Csárdáskirálynő

A Csárdáskirálynő minden operettek legklasszikusabbja. Egy magyar zenés színháznak kötelessége, hogy állandóan műsorán tartsa ezt a remekművet. Különösen akkor, ha ezt úgy teljesítheti, hogy pazar előadást kínál nézőinek.
Az operett-statisztikusok szerint nincs egyetlen olyan perc sem, hogy a föld valamelyik pontján föl ne csendülne - filmen, tévében, vagy rádióban - a Csárdáskirálynő valamelyik népszerű melódiája. Kálmán Imrének ezt a művét az Első Világháború alatt 1915-ben mutatták be Bécsben és 1916 novemberében került magyar színpadra. A darab hamarosan világsikert aratott, játszották Stockholmtól egészen az Egyesült Államokig. (Külön érdekesség, hogy a Világháború alatt még az Ausztriával ellenséges országokban is fantasztikus szériákat futott be!)
Edvin herceg rajong Szilviáért, a Pesti Orfeum csillagáért, de arisztokrata családja ellenzi a rangon aluli kapcsolatot. Edvin szülei mindent elkövetnek, hogy visszacsalják fiukat Bécsbe, hogy ott eljegyezze unokahúgát Stázi grófnőt. A cselekményt a kedves, bolondos Bóni gróf és Feri bácsi, az orfeum törzsvendégei bonyolítják. Utóbbi minden igyekezetével azon van, hogy összehozza Szilviát Edvinnel, és ennek érdekében egykori szerelmét, Edvin édesanyját is hajlandó leleplezni. A végén persze mindenki boldog lesz szíve választottjával.

A világhírű dallamok, mint a "Te rongyos élet", "Hajmási Péter", "Emlékszel még", valamint eredeti humora tette ezt az operettet színházunk legnépszerűbb produkciójává is.