A mai Radnóti Színház története 1985-ben kezdődött, amikor Bálint András került az igazgatói posztra és ezzel jelentős profilváltás történt. Az addigi irodalmi színpad helyén (de annak hagyományait is alapul véve) kialakult az a kamarajellegű, igényes polgári-művésszínház. A színház társulata kicsiny, 16 állandó taggal rendelkezik, mégis az ország egyik legerősebb szakmai társulása.

A Radnóti Színház művészi arculataának kialakitásakor az egyetemes drámairodalom több vonulata volt irányadó. A színház ápolja az irodalmi hagyományokat is, egy-egy költő életművét, egy mai szerzőt, egy folyóiratot, egy kiadót bemutató, népszerűsítő estjeivel. Időnként a színház csapata a könnyedebb, zenés műfaj területére is tesz kirándulást, tágítva ezzel a "komoly" repertoárt: az utóbbi idők egyik legnagyobb sikere a reneszánsz motívumok alapján maivá hangszerelt olasz zenés komédia, az Anconai szerelmesek.

A színház rendszeresen jár külföldre is: sikeres vendégszerepléseink voltak Kairóban (ahol Palutus Hetvenkedő katonája nyert díjakat), valamint Portugáliában, Finnországban és Szlovákiában; legutóbb a Ványa bácsi járt Helsinkiben, illetve Krleza Agóniája Splitben, ahol két díjat is elnyert a produkció. A Radnóti Színház művészeti koncepciójához tartozik az is, hogy a produkciók fő irányát jelentő, a sztanyiszlavszkiji hagyományokra épülő, azokat modernizáló lírai realizmus mellett folyamatosan színpadra állítson, merész, hangvételű, olykor kifejezetten kísérleti jellegű előadásokat is, legfőbb törekvése azonban az, hogy a különböző irányzatok között egyensúlyt teremtve, egy sajátos irónia fénytörésébe állítva olyan értékteremtő és értékálló előadásokat hozzon létre, amelyek az európai színházművészet legnemesebb hagyományait ötvözik a korunkra jellemző látásmóddal, újító törekvésekkel, az aktuális problémák és kérdések iránti érzékenységgel.