"Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai?" - szól a frappáns mondás, és milyen igaz! New York város alpolgármestere a tizedik házassági évfordulóját ünnepli. Érkeznek a szűk baráti kör tagjai, ám a személyzet eltűnt, a feleségnek nyoma veszett, és vajon hol lehet maga a nagyszerű barát és gondos férj?
Daphna Feygenbaum egy "igazi zsidó"; még a pasija is izraeli, szóval biztos az. Nagyon szeretné megörökölni a nagypapa nyakláncát. Amikor Liam az unokatestvére hazahozza a nemzsidó barátnőjét, a nagypapa temetésének másnapján és bejelenti, hogy a féltett nyaklánc az ő tulajdonában van kitör balhé. Igazi zsidó vált balhé a családról, a hitről és az örökségről.A londoni West End és a New York-i Broadway után most végre Budapesre jönnek a Sunday Times szerint “hólyagpukkasztóan vicces" Rossz zsidók. Joshua Harmon "sokkolóan jó” (Independent) magyarországi ősbemutatója a Gólem Színházban látható. Írta: Joshua Harmon
Csányi Sándor egyszemélyes vígjátékának folytatása. "Sziasztok, megint én vagyok az, Guszti!Legutóbb a szülőszobán találkoztunk, ám ezúttal a munkahelyemen várlak titeket. Elhívtam tizenöt barátomat (véletlenül mindannyiunkat Gusztinak hívnak), hogy mondják el, mit gondolnak a gyereknevelésről, a házasságról és minden másról.Van élet a szülés után?Meddig bírják a férfiak behúzni a hasukat, amikor egy fiatal lánnyal beszélgetnek?Egy tízes skálán mennyit segít, ha anyuka odaköltözik hozzátok?Meg lehet-e csalni valakit véletlenül?Létezik-e vasárnapi ebéd húsleves, rántott hús és gyomorgörcs nélkül?Illetve, hogy jobb ember lesz-e valaki, ha sokat mondják neki?Gyertek! Jó lesz!"
Színdarab sok zenével. Amikor a valóság fikcióvá válik. Nem beszélve arról, hogy… ez fordítva is megtörténhet! Mégis hol vannak a határok? És mi hol vagyunk? Az alkotás folyamata, egy csoportos kreatív foglalkozás, amiben mindenki benne van és amiben most te is részt vehetsz. Úton vagyunk. Mindannyian. Sokszor egyedül, magányosan, segítség nélkül. Pedig együtt is lehet. És hirtelen lehetővé válik a lehetetlen. A KV Társulat és a Proton Színház? Vajon mit csinálnak? Veled együtt létrehoznak egy estét. Bemutató. LIVE. Together we are strong. CO-PRODUCER Büki Dóra MŰSZAKI VEZETŐ Éltető András TECHNIKUS Rigó Zoltán KOPRODUCEREK FILC – Fischer Iván Lakásszínháza
Scherer Péter emlékére. David Ireland nálunk még ismeretlen szerző. Legújabb darabja Londonban Martin Freeman és Jack Lowden főszereplésével azonban kihagyhatatlan előadása volt a szezonnak. Anonim Alkoholista találkozók köntösében generációs drámát kapunk. A fiú segítséget vár, támaszt keres és mentora biztosítja is őt, jó kezekben lesz, képes őt végigvezetni az úton a teljes tisztulás felé. Nehezek a fokozatok, izzasztó a lépcső. Lehet, hogy az ötödik fok már megmászhatatlannak bizonyul? De ki bukik el, ki szenved vereséget? A támaszt kereső, vagy aki azt állítja magáról, tudja mi a helyes. Szerző: David Ireland Poharak ejtője: Scherer Péter, fentről
A CHECKMATE! a sakkjáték által ihletett táncelőadás. Hat előadóművész, akik jelmezeik révén egymáshoz kapcsolódnak, sűrű koreográfiát hoznak létre, amely egyszerre tükrözi az együttműködést és a közös tér megosztásából fakadó feszültségeket. A sakkfigurák által ihletett, az előadók mozdulatain keresztül életre kelő karakterek fontos társadalmi kérdésekre reflektálnak. A Királynő a hatalom és az azzal járó ár szimbóluma. A Király a dominanciáért folytatott küzdelem, a politikai megosztottság és a kulturális konfliktusok metaforája. A Huszár a mozgást, a hajszát és a versengést jelképezi; története a folyamatosan előrerohanó kortárs világ állandó rohanását tükrözi, amely időnként azt is elfelejti, merre tart. A Gyalog a hétköznapi embert testesíti meg, aki a globalizáció, az uniformizálódás és a berögzült minták szövevényében vergődik. Látszólag egyenrangú figura, valójában azonban korlátozottan fér hozzá az erőforrásokhoz és az egyéni fejlődés lehetőségeihez – ő az a karakter, akinek a leggyengébb lapokat osztották a világ színpadán. Koncepció: Eryk MakohonKoreográfia: Eryk Makohon és a társulatElőadók: Agnieszka Bednarz-Tyran, Agnieszka Kramarz, Paweł Łyskawa, Patrycja Marszałek, Jakub Müller, Yelyzaveta TereshonokDramaturgiai közreműködés: Daria KubisiakJelmez: Joanna Jaśko-Sroka, Elżbieta KwasekZene: kollázsZenei szerkesztés: Krzysztof SkalskiKoordináció és produkció: Izabela Zawadzka, Paweł ŁyskawaGrafikai arculat: Weronika Wawryk
Az improvizációs színházi est során egy rendező dolgozik azon, hogy a színészek minél nagyobb bajba kerüljenek, és változatos jelenetek sorozatával küzdjenek a játékban maradásért. Hogy ki kivel játszik, a nézők sorsolják ki, és a jelenetek végén ők pontoznak. Akinek a legtöbb pontja van, az est végén az lesz Maestro.
A két világháború közötti magyar ipar fellendítői, úgy mint Weiss Manfréd (gépipar), Richter Gedeon (gyógyszer), Aschner Lipót (Tungsram), Goldberger (textil) mind asszimilált zsidók voltak. E zsidó gazdasági elit iskolapéldája Goldberger Leó, ’textilkirály’, aki Horthy személyes barátja, tanácsadója,kártyapartnere és még képviselői is.A Goldberger Leó életéről szóló tandráma azt a kérdést járja körbe, mi volt az az önámítási mechanizmus, ami e táglátókörű zsidókat meggátolta abban, hogy tudomásul vegyék a valóságot. Miből táplálkozott az a vakhit, hogy velük semmi sem történhet, még akkor sem, amikor a zsidó törvények értelmében a saját gyárából magát Goldbergert is a kiteszik. És még akkor sem, mikorGoldberger vonata a koncentrációs tábor felé robog, ahol élete aztán véget is ért.
2016 Szent Márton éve, aki Pannoniában (Szombathelyen) született. Egyrészt e tények, másrészt az a felvetés ihlette a darabot, mi volna, ha Márton, az egykori hittérítő alakja megjelenne a mai korban a hitevesztettek közt, a pszichiátria zárt osztályán, ott, ahol olyan betegeket kezelnek, akiknek odakint, a modern társadalom elvárásokkal teli, rohanó világában kicsúszott lábuk alól a talaj.
Igaz történet alapján. A MONDJ IGENT! monodráma Eszter történetét meséli el, akit befolyásos és vagyonos apja évekkel ezelőtt férjhez akart adni egy barátja fiához, pusztán vagyoni érdekből, de Eszter hallani sem akart erről. Ő saját életet, saját szakmát épít, a saját útját akarja járni gyerekkora óta. Ez az út ugyan hirtelen döntéseken, átgondolatlanságokon, hibákon, reményeken és újrakezdéseken át vezet, de egy olyan cél felé halad, ahol már nincs befolyása sem a gyerekkorból hordozott traumáknak, hiányoknak, magánynak, sem az apjának. Eszter olyan humorral mesél hirtelen ötlettől vezérelt házasságkötéséről, gyerekkoráról, apjáról, hogy leginkább egy stand-up előadás résztvevőjeként érezheti magát a néző. Díszlettervező: Létai MártonJelmez: Kreszner B. Zsófia
Párban szép az élet, hát, még ha egy bankigazgató (Egy, kettő, három…) és egy színházigazgató (Az ibolya) édes-sanyarú sorsát vetheti össze a közönség egy este, egy színpadon, két előadás során. De messzire menő következtetéseket nem kell levonni: mindkét hős (és holdudvara) magáért beszél, mindkét történet egy-egy „napi bölcselet”, rácsodálkozás a karrierre, hatalomra, és nem utolsó sorban a szerelemre, azóta sem változó világunkban. Mert ami változott, az „csak” a stílus, kérem szépen, s habár a mai elegancia csupán egy fényes gomb egy száz évvel ezelőtti frakkon vagy zsaketten, az igény megmaradt. S ezzel együtt a problémák megoldásával járó édes-bajos küzdelmek is. „Az elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy „így” rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség.” „Kedves öreg barátom… az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az szégyellje magát.” Egy, kettő, három Mi történik, ha Norrison úr, egy bank vezérigazgatója rádöbben, hogy a családjánál immár fél éve vendégeskedő Lydia, aki egy amerikai autóipari konszern tulajdonosának a lánya, szerelembe, majd teherbe esik? Az illető (tettes) egy egyszerű taxisofőr, aki ily módon, hirtelen kilép az ismeretlenség homályából. Ennek nem éppen pozitív hozadéka viszont, hogy küllemét, jellemét, és státuszát azonnal meg kell változtatni, különben dugába dől a bank és az autóipari konszern, már eltervezett, közös jövője. A lány szülei ugyanis, akik már Európában utazgatnak, egy órán belül megérkeznek, látogatóba. A feladat tehát, fából vaskarikát, egy óra alatt… Norrison úr, fontossága teljes tudatában, a percenként múló idővel versenyt futva, munkához lát. Az ibolya Mi sem természetesebb egy színházban, minthogy időnként női kóristákat kell felvenni egy készülő operetthez. Nem is keveset, nyolcat-tízet. A meghallgatás persze nem csak az énektudásra összpontosít, fontos a személyes háttér, a motiváció, és a jellem kifürkészése is. Ez a dolga az Igazgatónak, aki tiszta lelkiismerettel, és kigyúrt erkölcsi magatartással lát munkához. Vagyis, a felkínálkozás, ami történhet en face (pofába, arcátlanul), vagy átgondolt és kikezdhetetlen női ravaszsággal, nem biztos, hogy a jelentkező hölgy malmára hajtja a vizet. Sőt. Az unalomig megélt próbálkozások, horribile dictu, még az igazi tehetséget is sarokba szorítják, azaz kitessékelik a direktori irodából. De azután, talán a terhet megosztandó, megjelenik a szerző, és egy szerepcserével magára vállalva a „kasztingolás” ódiumát, azonnal szerelembe esik Ilonkával, az egyik szerény, de öntudatos jelentkezővel. S ha a kör itt nem is zárul be, a tanulság levonható: légy szerény, mint az ibolya, akit… Függöny?
Időpont: Karácsony előtt egy nappal. Helyszín: Félkész loft lakás Berlin egyik művésznegyedében. Szereplők: egy darab konzervatív Mama (Csöpi, 60) egy darab mindent relativizáló Papa (Egon, 62)egy darab liberálissá vált lány (Lujza, 33) egy darab vegán és környezettudatos nyugat-berlini vej (Oskar, 32)Feltűnik még: egy darab migránskolbászok, kocsonya és szilvapálinkavegán és környezettudatos zöldségek és gyümölcsökegy Fekete Március-os videókazettakisvárosi kisebbségi magyar világnézetnémet fővárosi „Willkommenskultur“magyar, német, román, angol nyelv külön-külön és összekeverveVagyis: Kelet Európa vs. Nyugat Európa, egy multikulti családba préselve, akik a szeretet ünnepén épp a szeretetért harcolnak, ami váratlan helyekről, ne adj’ Isten migránsokon keresztül is megérkezhet…
Zenés dühmonológ Mi lett volna belőlem, ha Dominik engem vesz el? Ha a szalagavatón velem lassúzik? Ha nem gyűlölöm őt, hanem megcsókolom? Ha én lettem volna a szépségkirálynő? Mi lett volna, ha sosem megyek el innen? Mi lett volna, ha így alakul? Mi lett volna, ha Dominik szülei építenek nekünk egy házat a hegyen, abban az utcában ahol a gazdagok laknak, ott élnénk a tökéletes családunkkal, ő dolgozna, én pedig otthon maradnék a gyerekekkel? Ha ezt dobja a gép? Ha én is olyan gazdag családba születtem volna, mint te, Tamara, rózsaszín tollpihém, ahelyett, hogy egyik munkából a másikba sodródom és napról napra élek? Anne Haug főhősnőjének lélegzetelállító, eksztatikus dühmonológjában kérdéseket vet fel származásról, identitásról, elindulásról és visszatérésről, irigységről, életálmokról és a kíméleten valóságról. Na meg arról, hogy a bosszú kielégítő válasz lehet-e mindezekre?