10 film, amely a főhős halálával indul

Nincs is ennél jobb módszer a néző figyelmének felkeltésére, a sokkolására vagy a csőbe húzására.

Ahogy azt Baz Luhrmann Elvis-filmje is bizonyította, néha a legjobb módszer egy karakter történetének elmesélésére, ha a szerencsétlen végkifejlettel indítunk, majd elmeséljük, hogy mi vezetett el addig a pontig. Nem ez a legkonvencionálisabb történetmesélési módszer, de gyakoribb, mint gondolnánk, sőt, a filmtörténet jó néhány klasszikusa használta ezt a motívumot rendkívül ügyesen.

Aranyhaj és a nagy gubanc (2010)

 

 

A Disney Grimm mese-adaptációja azzal indít, hogy "ez a történet arról szól, hogyan haltam meg". A nézőnek ekkor még fogalma sem lehet róla, hogy a narrációt biztosító Flynn valóban meghal a történet fő cselekményszálában, mielőtt Aranyhaj feltámasztja. Az alkotók dicséretére legyen mondva, ez egy elég kreatív csavar egy hercegnős filmtől.

Ha szigorúan vesszük, akkor ez az eset persze kakukktojás, de van némi igazságtartalma az állításnak, hiszen a herceg technikailag halott a film kezdetekor.

Deadpool 2. (2018)

 

Forrás: Fórum Hungary


Tény: lehetetlen megölni Deadpoolt anélkül, hogy utána ne „kapná össze” magát valahogy. Mivel azonban szó szerint felgyújtja a lakását és önmagát egy látványos robbanásban, hogy szimbolizálja a halálát/újjászületését, ez valóban méltó húzás a szociopata szuperhőstől. Végül is pont ez a fajta humor az, ami miatt a közönség képtelen megunni Deadpoolt.

Valójában nem is ez az első alkalom, hogy Deadpool meghalt a saját filmje elején. Sőt az az érv is felhozható, hogy a mutációja miatt a halál és a megfiatalodás örökös állapotában van, amivel persze nem mondtunk sokat, mert neki szó szerint ez a szuperereje.

Más világ (2001)

 

Forrás: Budapest Film

 

Alejandro Amenábar 2001-es rendezése a kísértetházas műfajt állította a feje tetejére. Mint sok más hasonló zsánerű film, ez is a főszereplők rejtélyes halálával kezdődik, és mindvégig homályban marad, hogy valójában mi is a sorsuk. Az élők és a holtak világa közötti határvonal zseniálisan elmosódik, hogy olyan rettegést és feszültséget keltsen, amely nehezen ereszti el a nézőt.

Hogy pontosan miből is áll a csavar a Nicole Kidman főszereplésével készült filmben, azt egy korábbi, spoileres cikkünkben árultuk el.

Ha eljön Joe Black (1998)

 

Kevesen tudják, de Martin Brest filmje a Halál vakációja című 1934-es film remake-je, bár a készítők szerint az eredeti csak „inspirálta” őket, a történet pedig egy „tágan vett újraértelmezés.”

Annak idején az összes mozinézőt sokkolta, hogy Brad Pitt karaktere már a legelején meghal egy brutális autóbalesetben. A szóban forgó képsorban nem finomkodtak az alkotók: a figyelmetlen férfit először egy furgon, majd egy taxi is elüti – szinte teniszlabdaként passzolgatják egymásnak a szerencsétlen testét.

Pitt persze nem tűnik el a filmből, testét maga a Halál használja avatárként, hogy személyesen kopoghasson be leendő áldozatához, a Sir Anthony Hopkins által alakított dúsgazdag, New York-i üzletemberhez.

Spawn - Az ivadék (1997)

 

Forrás: Viasat 3


Nagyon sok szuperhős egy hozzájuk közel álló személy halála miatt ragad köpenyt és maszkot, de van precedens arra is, amikor a saját haláluk szolgál eredettörténetként. Lásd például Al Simmons esetét, aki alkut köt az ördöggel, Malebolgiával, hogy megmentse a lelkét a kárhozattól, és az elpusztíthatatlan Spawnná váljon.

Bár a mai szuperhősfilmek mércéjével mérve kétségtelenül elavult, a Spawn egyfajta katalizátorként hatott a műfajra. A '90-es évek eme jellegzetes darabja nélkül ma talán az MCU sem lenne az, ami.

Robotzsaru (1987)

 

Forrás: Film+

 

Mind Paul Verhoeven 1987-es klasszikusában, mind a 2014-es remake-ben, Alex Murphy csak egyféleképpen válhat a disztópikus Detroit kibernetikus hősévé. Ha előtte levetkőzi halandó testét, és biomechanikai eszközökkel feltámasztják, hogy Robotzsaruvá alakítsák.

Az ultra-erőszakos eredetiben nem nagyon finomkodtak, amikor Murphy testének darabokra szedését kellett megmutatni, ami csak még lenyűgözőbbé tette a „feltámadását.”

A holló (1994)

 

Forrás: InterCom


Alex Proyas filmje adaptáció, a The Crow ugyanis eredetileg egy komor hangulatú, fekete-fehér képregénysorozat volt, melyet James O'Barr írt és rajzolt, hogy így próbálja meg feldolgozni a barátnője halálát, melyet egy ittas autóvezető okozott.

A sztori szerint minden évben egyszer, az ördög éjszakáján a holló kiválaszthat egy lelket azok közül, akik értelmetlen halált haltak, s így lehetőséget kapnak arra, hogy bosszút állva lelkük nyugalomra leljen. Ebben az esztendőben Eric Draven (Brandon Lee) kap lehetőséget. Eric visszatér, hogy bosszút álljon mindazokon, akik egy fél évvel korábban barátnőjét és őt lemészárolták.

És, ahogy arról talán már mindenki hallott, maga a forgatás is tragédiával végződött:  Bruce Lee fia, Brandon Lee egy nem megfelelően hatástalanított és megtöltött kellékpisztoly okozta balesetben hasi sérülést szenvedett, és később a kórházban elvérzett.

Elvis (2022)

 

Az életrajzi filmek kedvelt módszere, hogy a szereplő halálával nyitnak, majd egy teljes játékidőt felölelő flashbackben mesélik el, mi vezetett el addig a pontig. A Rock and Roll királyáról szóló Baz Luhrmann-produkció sem kivétel, sőt lényegében egy dupla karaktertanulmányt kapunk, és a másik főszereplő, Tom Parker ezredes, Elvis menedzsere is már a halál árnyékából emlékszik vissza a kapcsolatuk kezdetére.


Beetlejuice – Kísértethistória (1988)

 

 

Nem meglepő, hogy egy Tim Burton-produkció valakinek a halálával kezdődik, de mégis elég furcsa felütése egy vígjátéknak a két főszereplő kinyírása alig pár perc után. És nem is akárhogy harapnak fűbe: Barbara (Geena Davis) félrerántja a kormányt egy kutya miatt, és az autójuk beleszalad egy folyó felett álló ház falába. A peremen billegnek, és ellensúlyt csak maga a kutya jelent, aki viszont arrébb sétál, így belezuhannak a vízbe és megfulladnak.

Haláluk után a saját házukban találják magukat szellemként. Időszakos nyugalmukat megzavarja egy yuppie család beköltözése. Mivel Maitlandék túl kedvesek szellemnek, minden igyekezetük az új jövevények megrémítésére hiábavalónak bizonyul. Végül Beetlejuice-t (Michael Keaton) hívják segítségül, ám neki más tervei vannak.

Hatodik érzék (1999)

 

Forrás: InterCom

 

A hatéves Cole-t (Haley Joel Osment) rémálmok gyötrik, látja az elhunytakat. Malcolm Crowe (Bruce Willis) gyermekpszichológus próbálja megmenteni őt, de kétséges a siker, a halottak ugyanis egyre követelőzőbbek. Valamit akarnak a gyerektől.

A filmnek a szinopszisa alapján semmi keresnivalója nem lenne ebben az összeállításban, de a Más világhoz hasonlóan jön egy olyan bombasztikus csavar, amely utólag megváltoztat mindent. Kiderül, hogy Crowe valójában halott, a film nyitójelenetében vesztette életét a rablás során. Cole azért tud vele kommunikálni, mert ő látja a halottakat.

Mivel egyértelműen látjuk, hogy dr. Malcolmot a történet elején megtámadják, ezért amint bebizonyosodik, hogy Cole képességei valódiak, és nem hallucinációk, a szemfülesebb nézők akár rá is jöhetnek a csavarra. Ehhez képest a közönséget annak idején teljesen váratlanul érte ez a dramaturgiai húzás, ami mindenképpen Shyamalan tehetségét dicséri.

Via: Screenrant