Egy fiatal autista tárlatvezető szigorú napirend szerint él – amíg bele nem szeret az egyik munkatársába, és fel nem dúlják az életét az eddig ismeretlen és intenzív érzések.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
trev
febr. 02. 00:09:54
10/10
Csodálatos film. Goyo szemén keresztül szemlélve nagyon könnyű szinte bárkit gyönyörűnek látni, és ez nem azt jelenti, hogy hibás a szemléletmódja (még ha specifikus is), hanem azt, ahogyan Goyo meglátja a szépséget (vagy legalábbis egy fajtáját), amivel ad egy szűretlen tisztaságot a világnak. Szinte már irigylésreméltó. A látásmódja őszinte és közvetlen, strukturált, de sehol sem felszínes. Nem mentes ugyanakkor a belső feszültségektől, és erre a Down-szindrómás uszodai csoporttal való kapcsolata mutat rá leginkább. És fura módon ez teremti meg azt a közös nevezőt is, ami a szerelmét nem teszi reménytelenné. Mindez logikusan felépítve, kellően adagolva, sehol sem túlzásokba esve. Számomra mestermű.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások