"... leghátborzongatóbb élményem az időutazás volt, amit nap mint nap át kellett élnem, miközben a "zónában" bolyongtam. Az őserdő mélyén lágerek összedőlt romjainál, a részeg, ugyanakkor kedves és szomorú komikkal, akik az '56-os Budapestet lőtték, a hatalmas fákat döntögető fegyencek között, vagy a fék nélküli, fatörzsekkel túlterhelt teherautókat vezető rabok társaságában..." - Szalkai Zoltán
Az egyszemélyes stáb az Ural lábától indul, hogy gyalog tegye meg az izgalmakban bővelkedő felfedezőutat az orosz börtönzónán át a Káma-folyóig.
A szibériai Kolima folyó mentén a Sztálin korszakban tucatnyi láger állt, ahová magyarokat is deportáltak kényszermunkára. Gulágföldön ma csend van, ahol jukagirok, evenek és oroszok élnek és dolgoznak. A ma Amerikában élő Bien Györgyöt 1945-ben, tizenhat évesen hurcolták el Budapestről. Tíz évet raboskodott a Kolima menti kobalt és ónércbányákhoz tartozó munkatáborokban, életben maradását korábban szerzett sérüléseinek és jó eszének köszönhette. Szalkai Zoltán egyedül vágott neki Szibériának, hogy Bien György útját végigjárva felkeresse a félszáz évvel ezelőtti borzalmak színhelyét. Filmjének megdöbbentő képsorai azt üzenik számunkra, hogy nem szabad megfeledkeznünk a történtekről.