"Hiszek a klasszikusok modernségében. Hiszek a tiszta beszéd ábécéjében és a magyar nyelv arany jánosi törvényeiben. Hiszem, hogy az élményt és szórakozást nyújtó színház az ország munkakedvének pénzben ki sem fejezhető ösztönzője és emberi fejlődésének formálója." - mindez Básti Lajos Színészi Credo-jának része. A színészé, akinek oly sok szerepben nyújtott alakításán ámulhattunk. Emlékszünk feledhetetlen Ádámjára Az ember tragédiájából - melyről könyvet is írt -, Bolyaijára, Oidipusz és Lear királyra, Strindberg Haláltáncára, no meg "egy finom angol úrra": Higgins professzorra a My fair lady-ből. És sok-sok televíziós és rádiószerepre. Mindezek most megelevenednek ebben a portréban, melyben a színészi alkotófolyamatról és műhelymunkáról is magával ragadóan beszél Básti Lajos.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Természetesen a színészet szempontjából teljesen mellékes. Csak a történet szempontjából van jelentõsége. Latinovits kissé allergiás volt egy hazai kisebbségre és ezt sokszor kifejezésre juttatta. Nem is volt hosszú életû.
A hatvanas években Básti Lajossal a Fészekben üldögéltek, szigorúan távolságot tartva egymástól, az étterem egyik és másik sarkában, mikor Básti dühösen követelte a pincértõl a régen kikért Radeberger NDK-sörét. Miután megkapta, Latinovits kajánul odakiáltott a pincérnek: Én meg kérek egy Radebástit! Básti felpattant a székérõl és ordibálva nekirontott Latinovitsnak – lovagiasan felpofozgatták egymást (Básti eredeti neve Berger).
Minden idõk legszebben beszélõ, legszebb orgánumú és az egyik (ha nem "a") legjobb színésze volt!
A róla készült portréfilm is Zsurzs Évához méltó minõségû!
Mindenki sajnálhatja, aki nem látta!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások