Színház

Jubileumi beszélgetések

előadás, 1 felvonás, 75 perc, 2019.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

Ezerkilencszázkilencvennyolc december tizenhatodikán
Én kiléptem a Fő utcai lakásom ajtaján,
Mert akkor még ott laktam a bátyámmal együtt.
Az orrom előtt ment el a nyolcvanhatos busz,
A tizenkilences villamos meg nem járt éppen aznap.
Még csak délután három felé járhatott az idő
És azt hiszem, másnapos is voltam.
Szóval sok minden közrejátszhatott abban,
Hogy úgy döntöttem, inkább:
Elsétálok. Elsétálok.
Elsétálok. Elsétálok.
 
Ez utóbb jó ötletnek bizonyult, mert elég szépen kitisztult a fejem,
Mire fél négy körül beértem a Szkénébe,
Ahol már ott volt Béla, Évi, Kupa, Majka és a többiek,
Végigpróbáltuk az egész előadást,
Aztán elkezdtem bekészíteni a kellékeimet.
És ahogy szép sorban egymásra került az összes kellékem,
Egy dalt énekeltem magamban, amire még most is emlékszem
Hallelujah! Hallelujah!
Hallelujah! Hallelujah!
           
Most ugrálni fogok az időben össze-vissza
És úgy mondom el a dolgokat, ahogy eszembe jutnak.
Beugrik először a Szarajevói Fesztivál,
Aztán beugranak a cserkúti szilveszterek
Következik a disznóvágás a Kupáéknál,
S hirtelen eszembe jutnak az elvesztett emberek
Virág és Elemér. Virág és Elemér.
Virág és Elemér. Virág és Elemér.
 
Igen eszembe jutott Virág temetése
De az is, hogy sorban születtek a gyermekek.
Majkának, a Deáknak, nekem, Kupának
Évinek, Tündinek, Antinak és a Szilvinek
És eszembe jutottak azok is
Akiknek a Jóisten ezt nem adta meg.
Végül eszembe jutott a negyvenedik születésnapom,
Mikor a Béla föltette a zenéket, amiket szeretek
Lou Reed, Szécsi Pál, Máté Péter, Cserháti Zsuzsa,
De az első dal ez volt, hogy
Hallelujah! Hallelujah!
Hallelujah! Hallelujah!

A(z) Pintér Béla és Társulata előadása

Bemutató időpontja:

2019. január 13., Pintér Béla és Társulata

Stáblista:

Hozzászólások

Rosta Gyöngyi 2020 okt. 01. - 17:05:28
Egy szóval: borzalmas. Pintér Béla - fan vagyok, de ez tényleg kritikán aluli. Ahogy mondani szokták: nem ezért szeretjük. Rosta Gyöngyi
Edmond Dantes 2019 febr. 09. - 15:32:55
Pintér Béla újdonsága arról szól, hogy a szerző a Társulat 20. születésnapjára nem írt új színdarabot, elvetette a félkész rosszat. Ez a nem-színdarab mint később kiderül, kíméletlen ostorozása önmagának, társulatának, a köznek, a hatalomnak. Kétségbeesettnek tűnő vagy tán csak kaján, zavarba ejtő segélykiáltás. Abszurd őrületté váló nem-színjáték...mint a körülöttünk lévő tágabb s szűkebb világ. Amikor s amiről-amit már nem lehet józan hangon, szalonképesen ki- és megbeszélni. . A nyitó jelenet bűbáj-nyájasan induló, fokozatosan elsötétülő mikrofonos "jubileumi beszélgetése" egyszer csak átcsap a meg-nem-írt darabcsonk fékevesztett őrjöngésébe. Megkapja ebben mindenki a magáét, hazai viszonylatban nem olcsó helyár ellenében: mintha egy magyarosra sikerült "fundraising" résztvevői lennénk. A szerző-rendező-színész-igazgató nyilatkozta nagyjából öt éve, a 15 éves évforduló környékén, sokat idézett bonmot-jával: "Az előző kormány pénzt adott, a mostani témákat." Bízunk, bízzunk Pintér Bélában és Társulatában, túlélésükben, fölvirágzásukban. Részesei ők a NER-nek, ami nélkül, ahogy mondani szokás egy másik kontextusban, "ez a produkció nem jöhetett volna létre". Na nem anyagilag, hiszen a tao-támogatás kiesése éppenséggel őket sodor(hat)ja végveszélybe, hanem mint -nem feltétlenül pozitív értelemben- inspiráló környezet.
10/10
szinyo1 2019 febr. 06. - 22:42:21 10/10
Már megint kurvajó :)