Rekeszizom-erősítő torna Kevin Smith módra

  • Tanita / Internetto

Aki látta Kevin Smith első négy filmjét, az könnyen megbarátkozik majd a Jay és Néma Bob visszavág című film faramuci figuráival. Aki nem látta, az is garantáltan gurul majd a röhögéstől.

Rákattansz, akkor is, ha Kevin Smith filmjeinek egyikét sem láttad még. A "Visszavág" kacagás (mit kacagás... hahota, gurgula, röhögés) per perc mutatója kenterbe veri a közelmúlt összes vígjátékáét. A film kevesebb, mint tizenöt perc alatt végigszalad azokon a gegeken, amelyeket a trailer-ben már tucatnyiszor láthattunk - és kívülről fújunk - teret hagyva a friss poénoknak a film hátralévő részében.

Annak ellenére, hogy a dialógusok nem peregnek annyira, amennyire Smith-től elvárhatnánk, így is könyörtelenül vicces a mozi; ez az egyik legszórakoztatóbb filmes förmedvény a South Park óta. Smith afféle "szub-Woody Allen" szintre viszi az ön-deprimálást, de Woody-val ellentétben Kevin sohasem tartja meg magának a jó poénokat. Minden egyes alkotása hemzseg az önvallomásoktól, a régebbi filmjeire, kedvenc színészeire, más rendezőkre és azok alkotásaira, valamint "anyastúdiójára" való utalásoktól, sőt még a közönség is kap egy-két kíméletlen fricskát.

A film egy hetvenes éveket idéző flash-sel indul. A képregényfalók vágyait kielégítendő, a főszereplők eredetijei, Jay (Jason Mewes) és Néma Bob (Kevin Smith) is felbukkannak az intró főszerepeiben. A rövid intermezzót követően Smith újra-bemutat néhány főbb szereplőt korábbi filmjeiből, többek között Dante Hichs, Randall Graves, Brodie Bruce és Holden McNeil is felbukkan a vásznon.

A rendező fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy a mélyen tisztelt közönség cafatosra röhögje a rekeszizmait. Jay és Néma Bob rájönnek, hogy egy készülőfélben lévő film történetéhez az ő életük eseményei szolgáltak alapul. Természetesen alaposan berágnak, amiért kihagyták őket a buliból, és elhatározzák: átstoppolnak Hollywoodba, hogy leállítsák a forgatást. Rafinált tervük természetesen fogantatása pillanatától kudarcra van ítéltetve: a fiúk, ahelyett, hogy elhúznák a Hollywood-i népek nótáját, különös összeesküvésbe keverednek négy latex-bikinis csajjal, egy orángutánnal, Fenegyerekkel, Steve Kmetko-val, Morris Day-jel, és öreg barátaikkal, Viccesfiú Walt-tal, Steve Dave-vel... ennél többet elárulni bűn lenne és amúgy sincs semmi értelme.

Kevin Smith rajongói minden bizonnyal a mozitörténet legsikerültebb alkotásának tartják majd a filmet, azok a szűkagyú pöcsök meg, akik utálják a munkáit, ezt is utálni fogják. Smith kifiguráz mindent és mindenkit - a Micimackótól a Szökevényig -, mégpedig egy sereg Warner-sztár (Elisa Dushku, James Van Der Beek, Marc Blucas) hathatós közreműködésével.

A film minden anti-hollywoodi kliséelemet bevet. Hol másutt láthatnál két Oscar-díjas színészt, akik teli szájjal röhögnek saját díjnyertes alakításukon? Hol másutt láthatnád Jason Lee-t, amint két különböző karakterszerepet játszik egyazon filmben? Hol másutt láthatnád Luke-ot és Leia-t újra együtt? A rendező magasról tesz az írott és íratlan szabályokra, még saját feleségét, ex-barátnőjét és totyogó kislányát is szerepelteti a filmben. A legnagyobb meglepetést pedig a mozi végére tartogatja. A leges-leges-legvégére.