A Bartók operájából készült filmalkotás középpontjában egy erős szimbólum áll: a vár, a férfi lelke, múltjának épülete, a menedék. A sötét, hideg vár, Kékszakállú életének színtere, ahol eljátszhat a múlttal, eljátszhat egy gondolattal, elvíve a játékot a végletekig, ahol a boldogság és boldogtalanság a tét.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Különleges - és találó feldolgozás. Pedig többszörösen is kockázatos a "Kékszakállút" képivé varázsolni: ne legyen se a zenére ráerõszakolt, ne legyen csak a rendezõ ötletességét fitogtató, de ugyanakkor továbbgondolásra késztessen, eredeti/bb/ legyen /puszta illusztrációnál/, együttmûködjön a hangok keltette dramaturgiával - és "jól érezzék magukat" az énekesek /átvitt értelemben persze/ a feldolgozás "bõrében".
Nekem /is/ úgy tûnt, ez a változat mindezt teljesítette - magas fokon!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások