A film egy üres, egyhangú életet élő középosztálybeli család élete széthullásának krónikája. A három fejezet a család utolsó három évébe nyújt bepillantást. Nem mintha sok jelentősége lenne ennek. Semmi különös dolog nem történik velük, siváran, monoton módon zajlik életük: minden nap felkelnek, megmosakodnak, reggeliznek, a kislányt elviszik az iskolába, ők pedig munkába mennek. Este ugyanez, fordítva. Azután egyik nap a család feldúlta a lakását, megsemmisítette az értéktárgyait, végül öngyilkosságot követtek el. A film valós történet alapján készült.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
6/10
Littletiger
2015 máj. 02. - 10:38:11
6/10
A film elsõ 1 órájában gyakorlatilag semmi nem történik. Hosszú, elnyújtott jelenetek, a szereplõk arcát alig látni. Bezzeg a cipõn, a papucson, a gabonapelyhen premier plan-ban idõzik a kamera. Amikor már harmadszor mutatták végig az automata kocsimosó teljes programját, erõsen gondolkodtam, hogy kikapcsolom a filmet. Pedig ritkán szoktam feladni. Aztán az utolsó 35 percben beindulnak az események. Sokkoló képkockáknak lehetünk tanúi. Hihetetlen ez a kontraszt. Csak a film megnézése után olvastam, hogy megtörtént események alapján készült. Ennek tudatában még lehangolóbb az egész. A végére nagyon a hatása alá kerültem, de ennek ellenére nem tartom túl jó filmnek. Egyszer érdemes megnézni, de többször biztos nem szánom rá magamat.
Offtopic.
Még nem láttam, lemezen van, de a szövegre, "nincs bátorsága..." reagálok. Nem kell bátorság. Nincs mire. Sok évtizede, ha nagyon fojtogat az üresség (a lét elviselhetetlen üressége - parfrázis), fölülök kedvenc felhõm szélére, lóbálom a lábam és nézem a nyüzsit. Mozi, 3D. Úri kedvem ha úgy kívánja, le / vissza csuszanok, teszek-veszek, mint egy földlakó. Ha nagyon fuldoklom, vissza-igyekszem. Amíg sikerül a mutatvány, semmihez nem kell bátorság. Van vésztartalék, Mentõöv. Hahó!
Offtopic.
Még nem láttam, lemezen van, de a szövegre, "nincs bátorsága..." reagálok. Nem kell bátorság. Nincs mire. Sok évtizede, ha nagyon fojtogat az üresség (a lét elviselhetetlen üressége - parfrázis), fölülök kedvenc felhõm szélére, lóbálom a lábam és nézem a nyüzsit. Mozi, 3D. Úri kedvem ha úgy kívánja, le / vissza csuszanok, teszek-veszek, mint egy földlakó. Ha nagyon fuldoklom, vissza-igyekszem. Amíg sikerül a mutatvány, semmihez nem kell bátorság. Van vésztartalék, Mentõöv. Hahó!
Elég depresszív a film, de nálam azért olyan nagyot nem durrant. Az ember nem látja a konfliktus okát, a miértet az okozatra, hacsak nem a mániás depresszió, minden más magyarázat nélkül. A feleségét hogy tudta rávenni a dologra? Az ember sajnálatot és szánalmat érez, de nehezebb olyan filmet nézni, amikor a szereplõk próbálnak küzdeni, szenvednek, hogy jobb sorsuk legyen. Õk simán le tudtak volna lépni Ausztráliába...
Kicsit olyan ez a film, mint amikor az ember mások súlyos lelki betegségének tanúja; nehéz megérteni és átérezni. 7/10
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások