Viola szerepei - egy hangszer identitásai

„A régmúlt kincsei – barangolás a 18. század zenéjében” sorozat harmadik rendezvényén Németh Zsombor hegedűművész–zenetörténész Illés Szabolcs hegedűművész közreműködésével Ausztriába és Dél-Németországba kalauzolja el Önöket. A sorozat első két alkalmán egy-egy zeneszerző került a középpontba – a harmadik alkalmon azonban egy hangszer lesz az előadás témája.

A brácsa, avagy mélyhegedű (olasz, illetve régi magyar nevén: viola) híres kis testvérével, a hegedűvel egy időben, a 16. században jelent meg. A régebbi, polifonikus hangszeres zenében ugyan jelentős szerep hárult rá, de az újabb, koncsertáló stílusokban sokáig nem találta a helyét. Ennek oka egyrészt a hangszíne és hangfekvése, másrészt a méretezése körül anomáliák voltak. A 18. században, részben a húrkészítésben bekövetkezett innovációknak köszönhetően, részben a zenei stílus változásának eredményeként a brácsa újból „divatba jött”. Ki kellett azonban találni, hogy valójában milyen szerepben lehet a leginkább kielégítően alkalmazni, illetve mi az ő identitása híresebb testvére árnyékában.

Az ismeretterjesztő előadással kombinált hangversenyen 18. század második felében keletkezett, hegedű és brácsa párosára írt művek csendülnek fel. Joseph Haydn szonátája arra szolgáltat példát, hogy hogyan lehet a brácsát igazán jól kísérőhangszernek használni. Carl Stamitz műve azt demonstrálja, hogy a brácsa a hegedű mellett egyenrangú félként is felléptethető. Wolfgang Amadeus Mozart pedig arra tesz duójában kísérletet, hogy a két hangszert nem csak egyenrangú félként, hanem igazi partnerekként prezentálja.

A belépés ingyenes, de a részvételhez előzetes regisztráció szükséges. Regisztrálni a koncertregisztracio@fszek.hu e-mail-címen vagy a (06-1) 411-5011-es telefonszámon lehet a résztvevők létszámának megadásával. A regisztrálók visszajelzést kapnak. A terem befogadóképessége korlátozott, ezért ha mégsem tud részt venni a rendezvényen, e-mailben jelezze, hogy ne vegye el mástól a részvétel lehetőségét.