Van köztük Oscar- és Golden Globe-díjas is, mégsem tudták meggyőzni a nézőket arról, hogy nem imposztorok.
Jó pár „minden idők legrosszabb színésze”-lista kering az interneten, mi most úgy döntöttünk, hogy négy IMDb-felhasználó listájából gyúrunk egyet. Arányosság helyett a szubjektivitás mellett döntöttünk, így például a többek listáján is szereplő Keanu Reevest kihagytuk, nem szeretnénk ugyanis, hogy a színész rajongói megrohamozzák a Port szerkesztőségét. Egy másik listán Matthew McConaughey kapta az aranyérmet, őt is kihagytuk, mert a lista még 2011-ben készült, azóta pedig bőven bizonyította már a képességeit a texasi színész – kapott például egy Oscart is.
Azzal nem lehet vádolni bennünket, hogy pozitív elfogultsággal viszonyulnánk a jade kőből készült vaginatojás leghíresebb gurujához (a színésznő az egyik leghírhedtebb hollywoodi vállalkozó, aki Goop nevű internetes áruházában ilyesfajta termékekkel házal), mert feltettük a túlértékelt színészekről szóló listánkra, és a „színészek, akiktől falra mászunk”-összeállításunkba is bekerült. Akkor ezt írtuk, és azóta is ezt gondoljuk:
„nem érdemelte meg az Oscart, amit a Szerelemes Shakespeare-ért kapott 1999-ben. És amellett, hogy az (ál)életrajzi filmben bájos volt ugyan, de nem kiemelkedő, minden bizonnyal ez indította el lefelé a lejtőn is. Azóta ugyanis a színésznő hihetetlenül nárcisztikus lett, és szerepeket is egyre rosszabbul választ (...)”
A svéd muszklimikulás nem egy buta ember, állítólag 140 körüli az IQ-ja és van egy vegyészdiplomája is. A színészmesterség alapjait is megtanulta szorgalmasan, és nem is kirívóan kínos, amit csinál, de nagyjából mindig ugyanazt a figurát hozza, úgyhogy amilyen szélesek a vállai, olyan vékony a repertoárja.
Egy időben minden pop-, rock vagy rapsztár be akarta bizonyítani magának, hogy Hollywoodban is megállá a helyét, volt, akinek sikerült is (lásd Will Smith vagy Mark Wahlberg esetét), másnak csak félig-meddig (Elvis Presley), és láthattunk jó pár látványos pofára esést is. Utóbbi táborba tartozott Madonna is, aki ugyan átvehette a legjobb színésznőnek járó Arany Glóbusz Díjat az Evita főszerepéért, de a nem-éneklős szerepeiben teljesen súlytalan volt.
Szegény Jaden komoly teherrel indult neki a színészi pályának, apja, Will árnyékából kellett volna kikeverednie, ami eddig nem nagyon sikerült neki. Igaz, nem is nagyon próbálkozott, hiszen együtt szerepeltek A boldogság nyomában-ban, és apja betolta a borzalmas A Föld utánba, és a semmilyen A karate kölyök remake-jébe is. A kis Smith-nek állítólag elég nagy arca van a magánéletben, és ez mintha a játékán is meglátszana, de még mindig csak 24 éves, van rá ideje, hogy bebizonyítsa, a saját jogán is a filmiparban van a helye.
6. Jean-Claude Van Damme
A belga erősembernél jobban senki nem tud a levegőben spárgázni és pörgőrúgni, a színészi képességei viszont erősen limitáltak. Ettől még egy időben ő volt az (akció)isten, de amíg a 80-as évek után Stallone vagy Schwarzenegger más műfajokban is tudott bizonyítani, Van Damme beleragadt a B-kategóriába. Vagyis tulajdonképpen maradt a saját szintjén.
Egy időben Megan Foxszé vol a „világ legjobb nője” nem hivatalos cím, de miután egy 2009-es interjújában Hitlerhez hasonlította a Transformers rendezőjét, Michael Bay-t a keménykezű rendezési stílusa miatt, kikerült a pixisből. Persze ha annyira sugárzóan tehetséges lett volna, mint amennyire szexi, vissza tudta volna küzdeni magát Hollywoodba, de színészként sajnos kevésnek bizonyult a tudása.
Az Alkonyat-filmek vérfarkasembere is azt hitte egy időben, hogy övé a világ, de amíg Kristen Stewart és Robert Pattinson az Alkonyat sikerét kihasználva komoly szerepeket vállaltak kisebb filmekben, és bebizonyították, hogy valójában bitang jó színészek, addig Lautnernek nem jött be a dolog: vagy a tehetsége, vagy a karizmája hiányzott hozzá, esetleg mindkettő, de hamar eltűnt a süllyesztőben. A Parkour életre-halálra főszerepével megpróbáltak akciósztárt faragni belőle, de utána már csak sorozatokban volt mellékszereplő.
Az ember, akinek akár orvosi papírja is lehetne arról, hogy csak egyetlen egy arckifejezést tud produkálni. A „színész”, aki manapság az orosz állami propaganda avatárjaként parádézik ma már önmaga kétlábon járó paródiája. Pedig a 90-es években kevés nála felkapottabb akciósztár volt, csak 90 és 95 közt olyan filmekben szerepelt, mint a Halálra jelölve, az Ölve vagy halva, a Törvényre törve, az Úszó erőd, Lángoló jég és a Száguldó erő. Váltani viszont nem tudott, ahhoz ugyanis kellett volna legalább valami minimális színészi rugalmasság, így maradt az alsópolcos VHS-szemetek birodalmában.
A szó szerint jó nevű, hivatásos celeb és valóságshow-sztár máig leghitelesebb produkcióját a házi videójában nyújtotta – apró szépséghiba, hogy a kiszivárgott szexvideó nem film, és nem is nyilvános fogyasztásra készült. Később aztán megpróbálkozott valódi filmekkel is, de gyorsan kiderült, hogy be vam oltva mindenféle színészi játék ellen.
Természetesen egy másodpercig sem lehetett kérdéses, hogy ezt a listát a legendás Tommy Wiseau-nak kell uralnia, aki akkora antitálentum, hogy arról még egy külön film is készült James Franco főszereplésével. Saját magnum opusa, a The Room, ahogy korábban írtuk, „nem pusztán egy rossz film - annyira szürreálisan borzalmas, hogy azt nem lehet simán elintézni azzal, hogy az író-rendező-főszereplő-producer-kutyafüle egyszerűen nem ért hozzá. A The Room a bűnrossznak egy egészen új dimenzióját nyitja meg, ahol a dramaturgiának köze nincs a megszokotthoz, a szövegek mindegyike természellenes, az alakítások zavarbaejtően rosszak, és végig csak vakarjuk a fejünket, hogy ez meg mi a fészkes fene?”
Wiseau persze nem bánkódik amiatt, hogy mindenki a filmjén és az alakításán röhög (szereti azt állítani, hogy szándékos paródia az egész), hanem élvezi a kultuszt, és próbálja maximálisan kihasználni a népszerűségét.
