Bizony!

Ellentétes a véleményem a "veledével". ;-)
Iszonyúan jó film.

Borzalmasan rossz film.

Vagy inkább ha nem bírod elviselni a veledével ellentétes véleményeket, akkor ne gyere ide.

Teljesen jó film volt, fanyalgók nézzenek mást.

Próbálom értelmezni az utolsó mondatodat, de nem sikerül. Lehet, hogy azért, mert én általánosságban próbálom, te meg konkrét dologra gondolsz. De az is lehet, hogy az a baj, hogy nem láttam a filmet és a gombhoz keresem a kabátot. Nos, ha módom lesz rá, megnézem e darabot.

Nem, senki ne popcornos, vasárnap délutáni szórakozást várjon!
Szó szerint egyet értek Notarius kritikájával.
Nálam is 8 pont, tetszett, maga a film, a képek, a színészi játékok. A mai felszínes filmek között egy tartalmas, értékes produkció.
De a téma és a történet egy valamire való ember számára és különösen a mai érzékenyítő szemléletű világban gyomorforgatóan tragikus.

A John Maxwell Coetzee azonos című regénye (1980) alapján készült filmben Mark Rylance egy nem valóságos ország, nomádokkal határmenti békés településének bíróját alakítja, ahol a történések kezdetén olyan nyugalomban telnek a napok, hogy a legnagyobb problémát egy disznó okozza, amelyik átgázol a szomszéd kertjébe. Aztán a korlátlan főhatalom általi teljes feljogosítottsággal megérkezik a Johnny Depp által alakított, már küllemével is riadalmat keltő Joll ezredes, aki mindenben a barbár nomádok lázadását vizionálja, és ennek bármi áron való igazolására, bebizonyítására válogatott kegyetlenségű kínvallatásokkal csikar ki belőlük "beismerő" vallomásokat.
Az ezredes ideiglenes távozása után a bíró, elborzadva a látottaktól, szabadon engedi a megkínzott fogvatartottakat.
Időnek múltával, ezután talál rá a szörnyű kínzásoktól lelkileg is összeroppant, szinte teljesen vakká és járásképtelenné nyomorított és ezáltal koldulásba taszított fiatal nomád nőre (Gana Bayarsaikhan), akit ápoló védelmébe vesz. Eközben szinte szavak nélküli sajátságos kommunikáció és érzelmi szál alakul ki közöttük, ezért a ránézve súlyos következményekkel nem számolva visszaviszi a lányt az övéihez.
A film további részében aztán kíméletlenül kiderül, hogy a bíró, sőt a fegyveres csapattal visszatérő ezredes milyen következményekkel nem számolt, illetve hogy miként folytatódtak az események a milyen végkifejletig ...

Hol nehezen megválaszolható kérdésekkel, hol pedig érzelmileg nehezen feldolgozhatóan nyugtalanító volt a film hangsúlyozottan vontatott tempója, valamint az önmaga védelme érdekében tenni képtelen, önmagát krisztusian kiszolgáltató nyugodt emberség tétovaságának a kontrasztja: a végleteken is túlmenő kegyetlenséggel és manipulatív gátlástalansággal mindent leuralni akaró fasisztoid embertelenséggel szemben.
Ezen az sem változtatott, hogy elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy e végletek ellentéte a film egészén végigvonuló modellszerű allegóriaként, nem a tartalom valóságosságát, hanem a mondanivaló fájdalmas ellentmondásosságát jeleníti meg.


A nézőre marad tehát azon kérdés megválaszolása, hogy valójában kik is az igazi barbárok. (?)

Túlon túl voltam már a felén, de a hangulata magával rántott, ezzel én végeztem is vele.
Ezt most tényleg nem bírtam, nagyon fárasztott!

1/10