Nem tudtam komolyan venni végig, hiába próbáltam megtenni HÁROM/TÍZ

Nem tudom mi zavart inkább, a túl sok akció sok lövöldözéssel, vagy a túl sok emberes jelenetek, ahol nem igazán lehetett tudni ki kivel van, vagy a harsány, idegesítő zenéje - vagy mindezek együtt. Néhol a szinkron sem volt a legjobb. Sok helyen úgy éreztem, hogy nincs koncepció, csak lövöldözés. Persze mindezek ellenére a natúr akciójelenetek jól kidolgozottak voltak. Mégsem tudott igazán lekötni.

Ha azt írnám, hogy egyetértek, arról is tudnál vitatkozni? ;-)

Ez a film számunkra, vagyis nem kínaiak számára szerintem egyetlen szempontból jó, abból viszont nagyon: az akciók, és az azokkal járó, közepesen véres naturalizmus terén. Szinte az egész, amúgy igen hosszú film folyamatos akciókból áll, melyek igen profin összerakottak és kivitelezettek. Ahogy Vízer írja a kapcsolódóban, felvonul itt minden fegyver és hadászati kütyü, amit a modern kínai harcászat csak alkalmaz, vagy legalábbis a vaskos propaganda szerint alkalmaz. Pörög az egész, jók a vágások, jók a képek, izgalom a köbön, maguk az akciók is sokrétűek, és még egy markáns mesterlövész-szál is játszik, a kvázi párbaj-jellegével megidézve a hajdani Ellenség a kapuknál igen emlékezetes élethalálharcát...
Minden másban viszont elvérzik: karakterábrázolás zéró, színészi játék siralmas (a mellékszereplő arabok sokkal jobban játszanak, mint bármelyik kínai a filmben, bár tudom, a kínai, de általában a keleti színművészet a mi szemünkben túlontúl eszköztelen és merev), a viccelődős-csipkelődős rövidke kis intermezzók nevetségesek, a szerfölött potensnek, állampolgárait tűzön-vízen át védelmezőnek, és emellett igencsak emberinek láttatott kínai hadászat állami propagandája pedig ordenáré módon telepszik rá az egészre.
De mindez utóbbival együtt sem érzem soknak a nyolc pontot, az igen jól kivitelezett akciók izgalma ugyanis tényleg simán elviszi a filmet.