Ez a játékfilmelemekkel átszőtt dokumentumfilm, melyen 24 operatőr dolgozott, "1941 aratásra váró gazdag ukrán gabonatábláinak nyitóképeitől kezdve a bombázók által learatott táblákig, meglepően személyes film? Bár (Dovzsenko) neve csak mint a kísérőszöveg írójának neve szerepel, ez mégis legalább annyira az ő filmje, mint A föld: ugyanolyan szenvedélyes líraisággal telített és a feszültségnek ugyanazt a magas színvonalát tartja... Dovzsenko igen pontosan megfigyelte, hogy a háborús híradókból készített filmek tüzes és közvetlen hatású anyaga megszabadítja attól a fárasztó bürokrata cenzúrától, amelyet a háborús időszak műteremben készült filmjeinél még aprólékosabban alkalmaztak." (Jay Leyda: Régi és új)