Két egyedülálló nő ugyanazon a napon ad életet gyermekének. Közös kórterembe kerülnek. Kiderül, hogy egyikük terhessége sem volt tervezett. A középkorú Janis repes az örömtől, míg a kamaszkorú Ana traumaként éli meg, hogy anya lett. A kórház folyosóján Janis vígasztalni próbálja Anát. Pár mondat elegendő ahhoz, hogy szoros kötelék alakuljon ki a két nő között.
Bemutató dátuma: 2022. január 27.
Forgalmazó: Cinetel Kft.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Waikato
okt. 13. 23:14:59
Almodóvar néha baromi irritáló tud lenni ezzel az "Én bármit megtehetek!" hozzáállással. És itt sajnos a a film befejezésével szétcseszte Penelopé Cruz jutalomjátékát. Nem mellesleg a szárnyait bontogató Milena Smit is jól illeszkedett az egészbe, érdemes megnézni a Platform 2-ben is hogy milyen fejlődésen ment keresztül.
Kicsit rémisztő, hogy az eddigi hozzászólók mekkora hányadának akadt be a "leszbikus szál", "leszbi vonal"; az, hogy a két nő - egyébként sokrétű - kapcsolatuk egy szakaszában egymással szexuális viszonyba került. Valamint ennek a hozzászólók szerint mára már kötelező jellege.
Az előbbieken való fennakadás mindenesetre őket magukat minősíti, az utóbbi pedig bármennyire népszerű teória, sima tévedés: semmilyen értelemben nem kötelező bevinni filmekbe a homoszexualitást, olyan értelemben sem, hogy a készítők/producerek a nézettség növelése érdekében tartanák mintegy kötelezőnek, és pláne semmilyen formában nem kötelező Almodóvar esetében.
A történet kiváló, a karakterek parádésak, jellemábrázolásból ötös. Én mondjuk, megvágtam volna másfél órásra, hogy feszesebb legyen, és a falangista vonalat nem biggyesztettem volna a filmhez. Mint egy idegen test, úgy csüng a sztori végén.
Baromi unalmasan indul, aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően, rohadtul érdekessé válik a cselekmény, de ez sajnos nem tart ki a végéig, mert a nem túl izgalmas párbeszédek sokszor leültetik a picsába az egészet. A rendező időnként feszült helyzetekkel (-és zenével), szexszel, leszbizéssel meg nagyjából 3 komolyabb csavarral próbálja feldobni alkotását. A sztori lényegében 2 szálon fut: az egyik az anyaságot járja körül, a másik pedig a múltba, egyenesen a történelmi időkbe nyúlik vissza, ám a súlyosan lehangoló lezárásra mindkettő összeér. Pedro visszafogottan használja a harsány színeket, egy szimbólumot visz végig, bevisz 1-2 gyomrost, valamint bemutatja az apasági + az anyasági teszt fontosságát.
Hiába volt mindkét főszereplő nő játéka remek, a film nem ragadott magával. Az összecserélt baba szál mint szituáció elég hihetetlen,. Nem volt kibontva, hogy Cruz miért az adott pontnál "adta meg magát a sorsnak". A polgárháborús történet annál fontosabb - lenne (önmagában is megérne egy filmet), de a két szál szerintem nem kapcsolódik egymáshoz. Nem is lenne Almodóvár, ha nem csempészne bele egy kis leszbi vonalat is. A hirtelen és szinte túlzó happy end is túl szép, ami átlendül egy fájó, groteszk legutolsó képbe. Párhuzamos képek és történetek, amely nem áll össze Eggyé.
A látvány, a képek azok zseniálisak a filmben - ez mindegyik Almodóvár filmben így volt, amit eddig láttam. Szerintem ezért önmagában megéri megnézni.
A történet viszont azért nekem egy kicsit döcögősebb, mint amit megszoktam a rendező úrtól. De nem kell emiatt más filmet keresni estére, izgalmas, fordulatos a cselekmény, csak néhol szerintem felületes.
A spanyol polgárháború és az összecserélt gyerekek párhuzama viszont szerintem zseniális. Nekem úgy jött le, hogy tulajdonképpen a polgárháborús téma az alap vezérfonal, és a két nő története az erre öltöztetett metaforarendszer. A teljes felhasználói élmény érdekében én javaslok egy pár perces böngészést “spanyol polgárháború” keresőszavak alatt, és a felfrissített információkkal nekivágni a filmnek. Persze aki részletekbe menően képben van a témával, annak nem kell, elnézést tőlük. :)
Szeretem Almodóvar színeit, de nem mindig szeretem a történeteit. Ez a mostani egy drámaturmix, amiben összecserélt babák, csecsemőhalál, hetero- és homoszexualitás vezeti fel a spanyol polgárháború kegyetlenségét: „nincs elhallgatott történelem”. Más kérdés, hogy semmi sincs kibontva, semmi sem végzetes, csak úgy sodródunk egyik élethelyzetből a másikba. És még Penélope Cruz Oscar jelölését sem érzem megérdemeltnek.
Az "indifferens szál". A tömegsír keresése, feltárása fontos része a filmnek. Ez egy nagyon fontos téma, az eltemetett múlt szimbóluma, a transzgenerációs traumáké. Almodóvar mindig is több szálon futó történetekkel operált a legtöbb filmjében, és nem először tér vissza a múltba, generációkon átívelő történetszálakkal.
Azért "kistesó" akivel Cruz várandós, mert a két nő sorsa annyira összefonódott, hogy szinte testvérekké vált a két nő a "közös" szülésük óta, meg azután is. A gyerekeik is kvázi testvérek ezáltal.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások