Eredetileg fekete-fehér film lett volna, Leslie Nielsen helyett Bill Murray, Chevy Chase és Sigourney Weaver főszereplésével.
Bár majd csak július 2-án lesz 40 éves az Airplane!, a filmet rendező testvérpár, David Zucker és Jerry Zucker, valamit a társrendező Jim Abrahams és az egyik főszereplő, Robert Hays a jubileum előtt egy hónappal is nagy élvezettel meséltek régi kulisszatitkokat a The Guardian magazinnak.
1. Az elején senki senki sem hitt a film sikerében. A hollywoodi stúdiófőnökök egyszerűen nem értették a forgatókönyv elolvasása után, mi olyan vicces egy repülőgép fedélzetén játszódó gegsorozatban. Egyes egyedül a Paramount stúdió főnöke, Michael Eisner látott fantáziát a dologban.
2. Ha két hét alatt nincs semmi szórakoztató eredmény, mindenki ki van rúgva! Amikor a két Zucker és Abrahams közölték a Paramounttal, hogy márpedig ők maguk akarják megrendezni a filmet a saját forgatókönyvükből, a stúdió a nyakukba ültette producernek Howard W. Koch-ot, hogy zavarja szét a stábot és rúgjon ki mindenkit, ha két hét alatt nem tudnak semmi értékelhetőt felmutatni. Végül összesen hét hétig tartott a forgatás, egy igen szűkös, 3,5 millió dolláros költségvetésből – a film 1980-ban 158 millió dollárt kaszált.
3. A Paramount azt akarta, hogy Bill Murray vagy Chevy Chase legyenek a főszereplők. Ők viszont a rendezők szerint vérbeli komikusokként nem tudták volna fapofával előadni a blőd marhaságokat, mert belevitték volna az egyéniségüket. Zuckerék Vincent Price-nak szánták a doktor szerepét, de nem vállalta. Végül Leslie Nielsen kapta meg, aki ekkoriban még egyáltalán nem volt az a két lábon járó viccgyár, akinek manapság ismeri a közönség, hiszen még évekkel a Csupasz pisztoly-filmek előtt járunk.
4. Sigourney Weaver lett volna Elaine, a légiutaskísérő. Aztán úgy volt, hogy Shelley Long lesz, de egyikük sem volt elég jó a meghallgatáson a rendezőknek, így a szerepet végül Julie Hagerty kapta meg.
5. A rendezők azt mondták a színészeknek, vegyék halálosan komolyan a filmet. Vagyis csináljanak végig úgy, mintha ez tényleg egy valódi, izzasztóan izgalmas, feszült repülőgépes katasztrófafilm lenne, mert akkor annál nagyobbat ütnek a poénok. Emellett a nézőt is érdekelni fogja, sikerül-e épségben leszállnia a gépnek, megmenekül-e a végén Ted és Elaine.
6. Ez Seth MacFarlane és Judd Apatow kedvenc filmje. Saját bevallásuk szerint emiatt lettek ők maguk is vígjátékrendezők. De az Airplane! nemcsak rájuk, hanem a Farrelly fivérekre is nagy hatással volt, akik utána olyan vígjátékokat forgattak, mint a Dumb és Dumber vagy az Én és én meg az Irén.
7. A film bevallottan az 1957-es Zero Hour! paródiája. Olyannyira, hogy konkrét jeleneteket is átvettek belőle. Sőt, Zuckerék eredetileg szintén fekete-fehérben akarták leforgatni a filmet egy díszletrepülőn, ám a Paramount főnöke, Michael Eisner azt tanácsolta nekik, hogy forogjon a film színesben és egy igazi repülőgép fedélzetén, mert akkor a nézők számára is hitelesebb lesz a végeredmény.
8. Robert Hays pont egy repülőgépen ülve olvasta a forgatókönyvet, és pukkadozott a röhögéstől. Olyan hangosan nevetett, hogy a légiutaskísérő is odament megnézni, mi ennyire vicces. Aztán amikor a stewardess is beleolvasott a forgatókönyvbe, és elkezdett kuncogni, a veterán vadászgéppilótát alakító Hays már tudta, hogy ez egy jó előjel, és közönségsiker lesz a film, amihez főszereplőnek szerződött.
9. Hays maga írta meg néhány mondatát. A színész saját bevallása szerint halálra rémült, amikor a rendezők váratlanul közölték vele, hogy holnap akkor felveszik azt a jelenetet, amelyikben halálra untat egy japán tábornokot – csak hát mivel ez a rész nincs benne a forgatókönyvben, neki kéne megírni a dialógust! De megnyugtatták, hogy nem baj, ha nem vicces, bármi jó lesz, hiszen pont ez a poén lényege.
10. Folyton dőlt a röhögéstől az egész stáb. Hays visszaemlékezése szerint főleg Leslie Nielsen mellett volt csupa móka és kacagás a munka – főleg amikor az ősz sztár suttyomban bevitt a forgatásra egy kis berregő ketyerét, ami szellentéshangot produkált, és azt nyomogatta folyton a fapofával előadott mondatai közben (sőt, néha akkor is nyomkodta, amikor más forgatott, ő meg csak „véletlenül” arra lődörgött). Hays szerint a munkája legnehezebb része egyértelműen az volt, hogy ne nevesse el magát a Nielsennel közös jeleneteiben, mert akkor az egészet újra kellett venni.
