Amikor 1935-ben bemutatták George Gershwin fő művét, a Porgy és Bess című operát, egyesek – félreértve a szerzői szándékot – sérelmezték a feketékkel szembeni előítéletek erősítését. Az afroamerikai közösséget bemutató alkotás középpontjában ugyanis egy kripli koldus és egy kábítószerfüggő nő különös szerelme áll. A feketék zenéjét hosszú évekig tanulmányozó Gershwintől viszont mi sem állt távolabb, mint hogy útjába álljon a színesbőrűek társadalmi elfogadásának. Az „I Got Plenty O’ Nuttin” kezdetű operaslágerrel vagy épp a könnyűzenei sikerekig menetelő „Summertime”-mal a szerző kifejezetten a széles közönség érdeklődésének homlokterébe helyezte az afroamerikai kultúrát. Az egyenlőségért folytatott harc közben a Porgy szövegírója, a zeneszerző öccse, Ira Gershwin talán túlzásba is eshetett, amikor a ’80-as években, halála előtt bevezette az „all-black cast”-ot, vagyis hogy csak született fekete énekesek adhassák elő az operát.
A Magyar Állami Operaház a kitétel bevezetése előtt, 1970-ben saját művészeivel bemutatta Gershwin darabját, a címszerepekben Radnai Györggyel, Begányi Ferenccel, Házy Erzsébettel és Andor Évával. A Mikó András rendezte produkció bő tíz évvel később még egy felújítást is megért, olyan neves énekesekkel, mint Sólyom-Nagy Sándor és Kukely Júlia. Az elmúlt 35 évben azonban sem az Opera, sem más társulat nem játszhatta a Porgy és Besst, ha nem felelt meg az előírásoknak. Ezt a jeget töri meg idei évadában a Magyar Állami Operaház, amikor kiváló magyar énekeseivel adja elő Gershwin remekművét.
A produkciót Almási-Tóth András rendezi, akinek véleménye szerint az „all-black cast” inkább kárára vált a darabnak, hiszen a megszorítás miatt alig került színre, s így kiesett az operavilág körforgásából. „Míg a előadói, színpadra viteli megoldások mára megújultak – hiszen máshogy játsszuk, énekeljük és szcenírozzuk Puccinit, mint 50 évvel ezelőtt –, ez az opera mindebből kimaradt, és nagyon steril a megvalósítása: csakis a Catfish Row-n és a ’30-as években játszódhatott, amitől átszövi egyfajta meseszerűség, és kiveszett belőle a valódi élet” – véli a rendező, aki újrafelfedezésként éli meg a művel való munkát, és merőben más környezetbe helyezi Porgyt és Besst. „Egy kényszerből kialakult helyen játszódik, ahol természeti katasztrófa vagy politikai üldöztetés következtében otthonukat vesztett emberek laknak. Ehhez az ideiglenes élettérhez nincs sok kötődésük, elvágyódnak onnan az ígéret földjére…” Az operában jelentős szerepet kap a kórus, olyannyira, hogy Almási-Tóth egyfajta oratóriumi értelmezését is érvényesnek tartja a néhány szólistával és énekkarral elmesélt történetnek. Ezt az elképzelést erősíti az emberi létezés, hontalanság, otthon és a boldogság keresésének témáját boncolgató szüzsé is.