A Nem én vagyok egy Magyarországon élő kínai család belső konfliktusát mutatja be a Ganz-telep zárt, és furcsán mitikus közösségében. A történet középpontjában két testvér áll: Shanshan (23), tehetséges zongorista és Lang (21), az örök lázadó, akik egyszerre próbálnak kitörni a kínai kisebbség elszigeteltségéből és hagyománytisztelő apjuk, Song (53) szorító családi kötelékéből. Az eseményeket egy elrontott sámáni áldás indítja el, ami miatt Lang bizarr halála után lelke nővére testébe költözik. Gyorsan rá kell jönniük, hogy a testet csak egyikőjük tudja egyszerre irányítani, a másikuk tehetetlen szemlélőjévé válik az eseményeknek. Hamar kialakul köztük a versengés, hogy miképp tudják a másikat a háttérbe szorítani. Harcuk a szellemvilágban zajlik, ami apjuk raktárának formájában, gyerekkori traumáik helyszíneként jelenik meg. A két testvér közötti küzdelem egyre inkább elfajul, a bosszú bosszút szül, így gyorsan rájönnek, hogy ez a furcsa állapot hosszú távon fenntarthatatlan. Egyiküknek mennie kell.
Anna és Maggi bár már nem élnek együtt, továbbra is közösen nevelik három gyermeküket egy izlandi kisvárosban. Anna, miután elveszíti korábbi műtermét, új helyen próbálja folytatni alkotói munkáját. Maggi halászként dolgozik, hosszú időt tölt a tengeren, de amikor hazatér, igyekszik minél több időt együtt tölteni a családdal. Ahogy az évszakok váltják egymást, a mindennapi életükből lassan egy új egyensúly rajzolódik ki. Bár kapcsolatuk megváltozott, a köztük lévő szeretet és összetartozás továbbra is az életük része. Hlynur Pálmason, az egyik legeredetibb hangú kortárs izlandi rendező, humorral és finoman adagolt szürrealizmussal mutatja be a természet és az emberi kapcsolatok törékeny egyensúlyát.
Edith (Lisa Loven Kongsli), a negyvenes éveiben járó újságíró tudatos döntést hozott egykor: anonim spermadonor segítségével vállalt gyermeket, abban a hitben, hogy képes a saját feltételei szerint felépíteni az életét. Ma egy ötéves kisfiú szerető anyja. A szülőség érzelmi terhei azonban lassan elkezdik felőrölni, és kételyek férkőznek a gondosan kialakított életterébe. Amikor váratlanul fény derül a donor kilétére (Herbert Nordrum - A világ legrosszabb embere), Edith kíváncsisága felülírja a józan észt: egy interjú ürügyén találkozót kezdeményez a férfival. Ami kezdetben tudatosan felépített viszonynak tűnik, fokozatosan valódi kapcsolattá mélyül, Edith pedig egyre mélyebbre sodródik a hazugságokban, veszélybe sodorva a törékeny egyensúlyt, amelyre családját építette.
A Dalai Láma – A boldogság tanítása főszereplője maga Őszentsége, a 14. Dalai Láma, aki közel 90 évesen ül le a nézővel szemtől szemben, hogy az élet egyszerű kérdéseiről – boldogságról, szenvedésről, békéről és együttérzésről – beszéljen olyan közvetlenséggel és bölcsességgel, amely egyszerre időtlen és sürgetően aktuális. A film nem hagyományos életrajzi portré vagy tanításgyűjtemény, hanem egyfajta mozgó meditáció, amelyben az emberiség egyik legnagyobb gondolkodója néz bele a kamerába – és így belénk is. A film a világ állapotának, a globális környezeti, társadalmi és erkölcsi kríziseinek tükrében mutatja meg, hogyan élhetünk mégis reménnyel: ha saját magunkban keressük a boldogság forrását, és ezáltal a megoldás kulcsát – és ehhez gyakorlati iránymutatásokat, egyszerű, a mindennapokba beépíthető megküzdési technikákat is kínál mindazok számára, akik kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életre törekednek.
John Davidson (Robert Aramayo) már kamaszként szembesül azzal, hogy más, mint a többiek: 15 éves korában Tourette-szindrómát diagnosztizálnak nála. Az akkoriban alig ismert és sokak által félreértett betegség miatt az iskolában kiközösítik és bántják őt, miközben maga sem érti még teljesen, mi történik vele. A nehézségek ellenére John nem adja fel. Felnőttként elhatározza, hogy saját tapasztalatait felhasználva harcol a Tourette-szindrómával élők elfogadásáért és megértéséért. Személyes küzdelme fokozatosan egy nagyobb küldetéssé alakul: hangot ad azoknak, akiket a társadalom sokáig nem akart meghallani.
A játékfilm Maggie O'Farrell történelmi regényének adaptációja, amelynek középpontjában William Shakespeare felesége, Agnes áll, aki egyetlen fiuk, Hamnet halálát követően veszti életét. A történet a veszteség érzelmi és művészi következményeit követi nyomon, és feleleveníti Shakespeare leghíresebb darabja, a Hamlet megalkotásának hátterét.
Egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos es zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.
Egy amerikai kisváros szélén, a családi házaktól alig néhány méternyire húzódó erdőben földet ér egy űrhajó, melyből fura kinézetű "emberkék" szállnak ki, hogy felderítsék a terepet. Ám hamarosan a helyszínre érkeznek a földlakók: őrült zajt csapva, villódzó zseblámpájukkal megrémisztik a békés szándékú látogatókat, s miközben megpróbálják bekeríteni űrjárművüket, a furcsa lények menekülésbe fognak. Egyvalaki közülük azonban lemarad a távozó űrjárműről. Ez a valaki pedig nem más, mint E.T.
1959, Párizs. A Cahiers du Cinéma köréhez tartozó alkotók – köztük François Truffaut és Claude Chabrol – a hagyományos formákkal szakítva új filmnyelvet keresnek. A fiatal filmkritikusból rendezővé váló Jean-Luc Godard első nagyjátékfilmje, a fiatal Jean-Paul Belmondo és a varázslatos Jean Seberg főszereplésével készülő Kifulladásig forgatását készíti elő. Az alkotói folyamat lendületes és újszerű: utcai helyszínek, rengeteg improvizáció, kézikamerás felvételek és merész vágások formálják azt a filmet, amely később a francia új hullám egyik meghatározó alapművévé válik. Richard Linklater fekete-fehér filmje a fiatalos lendületet és az alkotói szabadság felszabadító energiáját ragadja meg, miközben visszarepít a késő ötvenes évek Párizsának közegébe. Egyszerre korrajz és tisztelgés a múlt legendái előtt, amely a filmművészet megújulásának pillanatát és a mozi transzformatív erejét ünnepli.
Az algíri francia hivatalnok, Meursault (Benjamin Voisin – ’85 nyara, Elveszett illúziók) hétköznapjait anyja halála sem kavarja fel. A teljesen közönyös Meursault nem sokkal a temetés után a tengerparton lelő egy arabot, akivel korábban összetűzésbe került. A közvéleményt megosztja, melyik a nagyobb bűn: a gyilkosság, vagy az, hogy a férfi nem gyászolta el látványosan az édesanyját. Albert Camus 1942-ben megjelent, Közöny című kisregénye a francia irodalom egyik alapműve, a camus-i filozófiai abszurd első darabja. A huszadik század egyik legnagyobb hatású regényéből készült adaptációt ezúttal a francia mozi egyik legjelentősebb kortárs rendezője, François Ozon (8 nő, Fiatal és gyönyörű, Dupla szerető) jegyzi.
A legenda szerint egy rejtélyes mormota, aki egy titkos hegység legmélyén él rejtőzködve, olyan erővel rendelkezik, ami képes visszaforgatni az idő kerekét. Pipiána Hoppsz ráébred, hogy a mitikus ereklye lehet az egyetlen esély a hozzá hasonlók fennmaradásának biztosítására, így a rettenthetetlen kalandor kész mindent kockára tenni az ősi erő megszerzéséért. Útját azonban számos akadály szegélyezi… Ráadásul hamarosan világossá válik, hogy Pipiánán és barátain kívül mások is kutatják a mormota titkát…
1916-ban a yorkshire-i Ramsden városának kórusa szinte minden férfitagját elveszíti a besorozások miatt. A kórus vezetősége a nehézségek ellenére is szeretné folytatni a közös munkát: úgy döntenek, hogy helyi, életkoruk miatt nem sorozható fiatal férfiakat toboroznak. A fiatalok mellé új kórusvezető is érkezik: a hajthatatlan, öntörvényű, különös módszerekkel dolgozó Dr. Henry Guthrie (Ralph Fiennes). Ahogy sorra érkeznek a behívóparancsok, az egész közösség rádöbben, hogy az életüket felforgató káosszal szemben a legjobb védekezés az, ha együtt zenélnek.
Két, egymást még mindig mélyen szerető, kétgyermekes szülő a barátaikkal való beszélgetések után úgy dönt, hogy 16 évnyi együttlét után nyitott kapcsolatba kezd, ahol mindkét fél számára szabad a szexualitás másokkal. Hónapokon keresztül követhetjük nyomon, hogy mindez hogyan hat rájuk, külön-külön és együtt, elég erős vár-e, amit idáig közösen felépítettek, illetve elbírja-e a sok kísérletezést és ezek következtében személyiségük változását a kapcsolatuk. A film hat fejezetben meséli el különböző intim és kevéssé intim találkozásaikat, kendőzetlenül, de végig szeretettel – amilyen őszintén, épp annyira viccesen is. Eric B. Boulianne (a film társírója és rendezője) és Catherine Chabot lubickolnak a főszereplő pár szerepeiben, ahogy a mellékszereplők és a gyerekek is, amit nagyban segít a film tucatnyi kiválóan megírt, emlékezetes dialógusa és jelenete. A Szeszélyes kalandok egy naiv, játékos, mesteri reflexió a modern párkapcsolatról, mindemellett talán az év egyik legviccesebb filmje is.
Egy testvérpár, Bianka és Milán Budapesten élnek, de hosszú évek után hazamennek vidékre karácsonyozni, hogy újra találkozzanak a gyerekkori barátaikkal, az első szerelmeikkel. Buliznak. Nagyon sokat isznak. Semmi sem olyan, mint régen. Pedig de jó lenne, nem? A testvérpár szemén keresztül magyar vidéki sorsokkal találkozunk. És hát muszáj szembesülniük a kérdéssel: 30 évesek vagyunk, hová tartunk? Tizenévesen ilyennek képzeltük az életünket?
A neves pszichiáter, Lilian Steiner (Jodie Foster) mélyen megrendül egyik páciense hirtelen halála miatt. Meggyőződése, hogy gyilkosság történt, ezért saját nyomozásba kezd.
A „Father Mother Sister Brother” három epizódja egy-egy család történetét mutatja be. A testvérek mindhárom részben hosszú idő után találkoznak. Együttlétük során szembe kell nézniük a múltban gyökerező feszültségekkel, és újra kell értékelniük a szüleikhez fűződő bonyolult viszonyukat is. A három fejezet mindegyike más-más országban játszódik: a Father az Egyesült Államok északkeleti részén, a Mother Dublinban, a Sister Brother pedig Párizsban. Ahogy azt Jarmuschtól megszokhattuk, a film a melankóliát finom humorral ötvöző karaktertanulmány, amely a családi kapcsolatokat vizsgálja. A triptichon szereplői közt Cate Blanchett, Adam Driver, Indya Moore, Vicky Krieps, Mayim Bialik, Tom Waits, Luka Sabbat és Charlotte Rampling is feltűnik. Az alkotás címét a rendező kérésére tartottuk meg az eredeti formában.
Biancát hiába hívják randira a környék legmenőbb srácai. Nem mintha túlságosan tartózkodó lenne, de morc apja a fejébe vette, hogy míg Bianca nővére, Kat otthon ül, húgának is tilos a bulizás. Kat azonban kiállhatatlan, goromba pokróc, nincs senki, aki ki merne kezdeni vele. Amíg színre nem lép egy srác, aki jobban akarja Biancát a többieknél. A csöppet sem szent cél érdekében felbéreli Patrick Veronát, ezt a rejtélyes múltú, rettenthetetlennek látszó fiatalembert, hogy csábítsa el a mogorva Katet. A terv nem egyszerű, de végrehajtása sokkal bonyolultabb. Újabb szerelmes ifjoncok kerülnek elő, a párok kicsit átrendeződnek, senki nem ért semmit és végül hátha mindenki rátalál arra, akit megérdemel.
Ray (Gillian Anderson) és Moth (Jason Isaacs) korábbi életükről és otthonukról lemondva a legszükségesebbeket viszik magukkal egy életre szóló utazásra: a mintegy ezer kilométernyi túrára a lenyűgöző szépségű délnyugat-angliai partszakaszon. Folyton dacolva az időjárási elemekkel és a fizikai teljesítőképességük határaival, a múltjuk fájdalmai helyett inkább a jövőjüket választják. Az út során nem csak értékes barátságokra tesznek szert, de több évtizednyi házasság után egymás iránti érzéseik is tovább mélyülnek. A tenger útja Raynor Winn több mint két millió példányban elkelt, itthon is megjelent bestsellerének egyszerre megható és felemelő adaptációja a szeretet mindent legyőző erejéről.
2004. Édesanyja halála után a filmrendező, Elsa a munkába temetkezik, így próbálja feldolgozni a gyászt. Amikor azonban súlyos migrénje pihenésre kényszeríti, barátnőjével, Patriciával Lanzarotéra utazik, miközben barátja – a sztriptíztáncosként és tűzoltóként dolgozó Bonifacio – Madridban marad. Az elvesztett alkotói lendület visszaszerzéséhez Elsa egyre inkább barátai személyes nehézségeiből merít ihletet, és kisajátítja történeteiket. 2025. A szintén alkotói válsággal küzdő rendező, Raúl új forgatókönyvén dolgozik, amelyről fokozatosan kiderül, hogy valójában Elsa története.