Bruce Willis hosszú hajjal, ráadásul vígjátékban: megérdemli, annyit szívatták (Drágán add az életed), most végre egy olyan bankrablásban ügyködik (bénázik?), amely olyan, mint egy jutalomjáték. Mert ez a mozi olyan vígjátékféle. Nem egészen, ugyanis kicsit vonatottra, kicsit hosszabbra sikeredett a kelleténél, de még mindig jobb, mint egy háborús film. (Banditák, rendezte Barry Levinson). Mindezen túl azonban Bruce Willis még szerelmes is. Annyit nyafogtam már én is, hogy miért nem tudnak valami szerelemféleséget is beleszőni egy akciófilmbe ? hát most itt van (a nő: Cate Blanche). Igaz, ez a szívhistória bonyolultabb, mint amire gondoltam, mert itt Bruce Willist, ezt a klassz pasit kitúrja kákabélű haverja, vagyis hát ketten is szerelmesek a lányba.
Bankrablás - egyszerű ügy, ha van valaki, aki kitalálja a tuti módszert, Bruce Willis és haverja (Billy Bob Thorton) viszont nagy ötlettel járják sorra a pénzintézeteket. Igaz, kicsit zavar, hogy a mozi a lebukás jeleneteivel indít - rendőrség körbeveszi az épületet, s ha ez még nem elég, egy riporter el is meséli, hogy kapják el őket -, így startol a film, már szívtam a fogam, de aztán jött egy pár csavar (nem mesélem el!), lényeg az, hogy jobb lett a dolog. (Persze az "ágyjelenet melltartóban" című hollywoodi konvención nem sikerült javítani, hányadszor? Istenem... ) De a nőt is bevették a buliba, igaz, fonákjáról, hogy tudniillik minden bajt a csajok okoznak. Gengszter ne legyen szerelmes, mert cirkusz lesz belőle. Bruce Willisnek jól áll ez a kettős szerep (rabló és szerelmes), most látom, hogy szívdöglesztő is tud lenni.
És persze bedobják a Robin Hood-fi-gurát: ezek olyan rablók, akik nem veszik el a szegények pénzét, akik nem használnak fegyvert, nem bántanak senkit, együtt vacsorálnak a bankigazgatóval és családjával, ezért aztán, nemcsak a nézőtér, a nép is nekik drukkol. Ami persze mese, de azért fizeted be magad.
Engem megint a sztorin túli apróságok érdekelnek. A nőnek olyan konyhában lesz elege a házasságból, amilyet egy designkiállításon is megcsodálnál. Akárhová mennek a rablók, a fürdőszobaszekrény mindenütt tele van gyógyszerrel, több a drog, mint a spájzban a mák. Jól öltözött tinicsajok kóborolnak az utakon, elszöktek otthonról, módosabb népek gyerekei. Mint szociológus tudom, hogy nagy gond ez középosztálybelieknél, de hogy miért, fel nem foghatom...
Szurkolunk a két betörőnek. Miért is? Hát persze, az egyiket Bruce Willisnek hívják, és kedveljük humorát. De akkor is: a rossz ember oldalán? Az amerikai mozikódex, ha lenne, előírná, hogy a film bűnt/bűnözőt nem reklámozhat, itt viszont mást se csinálnak. Nagyobb bibi, hogy vevők vagyunk rá. Talán azért, mert jó lenne már egy kis rendetlenség? Megszólal bennünk a kis anarchista ördög? Vagy csak azért, mert unjuk már ezt a mesetípust, ahol mindig a rendőrnek van igaza, azaz reménykedünk, ezúttal olyasmi történik, ami felrúgja a kopott rabló-pandúr sémát. Akárhogy is, gyanús vagyok magamnak.
A szerelmi hármas lett volna a rendező nagy dobása, ha merte volna vállalni. Belevágott, egy darabig osztozkodtak is egymáson, így meg úgy, előbb sehogy se lett jó, majd mindenhogy, ekkor viszont erkölcsvédelmi vagy milyen szempontból ki kellett farolni a témából, ürügy kéznél: ez a mozi nem erről szól. (Különben is, szabály, hogy ölni szabad, ölelni nem.) Azért érdekelt volna, mit tudnak dobni e témában odaát. Irigykedhettek volna az európai filmcsinálók.
A film ilyen-olyan gyengéiért kárpótol a slusszpoén, amit nem árulok el, csak ne menj ki a moziból a "vége" feliratnál: meglátod, megéri.
