Hét heroikus háborús halál a filmvásznon

A hősök életénél csak a haláluk emlékezetesebb.

A hősök halála mindig valami rendkívüli esemény a filmekben: a legtöbben úgy mennek el, ahogy éltek, és méltó módon zárják le a történetüket. Haláluk katartikus és egyenesen következik a karakter jelleméből: bátorság, önzetlenség és elkötelezettség – ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni ezeket a gyakran önfeláldozó, de korántsem cél nélküli halálokat. Következzen hét ilyen hősies halál a filmekből!

 

Figyelem, spoileres tartalom!

 

Spartacus (Spartacus, 1960)

Az igaz történeten alapuló filmben Kirk Douglas alakítja a trák rabszolgát, akiből gladiátor lesz, majd a gladiátorokból verbuvált hatalmas hadsereggel rabszolgalázadást vezet a Róma Birodalom ellen. Spartacus ugyan nem csatában hal meg, hanem elfogják és kivégzik, ám ez mit sem csorbít azon, hogy hősiesen távozik a világból. Sőt, az emberei is hősként tekintenek rá, és mindvégig kitartanak mellette: az egyik jelenetben kegyelmet ígérnek annak, aki azonosítja Spartacust, mire minden túlélő azt kiáltja: „Én vagyok Spartacus!” A rabszolgavezért végül keresztre feszítik, de öröksége tovább él, hiszen neve egyet jelent a Római Birodalom ellen fellépő rettegett lázadással. (A filmet amúgy Stanley Kubrick rendezte, bár a rendezői pozíció hányattatott sorsa miatt nem igazán látszik meg rajta, csak itt-ott fedezhető fel benne a kéznyoma: Spartacus halála szerintem pont ilyen.)

 

Elias őrmester (A szakasz, 1986)

Oliver Stone saját katonai élményeiből forgatta le A szakasz című filmet, melyben a vietnámi háború könyörtelenségét mutatja be az amerikai katonák szemszögéből. A több Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjjal jutalmazott film legfontosabb érdeme, hogy reálisan mutatja be a háború borzalmait. Az empatikus és szókimondó Elias őrmester (Willem Dafoe) halála A szakasz egyik legemlékezetesebb pillanata: az amerikai és a vietnámi katonák közti tűzharc közepette Eliast saját bajtársa lövi le aki attól fél, hogy az őrmester egy mészárlás miatt hadbíróság elé viteti , és halottnak hiszi. Csakhogy a sebesült Elias utolsó erejét összeszedve a társai nyomába ered, akik  helikopterről nézik végig, ahogy esélytelenül menekül. Számtalan lövést kap, de mindig megpróbál újra és újra talpra állni, míg végül ikonikus módon hal meg, kezét az ég felé emelve: ez látható a film híres plakátján is.

 

William Wallace (A rettenthetetlen, 1995)

Arról, hogy a Mel Gibson főszereplésével és rendezésében készült, igaz történeten alapuló A rettenthetetlen számtalan ponton beáldozza a történelmi hűséget a dramaturgiáért, már korábban írtunk. Ettől függetlenül a film bővelkedik érzelemdús alakításokban, az egyik legmegrázóbb része pedig az, amikor William Wallace-t kivégzik. Wallace az első skót függetlenségi háborút vezette I. Edward angol király ellen a 13. században, ám Spartacus lázadásához hasonlóan őket is leverik, és a vezetőre szörnyű halál vár. Wallace nyilvános kivégzése megdöbbentően kegyetlen, ám az, hogy a férfi a kínok közt is végig kitart az ügy mellett, heroikus pillanattá emeli a halálát.

 

John Miller parancsnok (Ryan közlegény megmentése, 1998)

Steven Spielberg háborús filmjéből valószínűleg mindenkinek a nyitóképsor, a normandiai partraszállás marad meg elsőként, hiszen kíméletlenül megmutatja a háború brutalitását és káoszát. Ez a Ryan közlegény megmentésének legszuggesztívebb része, de csendesebb, drámai pillanatokban is bővelkedik a film. Ilyen például a Tom Hanks által alakított John Miller parancsnok halála: a realisztikus jelenet tökéletesen megmutatja, hogy a háborúban senkinek nincs szuperképessége, és még a legbátrabbak is eleshetnek a csatatéren. De azt is látjuk, hogy a legbátrabbak addig küzdenek, amíg van bennük szufla – így tesz Miller parancsnok is, aki a bajtársai szeme láttára vérzik el, és így búcsúzik Ryantől (Matt Damon):

„James, legyen méltó erre!”

 

Boromir (A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége, 2001)

Ma már aligha lepődnek meg a nézők azon, ha egy Sean Bean által alakított karakter a történet elején meghal. Nincs ez másként A Gyűrűk Ura-trilógiában sem, ahol az általa megformált Boromir már első filmben elhalálozik. A karakter nem volt végig hibátlan, sőt, igazából az elején kifejezetten ellenszenves volt, ám ettől csak még jelentősebb lesz a halála, ami maga a heroikus önfeláldozás. Kezdetben még az Egy Gyűrű kísértésének is majdnem enged, de az ő történetszála addig tart ebben az epikus sztoriban, hogy feláldozza magát Trufáért (Dominic Monaghan) és Pippinért (Billy Boyd). De nemcsak emiatt lesz hősies ez a halál, hanem azért is, mert az utolsó pillanatig küzd, és jó pár nyílvessző kell, hogy végül földre hulljon.

 

Katsumoto (Az utolsó szamuráj, 2003)

Még egy film, ami lázadókról szól: Nathan Algrent (Tom Cruise) azzal bízzák meg, hogy képezze ki a japán császári hadsereget, aminek célja, hogy leverjék a szamurájok lázadását. Csakhogy Algren fogságba esik, és kezdi megérteni, miért is harcolnak a szamurájok. Katsumoto (Ken Watanabe) egy kivételes kardforgató: a becsület, a hűség és az elkötelezettség megtestesítője. Miközben lőfegyverrel mészárolják az embereit, Katsumoto maga is áldozatul esik: a kardjába kapaszkodva, Algren karjai közt hal meg, és még a császári katonák is meggyászolják.

 

Leónidasz (300, 2007)

Történelem- és irodalomóráról („Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”) is tudjuk, hogy a Thermopülai-szorosban vívott csata a spártai sereg halálával végződött: királyuk, Leónidasz is ott hunyt el. Frank Miller képregénye alapján Zack Snyder forgatott grandiózus filmet a csatáról, amiben igazából minden a heroikus látványnak lett alárendelve. Épp Leónidasz halála ne lenne hősies? De bizony az: CGI-jal jócskán megtámogatott, stilizált jelenet ez, de nagyon működik. A spártaiak még a túlerőt látva sem volt hajlandóak visszavonulni, inkább az utolsó leheletükig harcoltak, amit tökéletesen jelképez királyuk halála, aki a testét átszúró rengeteg nyílvessző ellenére is még mindig talpon van, és végül állva is hal meg.

 

(via Movieweb)