Ügyesen szőtték tovább a szereplők sorsát, és az új karaktereket is azonnal megszerettük. Az idei év legjobb sorozata!
Vigyázat, enyhe spoilervezsély!
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik imádták az első évadot a sok geek kikacsintással az E.T.-re, az Evil Deadre és az AD&D-re. És persze azoknak is, akik csak most, az Az mozipremierje után kattantak rá azokra a horrortörténetekre, ahol egy csapatnyi BMX-ező tinédzser győzi le a gonoszt.
Tavaly nyáron mindenki az egekbe magasztalta a Netflix nagy durranását, a Stranger Things című sorozatot. Mi is úgy jellemeztünk itt a Porton, mint Steven Spielberg és Stephen King szerelemgyerekét, amit mindenkinek kötelező látni, aki a '80-as években (vagy a '90-es évek eleji Magyarországon) volt tinédzser, és imádta az E.T.-t, A kaput, a Kincsvadászokat, az Azt és a Hókusz pókuszt. A sorozat két fő kreátora, Matt Duffer és Ross Duffer ugyanis nagyon jól ráéreztek arra, hogyan lehetnek egyszerre hagyományőrzők és újítók abban az agyonkoptatott zsánerben, ahol kötelezően egy álmos amerikai kisváros geek tinédzserbandája győzi le a kertek alatt sunnyogó gonoszt.
A Stranger Things első évada a szerethető karaktereivel, a kiváló színészgárdájával, a kellemesen borzongató hangulatával, a lassan építkező tempójával és rengeteg retró utalással lopta be magát a nézők szívébe. És mivel anno az utolsó rész egy nem várt cliffhangerrel ért véget, majd nem sokkal később a Netflix bejelentette a folytatást, mindenki tűkön ülve várta, képes lesz-e az írógárda és a gyerekcsapat megismételni a tavalyi bravúrt. Nos, szerencsére képes volt.
A Stranger Things második évada legalább olyan jó, mint az első, csak itt persze már elszállt az újdonság varázsa.
Viszont a forgatókönyvírók nagyon jól tovább vitték az összes fontos karakter életútját. Ráadásul olyan érdekes, új szereplőket hoztak be melléjük, akik mind passzolnak ebbe a furcsa kisvárosi miliőbe, és zökkenőmentesen illeszkednek a történetbe. A készítők nem is nagyon árultak zsákbamacskát: már idén tavasszal megmondták, hogy az új évad középpontjában a negatív világba került, majd onnan sikeresen kimenekített kissrác, Will lesz. Anélkül, hogy komolyabb spoilerezésbe mennénk bele, annyit elárulhatunk, hogy az őt alakító Noah Schnap hihetetlenül ügyesen mutatta be a 2. évadban a korábbi énje totális ellentettjét, a gonosz egy kis csíráját magában hordozó, különös képességű, Stephen King-regnyekbe illően fura kiskölyköt.
Ki ne gondolkodott volna azon egy-egy látványos sci-fi vagy horrorfilm végén, mi történt azután a főszereplőkkel, hogy győztek a nagy fináléban?
Milyen lehet másnap felébredni egy olyan este után, ahol valaki az életét kockáztatva megmentette a barátait a hokimaszkos Jasontől?
Vagy a pengekesztyűs Freddytől, a testrabló űrlényektől meg a többi jól ismert filmes gonosztól? Valószínűleg az illetőnek örökre megváltozott az élete: a rémpofák még sokáig felbukkantak az álmaiban, hónapokig pszichológushoz kellett járnia, titokzatos kormányügynököknek kellett újra és újra elmondania a történteket, és valószínűleg a sarki kisboltba sem tudott már úgy beugrani, hogy nem bámulják meg az eladók.
A Stranger Things 2. évada pont ezeket az izgalmas kérdéseket járja körbe. Szegény Willt „zombifiúnak” gúnyolják az iskolában, hiszen mindenki tudja róla, hogy visszatért a halálból, mivel még temetést is tartottak neki. Ráadásul folyamatos kontrollra kell járnia – hová máshová, ha nem az előző évad minden galibáját okozó, titkos katonai kísérleteket végző laboratóriumba. Will aggódó anyja tiszta idegbeteg (Winona Ryder tökéletes visszatérése ez a szerep Hollywood legmenőbb színésznői közé), és ugyan minden nap ő megy el az iskolába a fiáért, és otthon egy percre sem hagyja egyedül, végig próbál úgy tenni, mintha csak egy átlagos kertvárosi család lennének. Ebben próbál neki segíteni Bob, a mafla pótapuka és -férj, akit a Gyűrűk ura sztárja, Sean Astin alakít, és aki a legszimpatikusabb új szereplő a sorozatban.
No nem mintha a többi új karakter olyan ellenszenves volna, sőt! A készítők nagyon kreatívan csempésztek be például egy újabb lányt a bandába. Max (Sadie Sink) egy igazi vagány gördeszkás csaj, aki bármelyik srácot lenyomja a '80-as évek kultikus videojátékaiban, így naná, hogy belezúg mindenki, és megindul a féltékenykedés a kis geekek között. Nem kevésbé izgalmas figura Max bátyja, Billy, aki a suli tipikus rosszarcú fenegyereke: bőrdzsekit hord, fülbevalója van, iszik, cigizik, menő sportkocsival jár, folyton verekszik és beszólogat, szóval egy igazi kisvárosi tahó. Amire persze megvan az oka, Stephen King sem mutathatta volna be szebben, miért lett belőle ekkora suttyó, és miért a kistesóján vezeti le folyton a dühét. Nekem egyébként óriási meglepetés volt, hogy a karaktert az a Dacre Montgomery alakította, akiről a gyalázatosan rossz Power Rangers mozifilm után azt hittem, örökre eltűnik Hollywood süllyesztőjében.
Jó kis 9 órás geekcsemege ez, de azért bőven vannak hibái.
A kiváló hangulat és a szuper új karakterek ellenére mégsem vagyok 100%-osan elégedett a második évaddal. Több ponton is meg-megbicsaklott nálam ez a várva várt újabb 9 epizód:
- Bár az előzetes megvillantott egy H. P. Lovacraft-i ihletésű, ronda, csápos főellenfelet, valójában most is az előző évadból már ismert, virágfejű demogorgon (oké, nem egészen, hanem a demodognak elkeresztelt fattyai) ellen harcoltak a szereplők. Nem túl eredeti, na!
- Míg az előző évadban ujjongva számolgattam a sok belterjes geek kikacsintást és easter egget, itt már hidegrázást kaptam a fanservice-től. Vagyis minden olyan jelenettől, amikor funkciótlanul felvillant egy Cápa-poszter a falon, egy Terminátor-jelenet a tévében vagy egy Millennium Falcon a gyerekszoba polcán.
- Az új szereplők részletes bemutatása sajnos a régi, kedvenc karaktereink rovására történik. Az előző évad hajtómotorjáról, a banda főnökéről, vagyis a kis Mike-ról (Finn Wolfhard, aki az új Azban is szerepelt) például teljesen megfeledkeztek az írók. Egyetlen kulcsfontosságú (egyúttal idegesítően átlátszó és izzadságszagú) jelenet kivételével mintha ott sem lett volna a mostani évadban.
- Szuper, hogy külön szálat kapott a különös képességű kislány, Eleven (Millie Bobby Brown), és egy csomó dolgot megtudtunk a múltjáról. De miért kellett a jellemfejlődését egy kicsi, savanyú X-Men-filmbe csomagolni?!?
De persze nem vagyok telhetetlen, soha rosszabb 2. évadot!
