Lermontov hőse Anyegin utóda, a kiábrándult generáció képviselője. A "felesleges ember", akinek életsorsa, filozófiája napjainkban is nagyon modernnek, aktuálisnak tűnik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Ehez csak csatlakozni tudok, szerelmes, igen. Az ilyen jellegû filmek nekem sosem tetszettek, de ettõl nem tudok szabadulni, szerintem fantasztikus. Talán nekem is megvan a magam Pecsorinja, akiben ugyanolyan vonzó a rossz..
Már elõre félek, hogy holnap vége, nemakarom..
"Korunk Hõse, igen tisztelt uraim, valóban arckép, de nem egy emberé: olyan arckép, mely egész nemzedékünk hibáit hordozza, teljes fejlettségük fokán. Erre azt mondják nekem, hogy az ember nem lehet ilyen rossz; én pedig ezt kérdezem: ha hinni tudnak minden tragikus és romantikus gonosztevõ létezésének lehetõségében, miért nem hisznek Pecsorin valóságában? És ha tudtak gyönyörködni sokkal rémesebb és undorítóbb kitalálásokban - ez a jellem, mégha kitalált is, miért nem lel önöknél kíméletet? Nem azért-e, mert több igazság van benne, mint amennyit kívánnának?
Azt mondják, hogy nincs benne erkölcsi tanulság? Bocsánatot kérek. Eleget etették már az embereket mindenféle édességgel; elrontották vele a gyomrukat; szükség van a keserû orvosságra s a maró igazságra... De azt se gondolják ezek után, hogy e könyv szerzõje valaha is arról ábrándozott, hogy az emberekbõl eltüntesse hibáikat. Isten õrizze meg az ilyen tudatlanságtól! Egyszerûen jólesett neki megrajzolni a mai kor emberét, amilyennek látja, s amilyen alakban, az önök szerencsétlenségére, túlságosan sokszor találkozott vele. Elég az is, hogy könyvem megmutatja a betegséget; hogy miképp kellene meggyógyítani - csak az Isten tudja. " - Lermotov elõszava regényéhez.
Egyébként a mû "mûvészi unalmát" (kb. a csehovi semmise-történik) kitûnõen ellensúlyozzák a nagyszerû képek, a Kaukázus gyönyörû tájai. Nem hittem volna, hogy ezt a könyvet valakinek is sikerül nézhetõ filmmé alakítania, de azt hiszem jelen esetben ez nagyon jól sikerült.
Valamelyik részben egy nõvel utazott a hintóban,aki jósolt a kezébõl és azt mondta neki:,,Mindig rosszabb akar lenni, mint amilyen igazából."Aztán az ágyon fekve valami ilyesmit vallott be magának: Ha felvállalná az érzelmeit, akkor önmaga szemében lenne nevetséges.
Igen, ez igaz, és Vera is jól megfogalmazta a lényeget.
Bár Pecsorin szerintem õszintén szerette Verát. Mondhatott bármit, meg hogy neki nincsenek igazán érzelmei. Voltak, csak mindig önmagát választotta, a saját szabályait.
,,Senkiben sem olyan vonzó a rossz." (Vera)
Olyan furcsa, de azt vettem észre, hogy a nõk általában/idõnként/olykor-olykor vagy gyakran azokba a férfiakba szeretnek bele, akiket csak õk (a nõk) tudnak igazából/nagyon/reménytelenül szeretni.Nem pedig azokba a férfiakba, akik õket (a nõket) szeretik igazából/nagyon/reménytelenül/rajongva.
Szép,ugye?
Nekem valahogy úgy tünik, az orosz regények hangulatát jobban tudják közvetiteni az orosz filmrendezõk...Ez legelõször A játékos-nál tünt fel nekem, de azóta számomra többször beigazolódott. Ez a helyzet ezzel a filmel is.
Hú, most mégjobban felcsigáztál! :-)
Köszönöm az információt. Bár remélhetném, h valaha kiadják DVD-n...
Hát az bizony nem lenne akármi!
Egyébként még valamit hozzátennék az elõzõ hsz-ban írtakhoz: Lizaveta Prokofjevnát, azaz Jepancsin tábornok feleségét Inna Csurikova játssza, aki az orosz filmmûvészet egyik - ha úgy tetszik - nagyasszonya: olyan filmekben szerepelt, mint például Gleb Panfilov felejthetetlen 1970-es "Kezdet"-e...
"Amúgy a szovjet (ha jól sejtem már több évtizedes alkotásról van szó) Háború és béke is felhozható, mint jól sikerült regényadaptáció."
Nagyon egyetértek!
Bondarcsuk Szergej nagyon tudott rendezni!
A "felejthetetlen" és a "roppant ívû" kifejezések szinte eltörpülnek az orosz film eme nagyszerû és pompás diadalíve mellett - ami most is itt figyel a polcomon VHS-en!
Hú, most mégjobban felcsigáztál! :-)
Köszönöm az információt. Bár remélhetném, h valaha kiadják DVD-n...
Amúgy a szovjet (ha jól sejtem már több évtizedes alkotásról van szó) Háború és béke is felhozható, mint jól sikerült regényadaptáció.
"Hú, de megnézném a Dosztojevszkij regény adaptációját... Nálam A félkegyelmûvel talán a Háború és béke tudja felvenni a versenyt, bár a történelemfilozófiai értekezésektõl igazán megkímélhetett volna minket Lev Nyikolajevics (Miskint is épp így hívják, nahát :-)).
Neked hol sikerült megnézned a feldolgozást? Esetleg nincs valami tipped arra vonatkozóan, h hol lehetne hozzájutni? Nagyon érdekelne, h sikerülhetett-e a regény hangulatát tolmácsolniuk az alkotóknak.
(Bocs az offért)"
Ahogy ezt, úgy a Félkegyelmût is a Duna TV-n láttam, speciel három évvel ezelõtt, 2005 õszén:
A tíz részes feldolgozás számomra az egyik leghitelesebb adaptációnak tûnik, amelyet valaha készítettek.
A színészek nagyon jók, a rendezés profi és egyszerûen hihetetlen volt egy nagyon hasonló élményt megtapasztalni, mint amekkora Dosztojevszkij regénye.
A fõszereplõ Jevgenyij Mironov (akirõl jellemzõ, a port.hu-n egyetlen kép sincs - a Gavrilla Ardalionovics Ivolgint alakító Vlagyimir Maskovról annál több) olyan Miskin herceg volt, hogy egyszerûen nem tudnék jobbat mondani...
És még folytathatnám...
Hogy hogy lehetne hozzájutni?
Az a baj, hogy sok tippem nem nagyon van. Én egy-két részt felvettem VHS-re annak idején, de az nem nagyon jöhet szóba.
Viszont, ha írsz a sorozat topicjába, elképzelhetõ, hogy eredményre vezetne.
Hú, de megnézném a Dosztojevszkij regény adaptációját... Nálam A félkegyelmûvel talán a Háború és béke tudja felvenni a versenyt, bár a történelemfilozófiai értekezésektõl igazán megkímélhetett volna minket Lev Nyikolajevics (Miskint is épp így hívják, nahát :-)).
Neked hol sikerült megnézned a feldolgozást? Esetleg nincs valami tipped arra vonatkozóan, h hol lehetne hozzájutni? Nagyon érdekelne, h sikerülhetett-e a regény hangulatát tolmácsolniuk az alkotóknak.
(Bocs az offért)
Nem egy túlságosan kiemelkedõ feldolgozás, s a maga mûfajában az alapul szolgáló mû zsenijéhez fogható teljesítményt korántsem vitt véghez, de mégis: egy remek orosz adaptáció.
A Bortko-féle "Félkegyelmû" és a "Mester és Margarita" után nagyon kezdtem hinni a jó orosz adaptációkban, amely azonban szinte végképpen elveszett a nyár elején vetített, rendkívül rettenetes "Aranyborjú" (Ilf-Petrov) következtében.
Most azonban ismét el kell, hogy ismerjem: egy különösen korrekt és profin megvalósított adaptációról van szó.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások