Raffaello halálának 500. évfordulójára emlékezvén a valaha volt legjelentősebb tárlatot rendezték meg munkáiból Rómában, mely rendkívüli kiállítást az Exhibition on Screen forgatócsoportja elsőként járhatott be. Raphael Sanzio da Urbino életét és munkásságát több mint kétszáz, felerészt most először együtt kiállított remekművön – festményen, rajzon – keresztül mutatja be ez a megatárlat.

A Louvre-ból, az Uffiziből, a National Gallery of Artból vagy a Prado gyűjteményeiből kölcsönzött, páratlanul gazdag anyag és a róla készült dokumentumfilm arra tesz kísérletet, hogy érzékeltesse Raffaello szakmai jártasságának, képzelőerejének és zsenialitásának felfoghatatlan dimenzióit. A több szakmai díjjal is büszkélkedő rendező, Phil Grabsky igyekszik friss szemmel tekinteni erre a reneszánsz óriásra, és kameráján keresztül is indokolni, miért soroljuk máig a legnagyobb mesterek közé Raffaellót. A dokumentumfilm kitér római korszakára, soha nem látott filmrészletekkel mutatja be az antik Róma szemléletformáló hatását, megmutatva Néró aranypalotáját is, melybe maga Raffaello is ellátogatott.

Fontos tisztán látnunk, hogy Raffaello jóval több volt, mint festő: a reneszánsz kor egyik legjelentősebb művésze kellett, hogy legyen, csak épp félreértették vagy misztifikálták. A mostani páratlan kiállítás először foglalkozik szinte az összes spektrumával. „A legjelentősebb európai művész, akinek munkássága máig megszólítja a közönséget” /Financial Times, Hétvégi kiadás/ Rövid karrierje során Raffaello olyan mértékben alakította a nyugati civilizációt, ahogy előtte és utána sem sokan. A jelenlegi, korszakos kiállítás nemcsak ünnepelt festményeit és rajzait, hanem építészeti, költészeti, illetve szobor-, szőttes- és nyomatelőkészítő terveit is górcső alá veszi.