A megemelkedett rezsiárak miatt sorra zárnak be a kulturális intézmények télre, ez alól a színházak sem kivételek. November 6-tól az Erkel Színház zár be ideiglenesen, a szolnoki Szigligeti Színház pedig decembertől február végéig tart zárva. Ennyire drasztikus lépésekre nemigen volt még példa, noha a fűtés mindig is egy kardinális kérdés volt a színházakban.

A fűtés

A 19. század második felében, a 20. század elején még nem nagyon voltak megfelelő készülékek, és hőmérsékletet se nagyon lehetett szabályozni, tudjuk meg Gajdó Tamás színháztörténésztől. “Általában kabátban ültek a nézők, de a korabeli újságok azt írták, a színdarab olyan sikeres volt, hogy ebben a forró sikerben mindenki át tudott melegedni. - meséli a PORT.hu-nak Gajdó - De arról is írtak, hogy olyan hideg volt a színházban, hogy a színésznőnek ki kellett menni a jelenet közepén, és felvenni a bundáját, mert az estélyi ruhában eléggé fázott”. 

A színháztörténésztől azt is megtudjuk, hogy azok a városok, amelyek vendégül látták a társulatokat, valamiféle támogatást biztosítottak, ami általában tüzifa volt. Tehát a fűtés mindig is probléma volt, és

nagyon kevés olyan város volt, ahol telente is játszottak.

Ráadásul a kisebb helyekre már nem is mentek társulatok télen. A nagyobb városokban: Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán, Szabadkán voltak téli évadok. Az olyan kisebb településeken, mint Makó, Kiskunhalas vagy Hódmezővásárhely csak nyaranta játszottak. Ezeken a helyeken ugyan volt, hogy a hűvösebb napokon, ősszel is próbáltak előadásokat tartani, de ennek nem igazán volt sikere. 

“Az államosítással azonban megváltozott a helyzet, hiszen az állami támogatás kiterjedt mindenre, és nem kellett azzal szembenézni, hogy fűtetlen a színház. De amíg magántársulatok voltak, és a városok kezelték a színházépületeket, és valamiféle szubvencióval hozzájárultak a színházi tevékenységhez, addig visszatérő probléma volt a fűtés. - meséli Gajdó Tamás -

Annak idején előfordult, hogy azzal csalogatták a közönséget, hogy most jöjjön mindenki, mert befűtöttük a színházat.

Szóval lényeges kérdés volt, hogy mennyire van meleg. Nem csak a nézőtéren volt ez probléma, hiszen az előcsarnok és a ruhatár fűtetlen volt. Elég zord körülmények között tartották az előadásokat”.

Mint Gajdótól megtudjuk, fűtési szempontból elsősorban a nézőtérre koncentráltak. A színpad azért is problémás, mert elmegy a meleg a zsinórpadlás felé. Gajdó megidézi Egressy Gábort, aki állandóan arra panaszkodott a feleségének írt levelekben, hogy olyan huzat van a színpadon, hogy ott csak meghűlni lehet. Ez egészen általános jelenség volt akkoriban. “De ennek az ellenkezője is előfordult, amikor a Nemzeti Színházat annyira felfűtötték, hogy akkor meg azért nem lehetett meglenni a színpadon.

Básti Lajos élettörténetéhez az is hozzátartozik, hogy állandóan perlekedett a fűtővel, mert nem tudták biztosítani azt a hőmérsékletet, ami kellemes lett volna a színészeknek.

A nagy melegben se lehetett rendesen játszani: egyrészt a jelmezek is melegítették a színészeket, másrészt a paróka, a smink és a felragasztott szakállak viselése se komfortos a hőségben."

- tudjuk meg a színháztörténésztől.

Az államosítás után alapvetően konszolidálódtak a fűtési problémák a színházakban, de még akkoriból is olvashatunk olyanokat, hogy fűtetlen vagy hideg volt a színházban, ami a korszerűtlen berendezések miatt fordult elő. Sokáig kísérleteztek azzal, hogy milyen legyen az ideális fűtőberendezés. Nyáron pedig a hűtést kellett megoldani, hiszen akkor meg épp a nagy hőség miatt nem tudtak mindig játszani.

“Legalább annyi plakát csalogatott azzal, hogy hűtött nézőtér, mint amennyi újságcikkben láttuk, hogy jöjjön a közönség, mert be fogunk fűteni”

- teszi hozzá Gajdó.

A villany

Amióta villanyvilágítás van, azóta szerepet szánnak az előadásokban a világításnak. Ugyanakkor Gajdó Tamás egy első világháború idején készült felsorolást is említ, amiben sorra veszik, hogy mennyi pénzre van szüksége egy színtársulatnak egy városban. Ebből kiderül, hogy a villanyszámla díja egyáltalán nem volt tétel. A színészek gázsija jóval nagyobb volt, “amit tegyük hozzá, sosem fizettek ki”. Hogy mennyire nem volt tétel a villanyáram akkoriban, ahhoz érdemes felütni Dr. Hevesi Sándorné Az ideális háztartás című könyvét, amiben az agglegényeknek azt tanácsolja, hogy érdemes reggel lekapcsolni a villanyt, mielőtt elmegyünk otthonról. Ezek szerint simán égve hagyták az emberek napközben a lámpát, amikor nem is voltak otthon. “A villanyáramot is a város adta a színháznak. És

nincsenek olyan feljegyzések, hogy a villanyáram hiánya miatt elmaradt volna az előadás”

- mondja a színháztörténész. Jelenleg azonban mind a fűtés, mind az áramellátás gondot okoz a színházaknak. Amelyik intézmény nem zár be, az is azon fáradozik, hogy megfelelő körülményeket teremtsen.

A  jövő

Annak kapcsán, hogy hogyan tovább, miként lehet a megemelkedett rezsi mellett is működtetni az intézményt, Kósa Melinda, a Madách Színház kommunikációs vezetője elmondja, hogy

Az energiatakarékos üzemeltetés megvalósításához három tényező szükséges: beruházás, szabályozás és energiatudatos gondolkodás a dolgozók részéről.  A beruházások és a rendszerek szabályozásának átalakítása elkezdődött, részben még folyamatban van. A munkatársak energiatudatos gondolkodásának fejlesztésére kidolgozott program megvalósítását elkezdtük.

A használaton kívüli helyiségeket csak temperálják, a raktárhelyiségeket és azokat a területeket, amiket nem használnak tartózkodásra, csupán állagmegóvó mértékig fűtik fel. A hűtést is hasonlóképpen racionalizálják. “A bejáratokhoz a nézőtéren és a garázsnál légfüggönyt helyezünk el, illetve a jelenlegieket korszerűsítjük, így akadályozva a meleg levegő kiáramlását. Az épületfelügyeleti rendszer programozását átvizsgáljuk, és az épületben zajló tevékenységhez igazított, heti munkaterv szerinti működtetést vezetünk be” - tudjuk meg a kommunikációs vezetőtől, aki hozzáteszi, hogy az előadások világítása nem változik, de a színpadi fényben történő próbák számát minimalizáljuk. A épület díszkivilágítását kezelő alkonykapcsolót időkapcsolóra cserélik, ami előadásnapokon 18 órától 22:30-ig üzemelteti csak a világítást. 

A Magyar Állami Operaházat épp az elmúlt öt évben újították fel, és márciusban nyílt újra. Miként Oláh András kommunikációs projektvezetőtől megtudjuk, ennek “részét képezte az energetikai korszerűsítés is. Az épület a legkorszerűbb fűtéstechnikával és elektromos berendezésekkel, valamint LED világítástechnikával rendelkezik”. A LED amúgy minden intézmény számára alternatívát jelent, a  PORT.hu-nak nyilatkozó összes színház LED fényforrásra cseréli a világítást.

Az Operaházban viszont van olyan technika, amin nem lehet spórolni. “A színpadgépezet ugyan nagy energiafelhasználó: a színpad testéből kiemelkedő hasábok több tíz tonnáját kell gyorsan és nesztelenül mozgatnia - mondja Oláh András -, ezt viszont a Magyarországon egyedülálló színpad mérete teszi szükségessé. Az opera az összművészet lenyűgöző műfaja: a gyönyörű épületben igen magas színvonalon kell teljesítenünk, és az operai monumentalitásnak fontos része a kompromisszummentes színpadi élmény”.

A Játékszín még nem esett át energetikai korszerűsítésen, de “egy átfogó vizsgálaton túl vagyunk, azaz tisztában vagyunk azzal, hogy milyen takarékossági intézkedések a legcélszerűbbek jelen helyzetben” - tudjuk meg Várkonyi Judit sajtófőnöktől. A lámpaparkot folyamatosan korszerűsítik, és a próbákon munkafényben dolgoznak a művészek. Várkonyi úgy gondolja, hogy a nézők fel lesznek készülve a hűvösre, így biztos visznek magukkal egy plusz ruhadarabot, sálat vagy kendőt, de hozzáteszi, hogy “Bank Tamás igazgató alacsonynak tartja az ajánlott 18 fokot, ő

20 fokban minimalizálta a hőmérsékletet”.

Az Opera idén már nem tervez jegyárat emelni, a Játékszín viszont kénytelen volt, ahogy a Madách is: “Bizonyos darabok jegyárait átlagosan 15 százalékkal emeltük meg” - tudjuk meg Kósa Melindától. A Radnóti Színház pedig kibővítette a Baráti Kört, így “aki szeretné és meg is teheti, nagyobb összeggel is tudja támogatni a színház működését” - mondja Flaisz János.

Összességében tehát a PORT.hu-nak nyilatkozó minden színház arra készült, hogy valamilyen módon átvészelje a fűtési időszakot, a Madách Színháznak még egy kis plusz tőkéje is van: “Az elmúlt 15 év takarékos gazdálkodásának köszönhetően keletkezett eredménytartalékunkból fedezzük a rendkívüli mértékben megnövekedett rezsiköltségeket” - mondja Kósa Melinda.