Minden idők leggázabb jelenetei

Mikor ezeket néztük, olyan szintű szekunder szégyent éreztünk, hogy legszívesebben kirohantunk volna a moziból.

Álom luxuskivitelben: egy kis rasszizmus jöhet?

Ennek az 1961-es klasszikusnak szinte minden egyes eleme a helyén van, egyet kivéve: a jó öreg hollywoodi rasszizmus iskolapéldáját nyújtó háziúrkaraktert. Habár akkoriban a blackface sajnos még egészen természetes volt a forgatásokon, nem csak mai szemmel nézve kínos figyelni, ahogy Mickey Rooney, egy tősgyökeres fehér amerikai próbál kínlódva japánnak látszani. De ha az ázsiai amerikaiak érzéseivel nem is törődtek az alkotók, akkor is hihetetlen naivitásról tesz tanúbizonyságot, hogy azt gondolták:

ha Rooney berak egy nyúlfogakat imitáló protézist a szájába, résnyire húzza a szemét, szódásüveg vastagságú szemüveget visel és olyan akcentussal beszél,

ami még a II. világháborús japánellenes propagandafilmekben is ízléstelennek számított volna, bárki elhiszi róla, hogy távol-keleti.

 

Mickey Rooney figurája az egyik

Még 7 idegesítő karakter a filmtörténelemből

Jöhet még hét filmes figura, akiket az alkotók egyáltalán nem szántak gonosznak, ellenszenvesnek, irritálónak vagy gyűlöletesnek, a nézők legszívesebben mégis pofán vágnák őket?

Tovább

 

A nő: Theodore és Samantha bizarr szexjelenete

Spike Jonze 2013-as rendhagyó szerelmes filmje ember és technológia kapcsolatát vizsgálja, és eleve egy kicsit kényelmetlenül messzire ment a témában, miután a sztori szerint a Joaquin Phoenix által alakított magányos főhős beleszeret a számítógépére letöltött új operációs rendszerbe, aki Scarlett Johansson hangján beszél hozzá. A legkínosabb pillanat akkor érkezik el, amikor a két fél érzelmei fizikai síkra terelődnek, és egy intim hangulatú beszélgetés konkrét ágyjelenetté válik, amelynek a végén nemcsak a férfi, de a gép is elélvez.

Még úgy is garantáltak a kínos percek, hogy a tetőpontot már nem kell látnunk, csak hallgatnunk.


Kőkemény család: homofób karácsonyi vacsora

Ennek a 2005-ös karácsonyi romkomnak a sztorija szerint a Stone család egy emberként rühelli a rajongott fiú, Everett új barátnőjét, Meredith-t, akit a látogatás napjai alatt igyekeznek kiszekálni a családból. A Sarah Jessica Parker által alakított nő azonban felveszi a kesztyűt, és elhívja a húgát, hogy segítsen neki visszaverni a támadásokat. Amikor a karácsonyi vacsora során Julie feltesz egy ártalmatlan kérdést a szintén a Stone családhoz tartozó, gyerekre vágyakozó meleg párnak, Meredith igen jó érzékkel úgy kapcsolódik be a beszélgetésbe, hogy kifejti abbéli, tudományos szempontból erősen vitatható nézeteit, hogy

van rá esély, hogy ha melegek nevelik fel a gyereket, ő is bebu*ul.

Gáz!


Pókember 3.: az emós Peter Parker látogatása a jazzklubban

Valószínűleg nincs olyan néző, aki ne érezte volna kellemetlenül magát ennek az amúgy sem túl jól sikerült 2007-es folytatásnak hírhedt jazzklubjelenete alatt, amikor is

a rejtélyes fekete anyagtól egyszerre emóssá és gonosszá alakuló főhős

új csajával szándékosan arra a helyre megy mulatni, ahol régi barátnője, Mary Jane Watson dolgozik, hogy bebizonyítsa neki, hogy ő máris továbblépett – ezzel rendkívül megalázó helyzetbe hozva mindkét lányt egyszerre. De nem is ez a leginkább zavarba ejtő a jelenetben, hanem az a műmájer menőzés, amit a karakter előad, a virtuóz zongorázástól kezdve a kúl (és szemmel láthatóan trükkel megvalósított) táncmozdulatokon át a tettetett nemtörődöm lazaságig.


Bárbarátok: a világ legkínosabb egyoldalú telefonbeszélgetése

Doug Liman korai és egyáltalán nem rossz párkapcsolati dramedyjének legpokolibb jelenete az a 3 perc, amelyben a Jon Favreau által alakított Mike felhív telefonon egy lányt, akivel nemrég találkozott, és aki a jelek szerint nincs otthon. A srác pedig onnan, hogy megpróbálja meghagyni az illető üzenetrögzítőjén a telefonszámát, eljut egészen odáig, hogy a világ legkínosabb magyarázkodása közepette inkább rövidre is zárja a még nem is létező kapcsolatot. Mindez 180 másodperc színtiszta agónia, vagy hat újrahíváson keresztül,

amit azért is olyan ambivalens figyelni, mert közben lélektanilag pontosan tudjuk, miért kergeti bele magát a figura ebbe a cringe spirálba.


Alice Csodaországban: Johnny Depp tánca

Tim Burton eleve problémás Alice Csodaországban-adaptációjának egyik mélypontja, amikor a Johnny Depp által alakított Bolond Kalapos örömtáncot lejt, miután legyőzik a gonosz Szív Királynőt. Az anakronisztikus funky zenére előadott, VFX-szel felturbózott táncmozdulatok és fejrázások valami olyan hihetetlenül bénán festenek, hogy igazi rémálom az a mindössze 20 másodperc, amíg néznünk kell. A rövidke jelenet még a film szándékolt furaságából is csúnyán kilóg,

és jól illusztrálja mind Burton, mind Depp izzadságszagú erőlködését a túlhajtott különcködés terén.


Jurassic Park 3.: a beszélő raptor

Az eredeti dinós trilógia zárórészében a Sam Neill által alakított dr. Alan Grant keveredik ismét slamasztikába, amikor egy gazdag kalandor és felesége felkéri, hogy kísérje el őket a második film genetikus tenyésztelepének otthont adó szigetre egy repülős körútra – ami természetesen azonnal tragikus fordulatot vesz, amint hőseink leszállnak a géppel. A Joe Johnston által rendezett folytatás színvonala ugyan nem éri el az első Jurassic Parkét, de attól még korrekt és szórakoztató dinoszauruszos kaland

– van azonban sajnos egy bizarr mozzanata,

ami elcsúfítja kicsit az összképet: amikor a repülőgépen elszunnyadó Grantet elkezdi a keresztnevén szólongatni egy beszélő velociraptor. Szerencsére azonnal kiderül, hogy csak egy rossz álomról van szó, de az egész jelenet annyira idétlen, hogy alaposan belerondít a moziélménybe.

 

Ez is érdekelhet

Még 6 csapnivaló jelenet, ami majdnem hazavágott egy jó filmet

A nagy sikerre való tekintettel legutóbbi gyűjtésünkhöz képest további példákat kerestünk arra, amikor még egy-egy kiváló alkotásba is belerondít pár hamis hang – azaz egy rosszul sikerült képsor. VIGYÁZAT, SPOILERHEGYEK!

Tovább

 

Szellemirtók: random szellemszex

Sajnos a legjobban sikerült és legnépszerűbb Ghostbusters-moziról sem mondható el, hogy makulátlan lenne, hiszen az ikonikus főcímdalt, a Habcsókembert és egyéb emlékezetes jeleneteket felvonultató filmbe bekerült egy olyan arcpirító szekvencia, ami kellemetlenül kilóg ebből az amúgy családbarát alkotásból. Arra a részre gondolunk, amikor a Dan Aykroyd által alakított Ray Stantzot orálisan kényezteti egy szellemasszony, ami annyira váratlan, előzmény és következmény nélküli, hogy érthetetlen, hogy miért nem végezte a vágószoba padlóján.

Annál is inkább, mivel a szóban forgó momentum eredetileg egy olyan nagyobb cselekményív része volt, ami végül kikerült a film végső verziójából, így nyugodt szívvel kivághatták volna ezt a jelenetet is.


(via ScreenRant)