Monica Bellucci és Vincent Cassel pontosan egy évvel korábban csinálta meg a maga kémházaspár sztoriját, mint Angelina Jolie és Brad Pitt, a Kémek közöttre mégsem emlékszik senki.
A szépséges Monica Bellucci és a különleges karizmával rendelkező Vincent Cassel volt korának francia álompárja. 1996-ban jöttek össze a Dobermann forgatásán, 2001-ben házasodtak össze, két gyönyörű kislányuk van, majd végül 2013-ban váltak el, hosszú, konfliktusoktól sem mentes kapcsolat végén. Kevés közös filmjük volt, gyakran éltek külön, Cassel Párizsban, az olasz születésű Bellucci főleg Rómában, így az első gyerekük születése után készült Kémek között (2004) különleges darab, és ha jobban odafigyelünk rá, a film rendkívül sokat elárul a köztük lévő dinamizmusról. Merthogy akárcsak az amerikai álompár korai közös filmje, a Mr. és Mrs. Smith (2005) ez is egy párkapcsolati kémfilm, csak itt nem a „de izgalmas, hogy lövünk egymásra, ettől újra begerjedünk” vonal dominál, hanem a veszélyes munkából való kilépés, a megállapodás igénye és az önfeláldozás.
A szépséges Lisa (Bellucci) és a kemény Brisseau (Cassel) francia titkosügynökök. Legújabb küldetésük során házastársakat játszanak, és egy öt csillagos libanoni szállodában szállnak meg. Feladatuk egy nemzetközi csempészbanda fegyverszállító hajójának felrobbantása. A helyzet bonyolódik, amikor az amerikai titkosszolgálat is bekapcsolódik az akcióba, és valakik meg akarják őket ölni. Hőseink megpróbálják felvenni a kapcsolatot munkaadójukkal, de hiába, és bár az akció sikerrel jár, hazatérésük során Lisát őrizetbe veszik, mivel heroint találnak a csomagjában. Nyilvánvaló, hogy felültették őket, ezért a nő nem tudja, mitévő legyen: felfedje kilétét, vagy vállalja a börtönbüntetést. Világossá válik számukra, hogy valaki a munkatársaik közül ártani próbál nekik.
A ma már inkább tévésorozatokban dolgozó Frédéric Schoendoerffer rendező (Pokoli alvilág, Bűnjel) a 2000-es évek elején a francia bűnfilm első számú mesterembere volt, és nyilvánvalóan rendkívüli módon örült, hogy ezzel a két sztárral dolgozhat – és persze a parancsnokukat alakító André Dussollier-vel, saját kabalaszínészével. Annyira örült, hogy gyakorlatilag csak velük foglakozik a majdnem kétórás játékidő alatt, ami némileg zavarba ejtő történetet eredményez. A Kémek között ugyanis messze nem az az akciófieszta, amit a Bond-filmektől és más kémsztoriktól megszoktunk, itt minden úgy játszódik le, ahogy feltehetőleg a valóságban is lezajlik, hőseink minden lépésüket gondosan megtervezik, mindent megfontolnak, átgondolnak, puhatolóznak, B-tervet készítenek, és ezt mindenképpen érdemes tudni, ha az ember leül a tévé elé. A film ugyanis jókora csalódás volt azoknak, akik valamiféle adrenalinbombát vártak, és arra számítottak, hogy Bellucci csipkés kombinéban csinálja végig a küldetést.
Nem ez történik. Ez ugyanis sokkal inkább dráma, egy módszeres, türelmes darab arról, hogyan lehet közel kerülni egy célponthoz, kidolgozni egy működőképes tervet, majd valahogy megúszni a dolgot, miközben a másik hátát is valamiképpen fedezni kell. Nem véletlen, hogy mindez valós eseményeken alapul, a hírhedt Rainbow Warrior eseten, amikor is francia titkosügynökök felrobbantották a Greenpeace Új-Zéland egyik kikötőjében horgonyzó hajóját, mivel a környezetvédők egy francia atomkísérletet akartak szabotálni – az ügynököket elfogták a helyi hatóságok. Cassel persze így is hihetetlenül intenzív, mint mindig, és ami akciójelenet van, az parádés, bár nem mindig a hollywoodi formulát követi, Bellucci pedig ezerszer árnyaltabb játékot mutat, mint amit azokban a filmekben, amikre csak a külseje miatt hívták el. Lehet, hogy mindezek tudatában tényleg érdemes a filmnek egy második esélyt adni!
