; az anyag válogatása, csoportosítása és értelmezése azonban az én felelősségem. Izgatottan várom, milyen hatást keltenek az alakok a színpadon. (Spiró György)