A magyar vasutak addig töretlen fejlődése Trianon után véglegesen megszakadt. A két világháború között alig néhány kilométer vonalat építettek, azok is főleg keskenyvágányúak voltak. Az 1940 nyarán meghozott 2. bécsi döntés következtében Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, de az új határokat úgy vonták meg, hogy nem volt vasúti összeköttetés az ország és a Székelyföld között, Románia meg nem engedélyezte a területén való áthaladást. Elengedhetetlenül szükségessé vált egy új vonal kiépítése. Már 1940 szeptemberében kijelölték és a munka azonnal el is kezdődött. Teljesen lehetetlen geológiai és talajviszonyok között folyt a munka, hatalmas erőkkel és igen komoly műszaki megoldásokkal. 1942. december 6-án, a saját nevenapján, maga Horthy avatta fel az új, 42 km-es szakaszt. Ettől kezdve Budapestről 16 óra alatt jutott el egy vonat Sepsiszentgyörgyre, 2 éven át. Az akkor elkészült pályát a Román Vasutak azóta is használják, minden műszaki változtatás nélkül, csak annyi történt, hogy villamosították. Ez volt a Magyar Államvasutak utolsó nagy építkezése.