A csendesen csordogáló patak melletti kocsmateraszon egy lány, a kocsmáros és egy helybéli rendőr napozik. Filmes csapat érkezik a helyszínre, de nem filmrendező, hanem egy ügyész vezetésével. Közöttük van két fiatal elítélt is, akik néhány napja még érettségijüket ünnepelték. Bűnük, hogy részegen beverték a kocsmáros fejét, és lerombolták a patak melletti kunyhót. Most azért kell visszatérniük, hogy újra eljátsszák a történteket, s erről dokumentumfilm készüljön a nép okulására: lám, ilyenek az alkoholfogyasztás következményei. Ha a bíró elégedett lesz a filmmel, a fiúk újra szabadok.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2012 jan. 06. - 21:03:58
A Helyszíni szemle (jómagam névelõ nélkül ismerem a filmcímet) idehaza sajnos meglehetõsen ritkán vetített darab. Az alapszituáció az, hogy két fiút visznek a hatóságok a hegyvidékre, hogy rekonstruálják azokat az eseményeket, amelyek akkor történtek, amikor a fiatalok részegen randalíroztak, és hogy egy "oktatófilmet" készítsenek. A cselekmény végig meglehetõsen lassan csordogál, és valójában nem is maga a filmforgatás a lényeg, hanem az, ami a "sorok közül" "kiolvasható". A fõ kérdéskör talán az, hogy hogyan lehet helyesen élni vagy visszaélni a hatalommal. Tkp. ebbõl származik minden további esemény, a tragédia, hiszen az ügyész visszaél a hatalmával, jóllehet néha szinte atyáskodva bánik a két fiúval. A legtöbben szenvtelenül szemlélik az eseményeket, kiszolgálják a felsõbb hatalmat, a tanárban azonban kételyek merülnek fel, õ úgy-ahogy igyekszik felszítani a lelkiismeret szikráját a többiekben, mindhiába; illetve még az egyik fiúban van némi ellenállási vágy, de õ is sokat hezitál. Valamilyen szinten a srácok is kiszolgálókká válnak, õk is részt vesznek az egész folyamatban, még ha sokszor poénnak is tekintik a filmkészítést. Ugyanakkor viszont kiderül az is, hogy az egésznek nem az a célja, hogy rekonstruálják az eseményeket (különben is: a nézõ már meglehetõsen hamar megtudja, hogy a fiúkra nem vár büntetés), hiszen mindegy, hogy mit sikerül felvenni a kamerával, a lényeg az, hogy legyen egy "oktatófilm", az ott ábrázoltak pedig akár el is térhetnek a valóságtól (mármint attól, amit a fiúk korábban elkövettek). Így valójában egyrészt megtudjuk, hogy kvázi kétféle "valóság" van - az egyik a tényleges, a másik az, amit a hatalom (itt konkrétan a román szocialista diktatúra) "elvár" -, másrészt pedig szerintem úgy is lehet értelmezni a dolgot, hogy megpróbálták "átírni" és másképpen tálalni a múltat, mindezt természetesen az aktuális hatalom számára kedvezõ módon. Emellett olyan problémák is felvetõnek a filmben, mint a barátság, a szerelem, a magány stb.
A mû hangulata érdekes, hiszen egyszerre realista és kissé színpadias, humoros-ironikus-groteszk és végtelenül tragikus. Nagyon erõs a társadalom- és jellembírálat, ez még a viszonylagos visszafogottság ellenére is érezhetõ. A vége felé egyre nõ a feszültség, ezt a nézõ is érzi, tudjuk, hogy valaminek történnie KELL, és ez be is következik. Tehát egyfajta allegóriaként is fel lehet fogni a filmet, minden realitása ellenére is. Az atmoszférateremtés jó, a színészi játék is, érdemes megnézni ezt az alkotást, ha valahol sikerül elcsípni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások