Az elrabolt lány című széria újabb és újabb csavarral bizonyítja, hogy a gyors tempó képes elfedni a dramaturgiai réseket.
Bár a legtöbb krimiben valamilyen gyilkossági ügyet kell felderíteni – hiszen az egyik legnagyobb tabu az emberölés –, az utóbbi időben megszaporodtak azok a bűnügyi sorozatok, amelyeknek középpontjában az emberrablás vagy eltűnés áll. Kapásból ott a Netflixen az Üvegbúra és a Drága gyermek, a SkyShowtime-on az End of Summer, a Disney+-ra pedig most érkezett Az elrabolt lány, amely kifejezetten izgalmas felütéssel indul, és csak kapkodjuk a fejünket az egymást érő fordulatoktól.
A lezáratlan veszteség
Az emberrablási/eltűnési ügyekben az a szívszaggató, hogy akár évekig, évtizedekig elhúzódhat anélkül, hogy bármi is kiderülne – az ezzel járó bizonytalanság pedig hatalmas terhet ró a hozzátartozókra, hiszen a kétségnél még a biztos rossz is jobb, ahogy mondani szokták. Az elrabolt lány egyik karaktere szintén egyetért ezzel, mikor a lányát kereső anya kifakad neki, hogy úgy érzi, mindjárt megőrül:
Ez lezáratlan veszteség. A szeretett személy eltűnt, de nem tudni, hogyan, hová és visszajön-e. Valóságos kínszenvedés.”
Történik ugyanis, hogy Elisa Blix (Denise Gough, aki többek közt az Andor című Star Wars-sorozatból, A másik bárány című 2019-es filmből vagy a Ridley Scott-féle Robin Hoodból lehet ismerős) egy nap elengedi a kilencéves lányát, Luciát (Beatrice Campbell) újdonsült barátnőjéhez, akiről igazából semmit sem tud, és ezzel a döntésével máris lecsúszott 'az év anyukája' díjról. Mivelhogy Luciát másnap nem viszi haza az ismeretlen anyuka, a telefonja kikapcsolva, és mikor elmennek a házhoz, ahol a kislányt hagyták, egy takarítónő fogadja őket azzal, hogy ott nem lakik senki.

Na tessék, ebből aztán ezer irányba fröccsennek szét a red herringek (tudod, a téves nyomok):
- Egy emberkereskedő hálózat rabolta Luciát?
- Esetleg azoknak van köze hozzá, akik ellen Elisa férje, Fred (Jim Sturgess) kliense tanúskodik a bíróságon?
- Vagy maga Elisa keveredett valamibe?
Mindenesetre a titokzatos anyáról, Rebeccáról (Holliday Grainger) kiderül, hogy valójában senki sem ismeri a városban, és az iskolába év közben íratta a be lányát. Szóval bármi történt is Luciával, azt jó előre kitervelték. Persze ennél mi, nézők jóval többet tudunk meg. A nyomozás mellett azt is látjuk, hogy mi történik éppen a kislánnyal, valamint számtalan flashback villan fel a múltból, ami által egyre tisztábban követhető, mi állhat a gyermekrablás mögött.
Ez is érdekelhet

Ezernyi okból rabolhatnak el valakit és tarthatnak fogva, ahogy a filmesek is sokféleképp találhatják mindezt - lehet dráma, vígjáték vagy akár horror is a végeredmény. Íme a mi tízes listánk!
Lássuk!
Fordulatok fedik a felszínességet
Az elrabolt lány öt – kb. háromnegyed órás – részen keresztül száguld a végkifejlet felé. Tényleg száguld, mert csak kapkodjuk a fejünket, hogy milyen sebességgel érkeznek a fordulatok. Az Alex Dahl magyarul eddig még ki nem adott, Playdate című regényéből készült sorozat (ha szeretnél olvasni a szerzőtől, akkor a Köd utána című skandináv krimi például beszerezhető tőle)
minden percét a feszült és csavaros történetvezetés uralja, ami egyfelől kifejezetten szórakoztatóvá és izgalmassá teszi a szériát, másfelől viszont nem hagy teret az elmélyülésnek.
Kapásból itt a fő szál, a gyermekrablás hatására széthulló család, ahol nemcsak az okoz feszültséget, hogy Lucia eltűnt, hanem a felszínre bukó titkok is, mind a férj, mind a feleség részéről. Ehhez jön még, hogy mint minden krimiben, itt szintén először a szülőket vádolják, és Elisát kiáltják ki a világ legrosszabb anyjának. De valójában alig jut érdemi rész a játékidőből, hogy mindezt bemutassák, és hamarabb lesz az anyából önjelölt nyomozó, mint hogy megértenénk és átéreznénk a fájdalmát.

Apropó, nyomozó: mint a krimikben szokás, Az elrabolt lányhoz is jár egy detektív, vagy legalábbis valaki, aki alaposabb és kompetensebb a rendőrségnél. Így kerül a képbe a fiatal és ambiciózus újságíró, Selma (Ambika Mod), aki mindenáron cikket akar írni az esetről, de túl sok infója nincs, inkább csak megérzései.
Na, itt kezdődnek a bajok – mármint a sztorival.

A legtöbb nyom, bizonyíték és infó leginkább ad hoc kerül képbe, és minden pofonegyszerű. Selma persze szembemegy minden szabállyal, az újságírói etikáról nem is beszélve, de azon túl, hogy a főnöke folyton megfeddi, mindig jó irányba halad, és alig ütközik akadályba. De ezen felül semmifajta karakterisztikát nem kapott, nincs egyetlen megjegyezhető tulajdonsága vagy valamiféle sajátos jellemzője. Ez igaz a többi szereplőre is,
mindenki csak annyira van jelen, amennyit a sztori megkíván, egy fikarcnyit sem életszagú a sorozat.
Ellenben kifejezetten izgalmas.

Mint fentebb is írtam – és igyekszem semmit se spoilerezni –, olyan lendülettel és gyakorisággal érkeznek a fordulatok, hogy nincs időnk azon gondolkodni, hogy mi miért nem stimmel, kezdve azzal, hogy valaki egy sosem látott idegenre bízza a gyerekét, csak azért, mert „anya, lécci!”, egészen odáig, hogy olyan csontvázak zuhannak ki itt a szekrényből, amiket normál esetben szinte lehetetlen hosszú ideig titokban tartani. Ezzel együtt Az elrabolt lány abszolút ajánlható minden krimirajongónak, hiszen minden epizódra jut legalább három „húha-pillanat”, és bár nem maradandó széria, kifejezetten jól teljesít.