Ha egy animációs filmben úgy kelnek életre a tárgyak, hogy szinte már családtagnak tekinted őket, majdnem biztos lehetsz benne, hogy Pixar-alkotást nézel. Ha mindehhez olyan jelenetek társulnak, melyek az elvesztett gyerekkorral, vagy az elfeledett boldogsággal szembesítik a felnőtteket, akkor már egészen biztos, hogy a Pixar Animation Studios filmjével van dolgod. Következzen nyolc olyan Pixar-pillanat, ami felszakítja a szívburkot, beindítja a könnycsatornákat, és örökre a lelkünkbe ragad.

Jessie múltja (Toy Story 2., 1999)

A Toy Story négy része telis-tele van megható és szomorú pillanattal, nem véletlenül szerepel a franchise majd még egyszer a listánkon. A filmek nagyban támaszkodnak arra, miként viszonyultunk gyerekkorunkban a kedvenc játékainkhoz, majd hogyan múlt el ez a rajongás. A második rész egyik legszívfacsaróbb jelentében a farmerlány baba, Jessie háttérsztoriját ismerhetjük meg. Ez a montázs tulajdonképpen három percben összefoglalja azt, ahogy egy rajongásig kedvelt játékról megfeledkezik kamaszodó tulajdonosa. Majd, miután Jessie hosszú időt töltött az ágy alatt, mikor megtalálják, feltámad benne a remény, ám csak azért viszik el ismét kocsikázni, hogy kihajítsák.

A barrakuda-támadás (Némó nyomában, 2003)

A Némó nyomában alapvetően egy vidám mese, ám az első jelenet még nem ezt sejteti. Marlin és szerelme, Coral, a két bohóchal, épp várják, hogy a korallok közt kikeljenek az ikráik, mikor egy barrakuda rájuk támad, és véget vet a családi idillnek. A ragadozó mindenkit megöl, kivéve Marlint, és egyetlen kis sérült ikrát, amiből kikel történetünk hőse, aki a Némó nevet kapja, mivel ez a név volt Coral kedvence. Ez a jelenet egyszerre mutatja be az óceánok kegyetlen világát, és azt, hogy miért olyan fontos Némó: hiszen ő maradt csak Marlinnak.

WALL-E elveszti a személyiségét (WALL-E, 2008)

Talán minden idők legbátrabb Pixar-animációja ez a film, melynek főhőse egy szemétfeldolgozó robot a posztapokaliptikus Földön. Az emberi nyelvet nem beszélő gép viszont képes emberi érzelmekre, így természetesen szerelembe is esik, és meghitt pillanatokat élnek át Eve-el, egy másik robottal. A sztori számtalan könnyfacsaró pillanata közül talán azt érdemes kiemelni, mikor WALL-E-t megtámadja egy gonosz robotkomputer, és a kis masina elveszti a személyiségét. Eve mindent megtesz, hogy visszahozza szerelme memóriáját, még a kedvenc dalát is eldúdolja neki a Hello, Dolly!-ból. Bár az egész jelenet nem túl hosszú, így hamar kiderül, hogy WALL-E nem semmisült meg, de ez alatt a pár pillanat alatt elejtünk jó néhány könnycseppet.

Egy boldog házasság (Fel!, 2009)

A Fel! nyitómontázsával a Pixar felnőttek millióit ríkatta meg a moziban, pedig még el sem indult a sztori.

A trükk az, hogy a szkeccs egy egész élet érzelmi hullámvasútján visz végig négy és fél percben, és egy olyan szeretetteljes házasságot mutat be minden szó nélkül, ami kifejezetten irigylésre méltó.

Pedig Ellie és Carl közös élete tele van nehézségekkel: fel kell újítani a házat, amit vettek; szeretnének egy kisbabát, de nem lehet gyermekük, és sosem jutnak el a vágyott utazásra, mert a félretett pénzt mindig valami hétköznapi dolog emészti fel. Aztán, ahogy sajnos lenni szokott, egyikük meghal, és a másik egyedül marad. A jó hír, hogy itt kezdődik a történet.

még egy kis könny

Elő a zsepikkel, megérkezett az új Pixar-mozi!

A négy őselem érzelmi életét bemutató Elemi a csúcsra járatja a neves animációs stúdió antropomorfizáló hajlamát. Kritika.

Tovább

Búcsú Andytől (Toy Story 3., 2010)

Én szóltam, hogy még egyszer elő fognak kerülni a gyerekkori játékok. A Toy Story harmadik része tökéletes lezárása a trilógiának (ami végül tetralógiává bővült), hiszen ebben érzékeny búcsút veszünk attól a rengeteg játéktól, amikkel mi is összebarátkoztunk a kalandok során. Andy felnőtt, már igazából nem is játszik velük, így eljött a pillanat, hogy továbbajándékozza őket. Ám Woodytól, a serifftől nem szívesen válik meg, hiszen ő volt a legjobb barátja. Végül nehéz döntést hoz: tőle is búcsút vesz, és bár a szív megszakad, de azt is be kell látni, hogy az ember kénytelen továbblépni. Ha mindez nem volna elég kemény, még bedobnak egy „Viszlát, partner!” mondatot is.

Bing Bong halála (Agymanók, 2015)

Zseniális húzás a Pixartól, hogy még egy mellékszereplővel is meg tudnak ríkatni. A nagyrészt a tinédzser Riley fejében játszódó történet egy pontján megjelenik a gyerekkori képzelt barát, Bing Bong, aki elsőre egy egyszer használatos poénnak tűnik. Nagyságát végül az adja, hogy jóval több lesz ennél. A felnőtt nézők valószínűleg sejtették, hogy mi fog történni, mikor Bing Bong segít Derűnek kiszabadulni a Feledés Gödréből. A rózsaszín, elefántszerű lény tehernek bizonyul az összetákolt rakétán, így leveti róla magát, hogy Derű megmeneküljön. Bing Bong lassan elhalványul a Feledés Gödrében, és arra a sorsra jut, mint a legtöbb képzelt barát.

Emlékezz rám! (Coco, 2017)

Az animációs film, ami teljes egészében a halálról és az emlékezésről szól. Mi lehet ennél szívszorítóbb? Az a dal, ami már a fim elején felcsendül, de igazi jelentőséget csak a végén kap. Az Emlékezz rám ugyanis, mint kiderül, Coco édesapjának, Hectornak a szerzeménye, és ezzel akart bocsánatot kérni tőle, hogy a zenészi hivatást választotta, és nem maradt vele. A dalt a történet végén a család feltörekvő gitárosa, Miguel adja elő a dédnagymamájának azzal a hátsó szándékkal, hogy ezzel felélessze benne Hector emlékét. Coco végül emlékezni kezd, és együtt éneklik a dalt, és akire emlékeznek, az sosem hal meg, így Hector lelke örökre a családjával maradhat.

Búcsú egy édesapától (Előre, 2020)

A Pixar mindig is jól értett ahhoz, hogy olyan traumára tapintson rá, ami sokakat érint. Az Előre nem lett olyan sikeres, mint az eddig emlegetett filmek, viszont egy nagyon fontos témával foglalkozik: milyen érzés apa nélkül felnőni. A sztori egy varázsvilágban játszódik, így egy napra sikerül visszahozni az elf bratyók édesapját, de ahogy az várható, hamar eljön a búcsú pillanata. A Pixarnak sikerül duplán is megfacsarni a szívünket, hiszen a kaland végén a testvéreknek lehetőségük van arra, hogy beszéljenek a testet öltött édesapjukkal, ám csak egyikük teheti ezt meg, így az önzetlenség és a búcsú egyszerre támadja meg a lelkünket. Aztán még egy utolsó löketet kapunk, amikor kiderül, hogy a kistesó számára mindig is a bátyja volt az igazi apafigura.

(via Screen Crush, Screen Rant, Collider, Movieweb)