A Mentőcsónak bemutatja a Novara előadását. „Valakinek muszáj döntéseket hoznia. Nehéz elfogadni, de mindig kell valaki, aki képes döntéseket hozni, és ha valaki erre nem képes, akkor annak követnie kell azokat, akik a döntéseket hozzák. Ez a színház! Ez csak színház!” Mert ha nem hozok döntéseket, ha nem vállalom fel a konfliktusaimat, akkor kiszolgáltatom magamat másoknak. De ha kiállok magamért, akkor hogy nem nyomom el a másikat? Meddig tartok én és hol kezdődik a másik? Egyáltalán valóban magamért állok ki, vagy már a problémáim sem az enyémek? Én határozom meg a közegemet vagy a közegem határoz meg engem? A saját történetemet élem meg vagy mások gondolatait ismételgetem? A szüleimét, a barátaimét, a családomét, a munkatársaimét, a politikusokét. Vagy pont azt gondolom, amit ők? Van saját valóságom vagy ez csak színház? Érdekel ez még egyáltalán bárkit?Ebben a fiktív országban, ahova most lenézhetünk, ilyen kérdések merülnek fel az emberekben. Van még ehhez közünk?
"Sziasztok, csodálatos barátaim! Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: Péntek Úr vagyok. Sok mindenről szeretnék mesélni nektek. Cserébe én is figyelni fogok rátok. És együtt is figyelhetünk.Például Flórisra, a szobanövényre. Vajon miről álmodik? Vagy Lodira. Vajon hány vonat fér el egyszerre a fejében? Vagy egy kalózkutyás kutyakalózhajóra! És a felette vonuló vattacukorfelhő-nyájra! Elárulok egy titkot: figyelni mindenre és mindenkire érdemes. Például... Hopp! Ki kopog?Megérkezett a következő vendégem!" Gyerekként a világ még új, izgalmas és lenyűgöző, tele van álmokkal és lehetőségekkel. Néha viszont túl nagy, ijesztő és bonyolult. Jó, ha van ilyenkor valaki, aki rendet tesz a zűrzavarban. Aki életre kelti az álmokat és megszelídíti a félelmeket. Aki nagyon figyel ránk és úgy tud kérdezni, hogy végül mi magunk bökjük ki a megoldást. Ő Péntek úr, akit csodálatos barátok vesznek körül. A Tatai Zsolt főszereplésével készülő előadás sok humorral és zenével szól az egymásra figyelés, az empátia és a képzelőerő fontosságáról.
Vitaszínház az online életünkről. A képernyőn, virtuális terekben töltött idő egyre nagyobb részét teszi ki az életünknek. A kütyük, online terek megkönnyítik a hétköznapjaink, de akadályozzák is hogy jelen legyünk az életünkben; segítik a kapcsolatteremtést, és egyben el is szigetelnek minket. Bonyolult kérdések elé állítanak mindannyiunkat. A mesterséges intelligencia térhódítása tovább komplikálja a valóság és virtualitás, az ember és gép viszonyát. Vitaszínházi előadásunk olyan kérdéseket nyit meg színházi jelenetei segítségével, amelyekről érdemes gondolkodnunk, beszélgetnünk, sőt vitatkoznunk is. Erre kínál lehetőséget majd programunk interaktív része.
A görög mitológia szerint a nőtlen király és szobrász, Pygmalion beleszeretett saját művébe, olyan tökéletes és élethű női szobrot faragott. Ahogyan a Pygmalion-hatás című balettban Leon, a sztárbalett-táncos igazi táncosnőt farag a szegény sorból érkező Galából. „Ez a balett koreográfiai értelmezése művész és műve mítoszának, mely rávilágít arra, hogy a művészet és az élet mennyire összefonódik, mégsem ugyanaz. A balett középpontjában egy nyomorban élő pimasz lány áll, aki a versenytánc világában találkozik a gazdagsággal, az előadói tökéllyel, ahol a szépség és a mozgás csalóka könnyedsége csak kemény munkával érhető el, míg a látszólag vonzó színpadi hírnév nem védi meg az embert a magánytól. A híres táncos vezetésével a hősnő egy olyan ösvényre lép, ahol a test mozgásának transzformációja kezdetben szórakoztató kísérletnek tűnik, ám valódi drámába torkollik” – mondja Boris Eifman, az ifj. Johann Strauss virtuóz zenéjére készült tragikomikus balett koreográfusa. Eifman a hetvenes években kezdett koreografálni, s művei közül az irodalmi ihletésű balettalkotásait értékelik a legtöbbre. Együttese, az Eifman Ballet – amely modernitásával és kifejezőerejével forradalmasította a klasszikus táncművészet fogalmát Oroszországban – számtalan külföldi turnén vett részt. Eifman koreográfiái számos helyen színpadra kerülnek. A Magyar Állami Operaház közönségének is volt már alkalma megcsodálni munkáját, hiszen láthatta a Dosztojevszkij-regény alapján készült Karamazov testvérek című balettjét. Jelmezfelügyelő: Larisa Ivushkina Világítástervező: Alexandr Alexandrovich Sivaev, Boris Eifman Betanító balettmesterek: Osipov Ilia, Liubov Andreeva, Polina Petrova Próbavezető balettmesterek: Balaban Cristina, Kohári István, Prokofieva Irina, Szakács Attila, Szirb György Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara
Sven Nordquist Pettson és Findusz-történetei világszerte népszerűek mind az óvodás-kisiskolás gyerekek, mind szüleik körében. A címszereplők egy egyedül élő falusi ezermester, Pettson és minden lében kanál macskája, Findusz.
A Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján született daljáték 1904-es, Király Színházbeli ősbemutatóján a darab elsöprő sikere még az alkotókat is meglepte. A színpad hol felpezsdült, hol megnyugtató vidámságot árasztott, a közönség derült, nevetett, majd Bagó meghatóan szép dala alatt már a sírás kerülgette a nézőket. A dal befejeztével újrázást követeltek, de az ismétlés egy kicsit váratott magára, mert a Bagót alakító Papp Mihálynak is könnyek peregtek az arcán. Kukorica Jancsi és Iluska megindító szerelmi története, a csodás, magyar népmesei motívumokban bővelkedő daljáték, mely híven követi az eredeti művet - és amely több mint száz éve visszatérő sikerdarabja a hazai és határon túli színpadoknak -, negyven év után ismét látható lesz a Budapesti Operettszínházban. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, BALETTKARA, ZENEKARA, valamint, BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
Egy árva gyermekekből álló csapat és egy rendkívüli felnőtt, egy nemes lelkű művész a háború sújtotta Magyarországon. Varázslatos történet hűségről, bátorságról, barátságról és emberségről az embertelenségben.
avagy a világ legjobb gyereke A méhek istene. Egy ember. Egy hírhedt ember. Egy mindenki által közismert személy, ahogy eddig még senki sem látta, és ahogy még senki nem gondolt rá. A történet középpontjában egy háromfős család áll: apa, anya és fiuk összetett, szövevényes lélektani viszonya. A készülő előadás célközönsége alapvetően a 13-18 éves korosztály, de rajtuk keresztül közvetve megszólítják a tizenéveseket tanító pedagógusok és a szülők generációját is. Mindezt játékosan, humorosan, de komolyan véve a témát, a történetet, és a történelmet. Az előadást 13 éves kortól ajánlják.
A Maga lesz a férjem egy 1937-ben filmen is bemutatott nagyszerű szerelmi történet, amelyet Márkus Alfréd kiváló zenéi tesznek még izgalmasabbá.A betétdalok zenéjét szerezte: Márkus Alfréd.A dalszövegeket írták: Halász Rudolf, Márai Lajos, Nádasi László és Nóti Károly
-Drámai látlelet- Karinthy Frigyes : Utazás a koponyám körül című regénye nyomán. A Divine Comedy Company – Isteni Színjáték Társulat produkciója. Az „Utazás…” Karinthy életre-halálra szóló kalandja saját valósága körül. F: Miért húznak gumiszalagot a nyakamra? X: Az csak a bőr, ami a tarkódon visszaugrott, mint egy gallér. F: Istenem, a reneszánsz kor divatja, élő anyagból… Most meg kopognak a fejemen. X: Igen, az a trepan, egyfajta fúrófej. De nem jó az, ha te mindenről tudsz. Az „Utazás…” Karinthy életre-halálra szóló kalandja saját valósága körül. Egy írói fej valósága, amiben igen furcsa dolgok történnek. (Tumor, vér-göb, szembesülés, betegségtudat, remény,stb.). De semmi baj: a nagy utazás során megszülető önismeret, ami a koponyából indul ki és oda is tér vissza néhány elegáns kör után, képes végteleníteni az amúgy végesnek ítélt életet. Az agytumor által előidézett új érzéki tapasztalatok, szomorúfűzről szállingózó szöszökként hullnak az író már-már kiásott sírjára, hogy aztán – halott híján – a temetés elmaradjon. Nem egyszerű a nagybeteg dolga, ha egyszer csak, valaki elkezdi előtte kikövezni a gyógyulás útját. Miféle remények hizlalják az újjászületés ritka élményét, és vajon a humor, mint testnedv, mennyiben segít a saját kórjával szembesülő szenvedőnek „életre váltania” a fatális belenyugvást? A „karinthyság”, számomra, leginkább egy kedélyállapot. Határtalan, minden hiúságtól mentes, szeretetteli létélmény. (Verebes Ernő) Többször is rákérdezett Ernő, miért szeretnéd ezt a történetet? Nyilván motivációt és kiinduló pontot keresett a drámaíró, hiszen tét nélkül minek. Nagyon sok mindenről beszéltem akkor. Csak a lényegről nem. A valós válasz két évre rá érkezett meg, amikor már túl voltunk pandémián, a főszereplőnk kulcscsonttörésén, az író halál közeli betegség kálváriáján, akkor még nem tudtuk, hogy személyes történetünkké válik. Szélesebb értelemben a pandémia előhírnökei leszünk. Majd jött az átértékelődés időszaka. „Az életet viszont akkor kezdhetjük másodjára élni, ha a test majdnem meghal, de mégsem hal meg, és míg a gyógyulás útjára lép, új értelmet keres magának. Mintha az eddigitől teljesen különböző érzékszerveket kapna ajándékba az ember, minek következtében áthangolódik a világ, és olyan képeket, hangokat és ízeket kínál, mint soha azelőtt. Áthelyeződnek a hangsúlyok, és az addig nélkülözhetetlen dolgokból hirtelen nevetségesen olcsó és kisszerű játékok lesznek – mint például egy porcelán kutya – míg egy ügyetlen kézmozdulat, egy gyerekkori íz, egy eddig észrevétlen zsírfolt a konyhabútoron, lényegi dolgokat fed fel.” (Verebes Ernő) Mindezt azzal a „karinthysággal”, mely nélkül nem lehet túlélni: a humor szikéjével. Számomra önismereti kaland volt ez az időszak. Kínálkozott egy tükör, amibe nem csak reggel néztem bele. Ha valaki mégis úgy gondolná, hogy előadás után haza viszi ezt a tükröt, már megérte. (Kálló Béla) Rendezőasszisztens: Ficsor Eszter
Felolvasószínház Gelléri Andor Endre műveiből. A "tündéri realista" novellista a XX.század első felének sikeres, népszerű írója volt. Szeretettel, együttérzéssel és humorral írt a munkásokról, kisemberekről, óbudai társairól, barátairól. 1945-ben halt meg, néhány nappal a koncentrációs tábor felszabadulása után. "Vasvirág" címmel Herskó János készített filmet írásai alapján.
A játék egy idősödő férfi, George és egy fiatal nő, Louise lassan kibontakozó szerelméről szól, amelynek nyitóképeként a férfi magányos mindennapjaiba pillantunk bele. A fölötte lévő lakásba azonban egy fiatalokból álló, zajos társaság költözik, s egy este veszekedés hangjai szűrődnek le hozzá, majd nem sokkal később megjelenik a férfinél egy lány. A hívatlan vendég ráadásul egy várandós kismama. Ebben a szituációban veszi kezdetét a két különböző generációhoz tartozó ember konfliktusokkal terhes ismerkedése: előbb mindketten szabadulni igyekeznek a másiktól, majd elindul egy eredetileg szinte kizártnak tartott közeledési folyamat kettejük között. A darab fordulópontján aztán a baba is világra jön… Ray Cooney, A miniszter félrelép és a Páratlan páros szerzője ezúttal is garancia a nevetés és az elgondolkodás egymást nem kizáró élvezetére.
Az Art-Színtér és a Művészetek Völgye közös előadása. Egy fogadóban vagyunk, ahol a fogadósné miatt lakik ott egy nagyon gazdag és egy nagyon szegény gróf, egymással vetekednek a nő szerelméért. Mindketten megvetik a fiatalabb nőket, csak az érett asszonyt szeretik. Érkezik egy Lovag, aki viszont megveti a nőket, semmire sem tartja, irtózik mindegyiktől. Mirandolinát felbosszantja ez a nőgyűlölet, és elhatározza, magába bolondítja a férfit. Ehhez segítségül vesz két állástalan színésznőt, hogy megtréfálja a grófokat és a lovagokat is, és elindul az őrület.
Julia Lambert remek humorú, csodálatos színésznő, mindene a színpad, a játék, más nem is létezikszámára. Megteheti, hisz ott van mellette színházigazgató férje, aki két lábbal áll a földön, és bölcsenveszi tudomásul felesége mulatságos szeszélyeit. Még azt is, amikor Júlia beleszeret a jóképű, ám üresfejű könyvelőjükbe. Vígjátékba illő, ahogy Júliának ezúttal nem sikerül úrrá lennie az érzelmein... Az előadásban elhangzik Bleyer Pál-Darvas Szilárd: Színésznő vagyok című dala. Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnázium hallgatói: Bank Lili Anna, Bárány Ágoston, Boboi Félix, Knausz Patrik, Mészáros Hanna, Precup Júlia.
Első királyunk, István életének utolsó napjaira maradt még egy sorsdöntő, utolsó feladata. El kell döntenie, hogy kire hagyja a koronát - az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy pedig a keresztény, de idegen népből származó Orseolo Péterre? A nemrég alapított magyar állam tele van feszültségekkel, a régi és az új hit harcban áll egymással. A régi és az új rend kibékíthetetlen ellentéte miatt István király joggal érzi, hogy nem csak egész életének munkája, de a teljes magyarság jövője forog kockán. Olyan döntés előtt áll, amely meghatározza majd népének sorsát mindaddig, amíg magyarság lesz a világon. Az ország és a nép történetének ez a pillanata eldöntetett. Ám a konfliktusok, melyeket Sík Sándor megmutat e megrázó történelmi drámában, ezer éve itt vannak velünk. Lehetséges-e harmóniát teremteni az Ázsiából érkezett magyarság ősi, pogány hite, szokásai, magatartásformái és a keresztény hit, az „európai” életrend között? Élhet-e az ősi magyar hagyomány és a keresztény tradíció békében együtt? Élhet-e egyáltalán a magyarság bármelyik nélkül? Az István király döbbenetesen aktuális volt már 1934-ben is, abban a korszakban, mikor annyi tragédia történt Magyarországgal és Magyarországon. De nem kevésbé húsbavágó ma sem, mikor végletekig polarizált, széteső világunkban őszintén és tisztán szembe kell nézni önmagunkkal, hogy megtalálhassuk azokat a közös értékeket, melyek mégis összekötnek, amelyek erőt adnak, amelyekre közös jövőnket tudjuk építeni. Közreműködnek a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészhallgatói: Buvári Lilla, Földi Csenge, Gyimesi Ádám, Gyöngyössy Csenge, Gyulai Marcell, Kalivoda Imre, Kelemen Márk, Kovács Boglárka, Ladács Fanni, Maczky-Kő Bálint, Rajnai Lázár, Szentiványi Nikolett.
A Patáliától a Szeretetkertig - improvizációs játék önmagunkról.Ízelítő kapcsolataink hétköznapjaiból. A társas-játékban a közönség is aktív részesévé válhat párkapcsolatainkról szóló forgatókönyvek alakulásának. Szokásos zsákutcák kelnek életre, és az improvizációs jelenetek segítségével, görbetükrön keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra. "Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást. Játékos „Pár-tan” elevenedik meg, az iskolapad helyett az élet tanítómesterétől. Hogyan űzzük ki magunkat a szerelem paradicsomi állapotából?Miért nem tudjuk megőrizni a közelséget, az inspirációt, az intimitást?Miért végződik a házasságok csaknem fele válással?Hogyan, miért veszítjük el egymást?Mi történik velünk, és bennünk ezen az úton?Mit rontunk el, miközben mindannyian a feltétel nélküli szeretet, elfogadás megtapasztalására vágyunk? Hogyan építünk torlaszt, falakat játszmáinkból?Mit kellene megtanulnunk, hogy esélyt adjunk önmagunknak és a kapcsolatunknak? A kapcsolat maga is olyan mint egy kis élőlény. A szerelemben megszülető első gyermek maga a kapcsolat. Ahelyett, hogy gondoznánk, ápolnánk, hogy virágzó „szeretetkertben” éljünk, mit is teszünk vele? Hogyan változzunk, változtassunk, hogy a szerelmet, annak energiáját, s az abban kialakuló szeretetet tartósan megőrizzük? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az est folyamán, amikoris mindannyiunk számára ismert, hétköznapi élethelyzetek elevenednek meg. Szerző és rendező: az életünk, mi magunk." Játékmester: dr. Piczkó Katalin
A két test és egy lélek egyesüléséről szóló Non Solus, majd a föld és az emberiség kapcsolatát ábrázoló My Land után a világhírű magyar újcirkusz-társulat új produkcióval jelentkezik. A Solus Amor a megelőző kettő szerves folytatása, a trilógia záróköve.A Vági Bence művészeti vezető rendezte Solus Amor a társulattal való többéves közös munka során megteremtett „cirque danse” nyelvén megszólaló monumentális légi táncelőadás, amelyben az új cirkusz, valamint a klasszikus és modern tánc egyesül. Az egyetlen és ősi, időn és téren átívelő, mindannyiunkat összekötő energiát megidéző produkció korunk természet és csoda iránti vágyódásából meríti erejét. Vági Bence koncepciója szerint „a színpadi tér és a szereplők természeti esszenciaként ölelik körül a közönséget, hogy egy ősi imához hasonlóan lehetővé tegyék a néző számára a teljes elmélyülést”. Bábok: Janni Younge Hang: Terjék Gábor Levegőakrobatika-koreográfus: Illés RenátóReptetéstechnikai tervező, technikai vezető: Vladár TamásPróbavezető: Horváth ZitaA rendező kreatív munkatársa: Zsíros Gábor
„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.
Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth-díjas koreográfus alkotói estje. Zs. Vincze Zsuzsa koreográfus több évtizedes alkotó munkájának formanyelve a magyar folklór, az eredeti néptánc, amely szűnni nem akaró inspirációt jelent az idén Kossuth-díjjal kitüntetett művész számára. Az egy egész életutat összegző műsorban megannyi ihlető érzelemre komponált tematikus koreográfiák és a magyar néphagyomány iránti szenvedélyről tanúskodó előadásrészletek kerülnek bemutatásra. Az irodalmi művek ihletésére készült komorabb hangvételű alkotások mellett, a koreográfusra oly jellemző humoros és vidám jelenetek is megjelennek az est folyamán, hogy a hangulatában ugyan kissé csapongó, de sajátosan női szemmel látott világában elmerülve együtt csodálkozzunk rá néptáncművészetünk gazdagságára és szépségére. Előadja a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara. Szakmai vezető: Zs. Vincze Zsuzsa Videotechnika: Konta Boáz