Még annyit, mert ezt fontosnak érzem, és kimaradt. Engem ott nem hat meg hitbeli kérdésekben, hogy ki milyen okos, hogy biztosan azok is nagyon okos emberek, meg igaz hitoktatók voltak, akik az emberek lelkébe a szeretõ Isten képe helyett a büntetõ Isten képét tették. Vagy akik szentmise kivételével zárva tartják a templomok ajtajait, hogy már be se lehessen menni, leülni és átadni magunkat Isten hangulatának. Akár azt is kiírhatnák, hogy Istennek most nincs fogadóórája.

"ha neked úgy jó"? :) Ez kb. egyenértékû azzal, hogy aki hülye, haljon meg. De mivel még az igazság iránti igényt se érzem, néhány megállapítással rövidre zárom a témát.

1. megállapítás: "Szeress Te mindenki mást jobban magadnál, ha neked úgy jó." - Bocs, de ez nem választás kérdése. Mert még ha nem lenne is igazam, magasabb szintû szeretet mást jobban szeretni magunknál. Aki tehát képes rá, annak kötelessége is. De aki nem, törekednie annak is ajánlatos rá. Amúgy nem olyan nagy igény ez. Sokan mutatják ennek jeleit. Az összes misszionárius, orvosok, akik Afrikába mennek gyógyítani, mindenki, aki mások szolgálatát vállalja, és ezt nem a pénzért teszi. Mit gondolsz, miért van az, hogy nem annyira ezek üdvössége a kérdés, mint inkább a többieké?

2. megállapítás: Neves a hivatkozott igehirdetõ lehet, de kétlem, hogy olyan okos és igazi, ha olyanokat tanít Nektek, hogy nem kell jobban szeretnünk mást, mint magunkat. Az Újszövetségben 7 helyen szerepel az a kitétel, hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat, ill. még 1 helyen, ahol ez az ellenségszeretettel van összepárosítva. Most azon lépjünk túl, hogy ha még az ellenségszeretet is elvárás, akkor vajon a felebarátot nem kell-e jobban szeretnünk magunknál. A lényeg nem ez, hanem az, hogy a 8 hely egyikén sincs kiegészítve azzal, hogy nem kell jobban szeretnünk mást, mint magunkat. Szóval az ilyen "nem jobban!" szövegek belemagyarázások. A szeretet a Bibliában sehol nem szól saját magunk szeretésérõl, csak a felebarát szeretetérõl. Mindösszesen mint a felebarát szeretetének határa van megemlítve önmagunk szeretete, de ez nem felsõ, hanem alsó határ, amire a gazdag ifjúról szóló példabeszéd rá is mutat:

'Késõbb odalépett hozzá valaki és megkérdezte: "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" "Mit kérdesz engem a jóról? - válaszolta. Egy a jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat." Õ tovább kérdezte: "Melyeket?" Jézus fölsorolta: "Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Az ifjú erre kijelentette: "Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit kell még tennem?" Jézus így felelt: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!" '

Mi ebbõl a tanulság? Jézus elsõ körben említi a felebaráti szeretetnek azt a mértékét, amikor úgy szeretjük a felebarátot, mint magunkat. És csak a második körben a szeretet azon mértékét, amikor a vagyonunkról, földi javainkról (általánosabban saját érdekeinkrõl) is lemondunk mások javára (is), mások érdekében (is). Ha tökéletességre vágyunk, akkor Jézus követésének ez utóbbi módját kell választanunk. Vagyis van több, magasabb szintû szeretet a magunk szeretetének mértékével behatárolt szeretetnél. Ez a második kör, a magasabb, de létezõ igény.

3. megállapítás. "És mi a véleményed arról a Jézusi tanításról, hogy: "Segíts magadon és az Isten is megsegít."" - Semmi. Mert ilyet nem hogy Jézus nem mondott, de az Újszövetségben sem szerepel ebben a formában. Sõt, ami azt illeti, a "magadon" szó egyetlen egyszer se fordul elõ az Újszövetségben. Ez Biblia hamisítás. Nem gondolom, hogy szándékos, de akkor is az.

"Õ mit tehetne érted, ha Te sajátmagadnak sem vagy olyan fontos, hogy próbálkozz?" - Ó, nagyon sok mindent tehet. Másrészt szó nincs arról, hogy nem vagyok magamnak fontos. Arról van szó, hogy a véges idõmet és energiámat inkább másra fordítom. Remélem, érzékelhetõ a különbség! Még csak azt se mondtam, hogy nem lehet próbálkozni. Csak mások érdekei ellenében nem. Másrészt: "...megérdemli a munkás az ellátását" (Mt. 10,10) Vagyis, ha az ember lemond saját érdekeirõl másokért (másokat szolgálni Isten szolgálata), akkor megérdemli, hogy Isten gondoskodjon róla. Nem tudom, van-e gyereked, de Te se csak akkor gondoskodsz vagy gondoskodtál róla, ha olyan nagyon tisztában volt saját értékeivel, ha érvényesítette saját érdekeit... Sõt, ami azt illeti az ember szeretetének egyik fokmérõje, hogy mennyire tud lemondani saját érdekeirõl. És ha megtette, máris jobban szerette a másik embert, mint saját magát. És Isten szeretete még nagyobb is a mienknél. Annak, hogy mit tesz értünk, nem a mi szeretetünk a feltétele, hanem az Övé. Ha pedig valami nem szolgálja a javunkat, akkor se segíti elõ, ha mindent megteszünk érte. És ez is a szeretetébõl következik.

Kicsit hosszabb lett, mint akartam. :)

OFF
OKÉ, legyen így. Szeress Te mindenki mást jobban magadnál, ha neked úgy jó.
Én egy nagyon neves, okos, igazi igehirdetõtõl hallottam azt a véleményt, amit magamévá tettem és megosztottam veled. Neked persze nem muszáj elfogadnod.

"Ami rám vonatkozik, az minden Isten dolga, minden más viszont az én dolgom (is) ebben a világban. Röviden és tömören, nekem a világ dolgaival a másik emberrel kell foglalkoznom, nem saját magammal. Õérte kell tennem, nem magamért, õt kell szeretnem nem magamat." - mondod Te.

És mi a véleményed arról a Jézusi tanításról, hogy: "Segíts magadon és az Isten is megsegít."

Te a saját dolgaidat - passzívan - Istenre bízod és el vagy foglalva a mások ügyeivel. De az Úr azt mondja, hogy ne légy passzív, segíts magadon - és ha így teszel, õ is mellédáll és megsegít. De ha nem csinálsz semmit a magad ügyében, hát akkor miben segíthetne? Õ mit tehetne érted, ha Te sajátmagadnak sem vagy olyan fontos, hogy próbálkozz?

Ja, még annyit, a szeretet formáinál akartam mondani, csak aztán lemaradt: Hogy a szeretet formái lehetnek különbözõk, persze, de semmi esetre se keverhetõ össze a szeretet a szerelemmel, és az se, amit a szeretet nevében teszünk, azzal, amit a szerelem nevében. Szóval olyan blõdség, amit Monica követett el aztán Andrew még rá is tett egy lapáttal egy angyaltól biztosan nem elfogadható. Merthogy ettõl a kérdéstõl indultunk amikor elkezdtünk a szeretet formáiról beszélni.

"Hát szerintem meg épp azt mondja. Isten nem biztat arra, hogy többet tegyél másért, mint magadért." - Nem is reagáltam volna, ha ezt le nem írod. Mert ez a világtörténelem legnagyobb tévedése. Jézus óta egyetlen törvény van, a szeretet törvénye. És annak nem lehetnek határai. Hogy elhiszed-e vagy nem, az nem az én dolgom, nekem nem érdekem meggyõzni Téged, se errõl, se semmi másról. A lényeg viszont az, hogy nem csak jobban kell szeretnünk másokat, mint magunkat, de a szeretet egyedül ekkor igazi. Magamat szeretni, magamról gondoskodni, nem az én dolgom, ezt nyugodtan rábízhatom Istenre. Ugyanígy nem az én dolgom magamat vádolni és magamnak megbocsátani se. Ami rám vonatkozik, az minden Isten dolga, minden más viszont az én dolgom (is) ebben a világban. Röviden és tömören, nekem a világ dolgaival a másik emberrel kell foglalkoznom, nem saját magammal. Õérte kell tennem, nem magamért, õt kell szeretnem nem magamat. És ha ezt megteszem erõm lehetõségeim szerint, akkor majd Isten mindent megad, amit én magamtól megvontam. Ennyi a lényeg. Ha nem hiszed, az nem az én problémám. :)

"Szerintem mindenkit épp úgy kell szeretni, ahogy neki szüksége van rá." - A szeretet megnyilvánulási módját illetõen igen, persze. Nyilván egy magatehetetlen öregembernek mások a helyzetébõl származó igényei, mint egy kisgyereknek. De mindkét szeretetben közös annak lényege, hogy egy embernek szól a szeretetem, és õt mint embert szeretem amikor neki a helyzetébõl adódó igényeit teljesítem.

"De errõl vitatkozz inkább egy teológussal, én nem vagyok az." - Nem én kezdtem vitát Veled, hanem Te velem. :) Én Jefferora reagáltam, amire Te közölted, hogy nem tudsz egyetérteni velem. Másrészt a fórumokat épp a vélemények ütköztetésére találták ki, ebbõl a szempontból lényegtelen, hogy ezek a véleménykülönbségek világnézetiek vagy nem. Off persze lehet egy fórumban valami, de ha észrevetted, az összes Neked szóló, a filmet csak érintõ hozzászólást offtopic küldtem el.

Huh! :) Egy kisbabát, egy nagymamát, a kollégát, vagy a szomszéd bácsit szeretni... Minél igazibb a szeretet, annál jobban hasonlítanak ezek egymásra.

'De nem hiszem, hogy Isten ezt kivánná tõlünk minden embertársunk esetében.'..., 'Szeresd a te felebarátodat, mint tennmagadat - nem jobban!, de nem is kevésbé.' - Isten biztosan nem fogja azt mondani soha, hogy ne szeress jobban, mert ez már elég. :)

Remélem, a mai rész megmutatta, hogy Glória az, akibõl Isten szól. Õ volt az elsõ aki megérezte, hogy ott a frigyláda mellett énekelnie kell. Lehet, hogy ostobaságokat tesz, hogy nem tud semmit, de Istent közvetíteni azt igen. Ó, nem üres õ, Isten nem teremt üres dolgokat, se állatot, se embert, se angyalt. Szeretni biztosan tud, a többi meg úgyis hiábavalóság. Persze, nekünk tudnunk kell dolgokat, mert életben kell maradnunk, de a dolog egyszerûen nem a tudásról szól, ami fontos, az nem a tudás. Vagy akkor miért mondta azt Jézus a gyerekekrõl hogy az övék a Mennyek országa? Mért nem azokról mondta ezt, akik sokat tudnak. A tudás megszerzésével egy csomó dolgot el is veszítünk. Rendszerint olyanokat, amik sokkal fontosabbak Istennek. Monica és Tess manipulálja a helyzeteket, azért, hogy célt érhessenek (miközben néha azt is elfelejtik, hogy az õ helyzetükben céljai csak Istennek lehetnek, nekik nem), Glória ösztönbõl cselekszik. Melyik áll közelebb Istenhez, az ösztönösség, vagy a manipuláció? Ráadásul ostobaságokra tanítják, lásd, amikor Andrew azt mondja, hogy szeretet többféle van. Szeretet egyféle van, az a fajta amelyikben a másik a fontosabb.

Az, hogy Glóriából Isten szól, nem azt jelenti, hogy Õ mindent tud, hanem azt, hogy amikor megnyilvánul, akkor azzal Istent képviseli. Visszautalva Jézus kijelentésére a gyerekekrõl. Vagy "Jézus így válaszolt: 'Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemõk szájával hirdetted dicséretedet?'" (Mt. 21,16) Azoknak a szájával, akik nem tudnak semmit. Ám ettõl még nem üresek.