Rita Hayworth

A Margarita Carmen Cansino néven született Rita édesapja spanyol származású táncos volt, anyja pedig revütáncosnő. A kislány 10 évesen már professzionálisan táncolt, 14 éves korára apjával éjszakai klubokban lépett fel, ahol Ritát az édesapja a feleségeként mutatta be, és megtanította arra is, hogyan vesse be bájait. Ami a színpadon történt, sejtette, mi zajlik a színfalak mögött: a lány gyermekkora óta rendszeres nemi erőszak és bántalmazás áldozata volt. Rita édesanyja úgy próbálta megvédeni őt, hogy éjszaka egy ágyba feküdt a lányával, de az apja mindig megtalálta a módját, hogy megkapja, amit akar.

A 18 éves Margarita a menekülésként ment feleségül a 41 éves Eddie Judsonhoz, aki „átfazonírozta” őt. Elektrolízis és hajfestés következett, valamint új, angolszász név: Rita Hayworth. Eddie amolyan managerként viselkedett, és időnként „kölcsönadta” a feleségét olyan férfiaknak, akik előmozdíthatták a karrierjét. Nem csak mindenben irányította a feleségét, de bántalmazta is, és azzal fenyegette, hogy leönti lúggal, ha elhagyja őt, mégis sikerült megszöknie tőle, bár minden pénze a férfinél maradt. Második házassága Orson Wellessel is rosszul végződött, aki rendszeresen csalta. Összesen ötször ment férjhez, de minden házassága kudarcot vallott, két lányát mások nevelték fel.

Sophia Loren

Sophia Loren egy, a legszegényebbek számára jótékonyságból működtetett szülészeten látta meg a napvilágot Rómában – még Sofia Villani Scicolone néven -, de a Nápoly melletti Pozzuoliban nőtt fel, amit egykor „Olaszország legmocskosabb városának” neveztek. Anyja és apja két gyerek után soha nem házasodtak össze, ami botrányos volt a katolikus Olaszországban, ahogy az is, hogy az apa egy nap szó nélkül lelépett, ezért a kislányt egész gyerekkorában fattyúnak csúfolták. Sophia anyjának ezért is kellett a nagyszülőkhöz költöznie, ahol a lakás annyira zsúfolt volt, hogy a kislánynak nyolc másik emberrel kellett osztozkodnia a hálószobán. A lány a további nélkülözéseket hozó háború alatt annyira alultáplált volt, hogy „Fogpiszkáló”-nak csúfolták, és rendkívül megviselte, amikor tanúja volt, ahogy a visszavonuló német csapatok vérfürdőt rendeznek a városban.

Sophia 14 évesen kezdett azzá a nővé válni, amilyenként megismerte a világ: „Mintha kipattantam volna egy tojásból és megszülettem volna” – ahogy ő emlékszik. Amikor édesanyja benevezte őt egy szépségversenyre, a családnak nem volt elég pénze új ruhákra, így a nagymamája rózsaszín függönyét használták fel. Bár nem ő nyert, Sophia képe megjelent az újságokban, ami beindította a karrierjét, és onnantól kezdve ő lett „a család feje”. Még Amerikát is meghódította, amikor a legjobb női főszereplő Oscar-díját is elnyerte Egy asszony meg a lánya (1962) című drámával - nem volt annyi önbizalma, hogy elmenjen a gálára - és a küzdelem kezdeti évei vele maradtak. Azt mondta: „Az életem nem egy tündérmese, és még mindig fájdalmas beszélni róla.”

Natalie Wood

Natalie Wood születési neve Natalia Zakharenko volt. Anyja, Maria kétségbeesetten szerette volna, hogy a lányából sztár legyen. „Isten teremtette, de én találtam ki” – emlegette gyakran az asszony, aki tényleg sztárt csinált gyerekéből, de milyen áron?! Amikor Natalie ötéves volt, anyja egy kis szerepet szerzett neki a Happy Land című filmben, majd újabb filmek jöttek, és Natalie tehetségének és professzionalizmusának köszönhetően hamar jól ismert gyerekszínésszé vált. Maria természetesen mindig a színfalak mögött volt, egyszer például széttépett egy pillangót, hogy a lánya egészen biztosan sírni tudjon a jelenetben. Ahogy Natalie nőtt, anyja különféle módszereket használt, hogy a rivaldafényben tartsa, összehozta a 15 éves lányát a 38 éves Frank Sinatrával, majd 17 évesen a 43 éves Nicholas Ray lett a barátja. Maria machinációi ismét beváltak: Ray rendezte a Haragban a világgalt (1955), amelyben Natalie már komoly fiatal színésznőként mutathatta meg magát.

Egy másik találkozás egy idősebb és befolyásos színésszel aztán brutális nemi erőszakkal végződött – az illető számos visszaemlékezés szerint Kirk Douglas volt. Natalie kénytelen volt anyjának elmondani, mi történt vele, amikor orvoshoz kellett fordulnia a sérüléseiből eredő erős vérzés és fájdalom miatt, de Mária rideg maradt, megparancsolta, hogy hallgasson. Natalie alkoholizmustól szenvedett, 1966-ban öngyilkosságot kísérelt meg, utána évekig járt naponta pszichoanalízisre. Miután anya lett, félretette Hollywoodot, hogy felnevelje két lányát. Titokzatos, 1981-ben bekövetkezett halálával a mai napig foglalkozik a sajtó. 

Veronica Lake

Veronica Lake az 1940-es években még a filmipar istennője volt, 1962-ben pedig egy New York-i koktélbárban dolgozott - borravalóért. Amikor 1973-ban májgyulladásban és veseelégtelenségben meghalt, egy barátjának kellett fizetnie a temetést. A New York állambeli Brooklynban született Constance Ocklemannak már nagyon korán mentális problémái voltak. Kirúgták egy lányos katolikus bentlakásos iskolából, mert még a legalapvetőbb szabályokat sem volt hajlandó betartani. A mentális zavarok furcsa beszédmintázatokká, hallucinációkká és paranoiává fejlődtek, végül skizofrénia diagnózisához vezettek. A pszichés problémái ellenére, családja támogatta színészi karrierjét, ezért Los Angelesbe költöztek, hogy kamatoztassák Veronica tehetségét, pontosabban kihasználják azt.

1948-ban, amikor Veronica már ismert volt, az anyja beperelte elmaradt eltartást követelve, azt állítva, hogy a sztárból soha nem lett volna színésznő az ő segítsége nélkül, és Veronica beleegyezett, hogy anyjának és mostohaapjának heti 200 dollárt fizet egy életen át. Veronica karrierje korán szétesett. 17 évesen szerepelt első filmjében, 19 évesen sztár volt a Sullivan utazásainak (1942) köszönhetően, de 30 évesen már képtelen volt munkát találni Hollywoodban. Három válás, egy gyermek halála, kezeletlen mentális betegsége, alkoholizmusa és alapvetően nehéz természete teljesen a padlóra küldte őt.

Audrey Hepburn

Audrey 1929-ben született arisztokrata holland anyától és brit-ír apától. Mindkét szülő aktív fasiszta volt, és Hitlert támogatták, amikor az hatalomra jutott Németországban. Audrey apja, aki a nácik londoni propagandaügynökségénél dolgozott, elhagyta a családot, amikor a lány hatéves volt és egy brit internálótáborban kötött ki, majd a háború után eltűnt (állítólag Audrey sok év múlva újra látta). Édesanyja Hollandiába költöztette a családot, de az országot nem sokkal érkezésük után megszállták a németek. Az élet eleve nehéz volt a megszállás alatt, de a háború vége felé a németek szándékosan éhínséget idéztek elő. Hepburn alultápláltságtól, vérszegénységtől és légúti betegségektől szenvedett – ennek „köszönhette” vékony csontozatát is.

A gyerekek végül már csak kutyakekszet ettek, hogy életben maradjanak, és Audrey emlékezetébe örökre bevésődött a félholt, éhező gyerekekkel teli vonatok látványa. Egyik bátyját elfogták, és náci munkatáborba küldték. Amikor a németek elkezdték összeszedni az összes munkaképes embert, hogy erődítmények építésére használják őket, Audrey egy elhagyott pincében bújt el, aminek eredménye egy súlyos betegség volt, amelybe majdnem belehalt. Szerencsére a háború hamarosan véget ért, és Audrey a Vöröskereszt adományainak köszönhetően életben maradt. 1993-ban halt meg, mindenki kedvelt filmikonjaként, akit az UNICEF-fel végzett fáradhatatlan munkája miatt is szerettek annyira.

Charlie Chaplin

Charlie 1889-ben született Angliában, édesanyja, Hannah énekesnő és varrónő volt, illetve alkalmi prostituált, hogy segítsen családjának megélni. Charlie és két testvére három különböző apától születtek, de a legkisebb öccsét annak apja elvette Hannah-tól, mondván, alkalmatlan anyának. Hannah alig tudta eltartani Charlie-t és bátyját, Sydneyt, és volt, hogy lefoglalták a varrógépét az adósságai miatt. Charlie szerette az anyját, azt mondta, ő volt „a legcsodálatosabb nő, akit valaha ismertem”. Végül, mint egy Dickens-regényben, a család bekerült egy dologházba, majd Charlie-t és bátyját áthelyezték egy árvaházba, ahol a korkülönbség miatt különválasztották őket.

„Hétéves koromban véget ért a gyerekkorom”

– mondta később Chaplin erről az időszakról. Ótvaros lett, és rossz magaviselete miatt volt, hogy megkorbácsolták.

Ami még rosszabb volt számára, hogy édesanyja közel egy évig nem látogatta meg, és amikor megjelent, már mentális betegség jelei mutatkoztak rajta. A hatóságok szerint szifiliszben szenvedett, ami megtámadhatja az agyat. Végül inkoherenssé és erőszakossá vált, ezért intézetbe került. Charlie ekkor 11 éves volt, Sydney pedig körülbelül 17 éves, a hatóságok végül az asszony szeretőjénél, Louise-nál helyzeték el őket, bár a férfit nem érdekelte a gyereknevelés. Egy éven belül Charlie hivatásos klumpatáncosok – bizony, ez egy foglalkozás volt - csoportjához csatlakozott, előadóművész lett, és soha többé nem nézett vissza. Ironikus, hogy a szörnyű szegénység ellenére, amelyet Chaplin elszenvedett, a neki sikert és vagyont hozó karakter pont a számos filmjében visszatérő Csavargó  volt.

Marlon Brando

Marlon 1924-ben született Omahában, de Illinoisban nevelkedett. Édesanyja, Dodie alkoholista volt, aki, ahogy maga Brando fogalmazott, „szívesebben rúgott be, minthogy vigyázzon ránk”. Apja, akit szintén Marlonnak hívtak, utazóügynök volt, aki ugyan eltartotta a családot, de hideg és visszautasító volt. A fiatal Brando brutalitást látott az apjában, aki szisztematikusan dolgozott azon, hogy letörje gyerekei önbecsülését. Elhanyagolása ellenére, vagy talán éppen ezért, Marlon keményen dolgozott anyja figyelméért, és megtanulta annak kedvenc zongoradarabjait, hogy felvidítsa. Amikor Marlon 14 éves volt, egyszer megfenyegette apját, hogy megöli, ha csak egy ujjal is újra hozzáér anyjához.

Az otthoni stressz dadogás formájában jelentkezett. Marlont végül katonai akadémiára küldték, hogy ne legyen útban – apja is pont ide járt, talán neki is megvolt a saját története a saját szüleiről - , ahonnan sok levelet írt a szüleinek, de soha nem kapott választ. Itt fedezte fel Brando tehetségét egyik angoltanára, aki bátorította a színjátszásra. Marlon hamarosan kimaradt az iskolából, és megtalálta az útját New Yorkba és Stella Adler színitanodájába. A többi már történelem.

Jane és Peter Fonda

Kívülről úgy tűnhetett, Jane és Peter Fonda mindent megkapott, kiváltságos helyzetbe születtek Henry Fonda filmikon gyermekeiként, gyönyörűek, tehetségesek és sikeresek voltak. Életükre azonban mélyen rányomta a bélyegét rémes gyerekkoruk. Bár Henry milliókat tudott elvarázsolni a mozivásznon, érzelmileg rideg és kőkemény volt. „Rengeteg kritika, semmi dicséret” – mesélt Peter apja nevelési stílusáról. Jane szerint pedig csakis akkor foglalkozott velük, ha valami nem tetszett neki. Édesanyjuk, Frances súlyos depresszióban szenvedett, Peter születése után bipoláris zavarral diagnosztizálták, és amikor nem volt éppen kórházban, heteket töltött mániákus állapotban, majd visszahúzódott hálószobája sötétjébe.

Amikor Peter 10, Jane pedig 12 éves volt, Frances bevonult egy pszichiátriára kezelésre, miután Henry elmondta neki, hogy válni akar, és soha nem tért vissza: öngyilkos lett, elvágta a saját torkát. Apjuk a gyerekeknek azt mondta, anyjuk szívrohamban halt meg, de egy magazinból hamar megtudták az igazságot. A gyász feldolgozását csak nehezítette, hogy Henry Fonda hónapokra rá újraházasodott,  és egy nála 23 évvel fiatalabb nőt vett el. Amíg apja nászútján volt, Peter hasba lőtte magát egy 22-es kaliberű pisztollyal. Túlélte, de az eset a húgát is rendkívüli módon megviselte.

Címlapkép: Sophia Loren - Silver Screen Collection/Getty Images

Beköltözött a magas kultúra a SZESSÖN próbatermébe. Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész mesélt a zenélés és az írás kapcsolatáról, hogy például Tinódi Lantos Sebestyén volt az első magyar slammer. Végül megpróbálkozott minden idők egyik legvitatottabb dobosának dobtémájával is.