Első blikkre képtelenség akár egy hetet is túlélni a börtönben, ahová hősünk kerül, és ahol már az első napján meggyilkolják az egyetlen barátját - de akkor miért akar ide visszakerülni?
Tudtad, kedves olvasó, hogy az HBO amerikai sikersorozata, Eufória, amely akkora sztárrá tette Zendayát és Sydney Sweeney-t, egy olyan 2012-es izraeli széria remake-je, amely megtörtént eseményeken alapult? Ahogy megtörtént eseményeken alapul az eredeti sorozat alkotóinak új munkája, a Netflixre felkerült 8 részes, a hazájában az ÖSSZES létező díjat elnyerő Rosszfiú is, és jelen esetben az, hogy az itt látottak valóban megtörténtek, elég rettenetesen hangzik. Merthogy egy iszonyatosan kemény sztoriról van szó.
Az Eufóriát is jegyző amerikai-izraeli Ron Leshem bő 15 éve, még újságíróként töltött el két hetet – munka miatt, nem elítéltként – egy fiatalkorúak börtönében, és itt ismerkedett meg egy Dean Scheinman nevű, feltűnően okos sráccal és néhány igazi bűnözővel. 15 évvel később ők ketten újra találkoztak, de Scheinman ekkor már szabad ember volt, és Daniel Chen néven csinált magának stand up-os karriert. Ebből a találkozásból született a Rosszfiú, ahol megismerjük mind a felnőtt Daniel Chent, aki önmagát alakítva egy valódi közönség előtt felvett performance során mesél a múltjáról – pályafutása során első alkalommal! -, és fiatalkori énjét. Chen nem jó stand up-os, általában szarok a poénjai, nem is különösen szimpatikus, de jó előadó.
A műsorát a benne felgyülemlett feszültség és önutálat viszi előre, és lassan megértjük, honnan is jön mindez.
Az okos, de kezelhetetlen Deanre a saját anyja (Neta Plotnik) hívja ki a rendőröket, sokáig nem tudjuk, pontosan miért és mivel vádolják a fiút. Dean azonban megbízhatatlan mesélő, hazudik, kiszínez, kikerekít dolgokat, részben azért, mert szégyelli azt, amiért bekerült, de főleg azért, mert tudja, amíg szórakoztató, addig nem eshet baja. Merthogy a fiatalkorúak börtöne iszonyatosan kemény hely – mindjárt az első napján agyonverik azt a srácot, aki azt ígérte neki, hogy megvédi. És ez egy ördögi kör, mivel a gyilkosság szemtanúja volt, ő is veszélybe kerül. Hogy ne öljék meg őt is már másnap, az igazgatónő egy olyan fogoly mellé rakja be, akitől mindenki fél, és akinek hónapok óta nem volt cellatársa. Az etióp zsidó Zion Zorro (Havtamo Farda) azért került be, mert egy kővel agyonvert egy kislányt, és ezért mindenki tart tőle.
A helyi viszonyok pedig komplikáltak: aki egyik nap ellenség volt, lehet másnap szövetséges vagy akár barát is, Deant pedig – aki számára a fénypont a helyi drámakör - egyre jobban beszippantja ez a környezet, olyannyira, hogy miután kiszabadul, azt se bánja, hogy visszakerül. Igaz, ehhez olyasmit kell tennie, amivel újra veszélybe sodorja magát.
Mindezt töredékekben, szakaszonként ismerjük meg,
mert a fiatal Dean történetét rendre félbeszakítja a felnőtt Daniel arra reflektáló stand up előadása, és számos olyan visszaemlékezés, ami szépen megtöri az idősíkot. Ezekből tudjuk meg például, hogyan lett Dean fiatalkorú bűnöző, vagy miként vallottak kudarcot a „megjavítására” tett korábbi próbálkozások. Hagar Ben-Asher rendező – aki a MAX-on nemrég debütált Hosszú, fényes folyó több epizódját is jegyzi -, azonban az első hallásra zsúfolt „menetrendet” tökéletesen kézben tartja. Amihez kellett a tökéletes szereplőválasztás is.
A nem annyira szerethető, de érdekes Daniel Chen persze adott volt, ő hozta a sztorit, de a lényeg a fiatal Deant alakító Guy Manster. Aki
szerencsére nem az az elsőre szimpatikus gyerekszínész, hanem olyasvalaki, akiről hajlandó vagy jót is és rosszat is feltételezni.
Van benne valami vibráló, az a típus, aki nem tud egy helyben maradni, aki körül elbizonytalanodnak az emberek, ugyanakkor sebezhető is. Tökéletesen egészíti ki őt a Zorrót alakító (Havtamo Farda) csendes magabiztossága, az igazgatónőt megformáló Liraz Chamami hol barátságos, hol fenyegető cinizmusa és végül, de nem utoljára a kissé bolondos anya szerepében Neta Plotnik. Lehetne sorolni a gyerekszereplőket is – vagy inkább tiniszereplőket – ahol nincs egy mellényúlás sem. A sorozat ítélkezés nélkül, sokszor hátborzongatóan adja vissza ezt a közeget, ahol látszólag minden teljesen random történik. Van, hogy simán hagynak valakit meghalni, még a vért sem mossák fel napokig - és van, hogy mindent megtesznek, hogy másvalakinek segítsenek.
A lényeg persze az, ki mibe tud kapaszkodni, egy barátságba, a szabadulás lehetőségébe, a vallásba vagy valami teljesen másba, és kin milyen sebeket ejt az ittlét. Nem véletlen, hogy a Netflix már az amerikai remake-en dolgozik, kérdés, hogyan ültetik át ezt a nagyon is izraeli sztorit odaátra. Az arab-zsidó ellentét fontos szál itt, de azért van ott is elég etnikai ellentét. Ezenkívül természetesen az is meghatározó, hogy a megfelelő embereket találják meg a fontosabb szerepekre. Igaz, ez az Eufóriánál sem volt túl nagy gond…
Értékelés: 9/10
